Multimédia-előállítást lehet önállóan vagy teamben végezni. Egyedi fejlesztés esetén élvezhetjük az önállóságot, de minden szakterület tudásanyagát nehéz elsajátítani. Teamben munkamegosztáson alapulva kell irányítani a munkát. A médiafejlesztéshez elengedhetetlen az oktatásban és a médiákban, illetve a programfejlesztésben szerzett gyakorlati tapasztalat, ezért célszerű a program és multimédiafejlesztést team-munkában végezni, amelyben lehetőleg szakértő tapasztalt pedagógus, médiadidaktikával foglalkozó szakember, grafikus és informatikus vegyen részt.

A team-munka választása esetén meg kell meghatározni, hogy kik fognak részt venni a munkában, kikre kell osztani a szerepeket. Ez után kezdődhet a forgatókönyv készítése, amelyet az ötlet ismeretében a média kiválasztása követ.

A következő lépés a médiafeldolgozás, ami azt jelenti, hogy a felhasználni kívánt szövegeket, képeket, hangokat olyan állapotba hozzuk, hogy azokat minél egyszerűbben be tudjuk építeni a munkánkba. Ezután következik a konkrét programozás, amikor összeállítjuk magát a programot. Látható, hogy ezt a fázist sok másik munkafolyamat előzi meg, tehát egy multimédia készítése nem ennél a fázisnál kezdődik.

A felhasználóknak legfontosabb a produkció arculata (szöveg, kép, hang, videó, adatbázis), valamint az oldalak közötti navigáció, ajánlatos szem előtt tartani navigáció eredményességét, azt, hogy elég támpontot nyújt-e arról, hogy az elemek milyen logika alapján kapcsolódnak egymáshoz.

Az első alkalmazások tapasztalatai – Laaser (1993), Barnard és Sandberg (1994) – a következők voltak:

• a tanulók professzionális programokat várnak el, mert az általuk ismert, nem oktatási célú, kereskedelemben kapható termékekhez viszonyítanak,
• előnyben részesítik azokat a programokat, melyek vizsgára készítenek elő, vagy amelyek egy megfelelő fejezet nehéz részeit magyarázzák meg,
• a programokat akkor fogadják el, ha azok képesek azonnali válaszokat adni a tanulás közben felvetődő kérdésekre, és a tanuló hatékonyan maga irányíthatja tanulását,
• a tanulók folyamatosan korszerűsítik saját eszközeiket, a programtervezőknek tehát látni kell a jövő trendjét,
• a hipertext funkció ellenére – mely pedig rugalmas segítséget nyújt –, a hallgatók igényeltek nyomtatott kézikönyvet is,
• a programok készítésében a szűk keresztmetszet általában nem a programozás, nem is a szaktantárgyi felépítés, hanem a didaktikai tervezés volt.

Az első multimédiás szoftverek tesztelése során a következő voltak a benyomások (Barnard idézi: Horvát R.: A multimédiás szemléltető anyagok szerepe az oktatásban. Agria Média 98) A cél elérése érdekében:

• a tananyag kialakítása folyamán jó kompromisszumokat kell találni a tudományos korrektség és a könnyebb tanulhatóság érdekében szükséges egyszerűsítések között,
• meg kell keresni az alkalmazott médiumok egymás hatását erősítő legelőnyösebb kombinációját és arányát,
• valamint biztosítani kell, hogy a tanuló bizonyos határok között maga állíthassa be az egyéni tanulási stílusának leginkább megfelelő interakciós és információközlő módokat.

A felhasználókat elsősorban az alábbi tényezők érdeklik:

1.a multimédia-alkalmazás képernyőn való esztétikai megjelenése,

2.az átadandó információ megjelenésének módja,

3.a képernyőoldalak közötti navigálási rendszer bonyolultsága,

4.a szoftver egyéb részeinek kezelési bonyolultsága.

A programok alkotóinak használni kell az interakció motiváló formáit, mint például életszerű probléma-szituációk előtérbe helyezését, szimulációs feladatokat, modellezési feladatokat vagy versenyjátékokat.

Egy számítógépes prezentáció szerkezetét tekintve a menürendszer már önmagában is hasznos, hiszen jól rendszerezheti a bemutatásra kerülő anyagot, ezáltal könnyebb tanuláshoz vezet. Jó hibakezelést biztosít.