Az ókorban a technika (gör. τεχνή = ügyesség, mesterség, művészet) mindazt jelentette, amivel az ember környezetét alakítani, változtatni tudta. Ma a technikán az ember azon igyekezetét értjük, melynek célja, hogy szellemi képességeinek kiaknázásával a természet nyersanyagait és erőit birtokba vegye és hasznosítsa, de nem csupán erre korlátozódik. Egmont Hiller szerint „Akármilyen szellemi eszmecsere keretein belül merül is fel a technika fogalma, kettős jelentés kapcsolódik hozzá. Egyfelől szubjektív értelemben egyfajta készségre, képességre utal - a szó művészetet is jelent - ily módon pedig messze túllép a produktív alkotás határain. Beszélhetünk például festői technikáról, valamely sportág technikájáról, de akár légzéstechnikáról, a szellemi munka technikájáról, sőt, újabban még a beszélgetés technikájáról is. Másrészt viszont a technika objektív értelmezés szerint az emberi tevékenység során használt eszközök, gépek, szerkezetek és módszerek összességére vonatkozik. Emellett jelentheti akár az e tevékenység során előállított termékek együttesét, végül magát a technika formálta világot is." Ebben a fejezetben ez utóbbi, tárgyszerű értelmezés szerint haladunk.