A 13. fejezet az akusztikus megnyilvánulásokat és a szóbeli kommunikációt tárgyalja. Megjegyzem, hogy a vokális jelek esetében is érzelmek, indulatok kifejezéséről van szó. A hangok a legfinomabb érzelmi árnyalatok érzékeltetésére is alkalmasak. Szólok a kronemikáról, a kommunikáció során az egyes beszélgetési szakaszok (üdvözlés, közlés, búcsú) időtartamára vonatkozó tényezőről.

Vázolom a nyilvános megszólalás törvényszerűségeit.  A vokális jelzések, például az akcentus, a személyes hangminőség, a hang tónusa vagy ereje a beszélő személyiségvonásaira utalnak, és vannak olyan üzenetek, amelyek önmagukban képesek üzenetet közvetíteni: ilyenek például a sírás, az ásítás, a fütty, a nevetés vagy a hangos légzés. Annak érdekében, hogy tökéletes legyen a tartalmi megjelenítés, nem árt tudni, hogy a légzésnek és a beszédképzésnek is van technikája. Bemutatom a helyes légzés ismérveit, a beszéd jellemzőit: hangmagasság, hangerő, hangszín, hangfekvés, kiejtés.