3.2. A vezetékes interfészek

A számítógép fejlődésével párhuzamosan a külső perifériákkal való kapcsolattartás céljából több különböző, úgynevezett kommunikációs portot fejlesztettek ki. Mellőzve az alaplapon lévő azon hardveroldali interfész csatlakozókat (ISA, EISA, PCI, AGP), melyekkel a grafikus, hang, hálózati célokat valósíthatunk meg, röviden bemutatjuk az IDE (Intelligent Drive Electronics) vagy SCSI (Intelligent Drive Electronics) interfészeket, melyekkel merevlemezt (HDD), CD meghajtót csatlakoztathatunk az alaplapra.

A vezetékes interfészek körbe tartozó elemek:

A soros port (serial) port az egyik legrégebbi, általános célú kommunikációs port. Elsősorban a kis adatforgalmat igénylő eszközök - például egér vagy telefonos modem - csatlakoztatására alkalmasak.

A párhuzamos (parallel) portot általában a nyomtatók közvetlen csatlakoztatására használták. Fő ismérve, hogy az adatok egy időben két irányba is áramolhatnak, a soros porthoz képest nagyobb sávszélességen.

Az AT az IBM által kifejlesztett PS2 port kifejezetten a billentyűzet csatlakoztatására szolgált.

Az ISA (Industry Standard Architecture) és EISA-(extended ISA) busz - nevezik AT-busznak is - az IBM kompatibilis PC-k szabványos busza.

A PCI-(Peripheral Component Interconnector) busz, az Intel cég önálló rendszere, amely az alaplapi bővítő helyekbe (slot) helyezett PCI kártyához csatolható az eszköz.

Az IDE (Integrated Device Equipment) a merevlemezek illesztő felülete, ennek továbbfejlesztett változata az EIDE-(enhanced ide) busz.

SCSI-(Small Computer System Interface) buszra már akár 7 eszköz is felfűzhető: Nem csupán merevlemezek, hanem szkennerek, nyomtatók, CD/DVD meghajtók számára is elérhető eszköz.

Az AGP-(Accelerated Graphics Port) busz a grafikus illesztőkártya egyik adatátviteli szabványa.

SATA (Serial Advanced Technology Attachment) soros adatátvitelű buszszabvány, amely pont-pont kapcsolaton alapul.

Unshielded Twisted Pair (UTP) a szó jelentése: árnyékolatlan csavart érpár. Külső zavarok ellen védtelen adatátviteli közeg. Leggyakrabban alkalmazott kábeltípus az ethernet hálózatokon

Egy nagy sebességű csatlakozási port, az USB (Universal Serial Bus), melyet a soros és párhuzamos portok kiváltására szánták. Mára nagyon sok perifériát gyártanak ilyen csatlakozó felülettel, az adatokat egymás után, azaz sorosan küldi át 12 Mbit/s adatátviteli sebességgel. A szabvány továbbfejlesztéseként megjelent a nagyobb átviteli sebességet biztosító USB 2.0, amelynél az átviteli sebesség már 480 Mbit/sec. Napjainkban már nemcsak a nyomtatók és szkennerek többsége rendelkezik ilyen csatlakoztatási lehetőséggel, hanem a szinte minden hardver és digitális szórakoztató eszközben jelen van. Például az adattárolókban (pendrive, külső merevlemez és CD-DVD-író) kamerákban (videó és web-kamera), fényképezőgépben, nyomtatókban és kivetítőkben, hangeszközökben például mp3 lejátszókban, vezetékes és vezeték nélküli hálózati adapterekben. Kiemelkedő tulajdonsága a csatlakoztatott eszköz automatikus felismerése (Plug and play).

FireWire (tüzes drót) szabvány az Apple cég által 1995-ben kifejlesztett - hivatalos neve IEEE 1394, a Sony az i.Link elnevezést használja - nagy sebességű és sávszélességű, soros adatátvitelű rendszere, amelynek segítségével gyors kommunikáció válik lehetővé a személyi számítógépeken.

 

27. ábra: USB Fire Ware és ESata kábalek

 

A nyomtatók, digitális kamerák PC-hez való nagy sebességű csatolására az USB 2.0 és a FireWire is egyaránt alkalmasak. A FireWire 400 Mbit/sec sebessége az USB 2.0-s kapcsolatához - amely akár 480 Mbit/sec sebességet is elérheti - képest alacsonyabb értékű.