Edgar Dale (1900-1985), az audiovizuális oktatás világszerte idézett szakértője, 1946-ban publikálta először a „The Cone of Experience" elnevezésű szemléltető ábráját, amely magyarul a „Tapasztalatok piramisa" elnevezést kapta.

 

Simonson, Smaldino, Albright and Zvacek, 2006-ban ezt átrajzolta.

 

Az ábrára sokan hivatkoznak, és gyakran hamisítják, a legkártékonyabb verziókban a szintekhez pl., hozzárendelik a tanulás %-ban kifejezett mértékét! Az eredetileg közzétett Dale-féle „kúp" vizuális reprezentáció, a piramis csúcsában helyezkednek el a verbális-vizuális szimbólumok, a legalján lévő, széles alapban pedig, a közvetlen, célirányos tapasztalatok. Könnyen belátható, hogy leíró jellegű interpretáció, evidens mondanivalója annyi, hogy tanulási tapasztalataink forrásai elhelyezhetők egy absztrakciós skálán. Edgar Dale százalékokról szót sem ejtett, sőt óvott attól, hogy merev rangsornak tekintsük. A céloknak, a tananyagnak és a tanulóknak egyaránt megfelelő tanulási tapasztalatok meghatározásához, mindössze a következő pedagógiai tanácsot adta: „Ereszkedj olyan alacsonyra a skálán amennyire csak szükséges a megértés biztosítása érdekében, de emelkedj olyan magasra, amennyire csak tudsz a leghatásosabb tanulás érdekében.". Edgar Dale a teljes választékot ajánlja: „Röviden - a tapasztalatszerzés minden ismert és lehetséges módját kötelességünk alkalmazni."

1962-ben történt, hogy az UNESCO összehívta tagországainak azon delegáltjait, akik az új oktatási módszerek és eszközök fejlesztésének és alkalmazásának szakértői, vagy felelősei. A tanácskozás célja az volt, hogy áttekintsék, elemezzék és összegezzék az új oktatási módszerek és taneszközök alkalmazásának oktatáselméleti megalapozottságát, a hatékonyságukkal kapcsolatos kutatások eredményeit, az előbbre járó nemzetek gyakorlati tapasztalatait, és ezek birtokában ajánlást tegyenek a tagországok oktatási kormányzatainak. A Párizsban rendezett szakértői értekezlet nyitó előadását Wilbur Lang Schramm (1907-1987) professzor, a Stanford Egyetem Kommunikáció-kutatási Intézetének igazgatója tartotta, The newer educational media in the United States (Az újabb taneszközök az Egyesült Államokban) címmel. Előadásában a tanítási eszközök négy generációját azonosította, illetve különböztette meg, s ezt az osztályozást, azóta is gyakran idézik, többnyire pontatlanul. Íme az eredeti dokumentum:

 

 

Schramm a taneszköz generációkat 1962-ben így jellemezte: „Az 1. nemzedékbe tartozó taneszközök voltak a gépek előtti eszközök; a 2. generáció vezette be a kommunikációs folyamatba az írás és a rajz sokszorosítására alkalmas gépeket; a 3. nemzedék a folyamatba integrálta a szem és a fül hatósugarát kiterjesztő gépeket. A 4. nemzedékbe sorolt oktató médiumokat, amelynek használatba vétele most kezdődik, az ember és a gép közötti kommunikáció megvalósítására való alkalmassága különbözteti meg a többitől." A generációk között rangsort W. Schramm sem állított, de a számítógépek oktatási jelentőségét már akkor meglátta.

Ma, a tankönyvek mellett a taneszközök több generációja áll rendelkezésre, legalábbis elméletileg. A tanulási környezetet, a tanítási-tanulási folyamatok színterét mindig is meghatározta a tanulási források elérhetősége. Az iskolai szertáraktól az Interneten bármikor és térbeli kötöttségek nélkül elérhető virtuális laboratóriumokhoz érkeztünk, ez azonban nem jelenti azt, hogy a valóságos terekből végérvényesen virtuális terekbe vándorolt az oktatás. Az iskolákban használható klasszikus taneszközök és más források, amelyek alkalmazásáról a sajátos funkcióik miatt aligha mondhatunk le, a következők:

 

Jól látható, hogy a korábban használt, bevált audiovizuális taneszközök egy részét valóban kiváltotta, és kiválthatja a számítógép, és számos, minőségileg új taneszköz is született. Kérdés azért, hogy pl. a diavetítés, és a projektorral végzett prezentáció, a fázisképekből felépülő írásvetítő transzparens és az animáció, a filmvetítés, illetve a digitális videó lejátszás, az interaktív táblán megjelenő, tetszőlegesen szabályozható dinamikus szemléltetések között van-e, és mi a lényeges, minőségi különbség. És leginkább: szükségét és értelmét látjuk-e még az iskolában a szemléltetésnek, a magyarázatnak, az interpretációnak, a valóságos tanári demonstrációnak, a tanulók által végzett kísérleteknek, méréseknek, elemi fizikai műveletek végzésének - akár számítógéppel megsegítve, vagy csak úgy, egyszerűen. Ha nem, a való világtól távolítjuk el az új generációt.

Taneszközök kiválasztásának középpontjában az eredményes kommunikáció és a tanulók, továbbá önmagunk sajátosságai állnak. Amennyiben céljainknak több taneszköz is megfelel, a gazdaságossági és egyéb tényezők mérlegelésével dönthetünk a használandó taneszköz mellett.

 

A taneszközök kiválasztásának teljes szempontrendszere:

• Célkitűzés: A média-kiválasztás első lépése: a tanítási, oktatási célok és követelmények elemzése. Majd ezek alapján történik a megfelelő médiumok, médium-jellemzők kijelölése.

• Tartalom: A tananyag tartalmához kapcsolódó vizsgálat a tantárgyak jellegéből adódóan rendkívül szerteágazó, tantárgy-specifikus. Taneszközök, vagy taneszköz csoportok kiválasztásához a tananyagból ki kell ragadni a lényeges és kívánatos elemeket. Ehhez meg kell állapítani a tartalom alapvető jellegét, a közölni kívánt tények ismeretében: auditív, vizuális, stb. Például vizuális tényanyag esetén megfontolást igényel, hogy szükséges-e a tárgy bemutatása, esetleg elégséges egy fénykép vagy egy sematikus ábra, netalán a mozgóképekkel lehet-e céljainkat elérni.

• Eredményesség: Az eredményes kommunikáció, oktatás szempontjából meg kell vizsgálni, hogy az adott tanítási célnak és tartalomnak milyen taneszközök felelnek meg.

• Tanulók: Figyelembe kell venni a tanulók életkori és egyéb sajátosságaiból adódó korlátokat. Fiatalabb korban például nagyobb szerepe van a vizualizációnak, gyakorlati tapasztalatoknak, míg később egyes témákban esetleg a szóbeli tartalom-magyarázat is elég lehet. Továbbá az életkor szintén meghatározza a figyelem jellegét és tartósságát. Meg kell vizsgálni, hogy az adott taneszköz alkalmas-e a tanulók érdeklődésének felkeltésére, fenntartására, biztosítja-e a megfelelő motivációt.

• A pedagógus személyi lehetőségei: Fontos szempont, hogy a tanár mennyire tudja kezelni az eszközt, mennyire tudja beépíteni a tananyag feldolgozásának menetébe, mennyire illik oktatási stílusába.

• Gyakorlati tényezők: a média-kiválasztás során foglalkozni kell azzal is, hogy az iskolák rendelkeznek-e azokkal az eszközökkel, amelyekre a bemutatást terveztük. Illetve megteremthetők-e az eszközhöz szükséges környezeti feltételek.

• Szervezeti formák és módszerek: Eldöntendő, hogy a tananyag átadása egyéni tanulással, kiscsoportos, vagy nagycsoportos formában történik, továbbá milyen oktatási módszereket használunk: frontális oktatás, stb. Nagycsoportos, frontális oktatás esetén például egy képet nem tanácsos körbeadni, érdemesebb kivetíteni.

• Gazdaságossági tényezők: Nem elhanyagolhatóak az adott eszköz alkalmazásának gazdasági tényezői sem. Azonos hatásfokú eszközök közül nem érdemes a költségesebbet használni.