A taneszközök legújabb nemzedékének pedagógiai minősége különbözik a korábbiaktól, mert ezek alkalmazásakor a közlés ember és gép közötti érintkezés, interaktív médiakommunikáció során történik. Az interaktív multimédia-rendszerek alkalmazása előrelépést jelent az eddigi oktatási szoftverekhez képest, mert az ember és a számítógép közötti kommunikáció jelentősen javult, és a többféle szimbólumrendszer használatának lehetősége és a több érzékszervre irányuló hatás következtében jobban érvényesülnek a különböző tanulási módszerek, stílusok. (Komenczi)2
A számítógéppel támogatott kommunikáció új interakciós lehetőségeket hozott létre. Az interaktív tanítás-tanulás a folyamatos kommunikációra és együttműködésre épül, ennek során módosul a tanár és a tanuló szerepe. A tanuló aktivitása nő, a tanár szerepe latenssé válik. Fontos lesz a megfelelő tanulási környezet létrehozása, amelyet a médiumok és az azokhoz való viszonyulások határoznak meg térben és időben, és amely kihat a tanár-tanuló kapcsolatra.(T. Parázsó Lenke)

[T. Parázsó Lenke: Hagyományos és interaktív oktatási modellek. In Módszertani Lapok: Informatika + Technika 7. 3. 2000, 34 - 44. p.]

Az egységes informatikai felhasználói eszközpark (sőt még a szemléltetőeszközök) egyenetlen megjelenése következtében azonban még az oktatáselmélet klasszikus alapelveit (szemléltetés, szemléletesség, fokozatosság stb.) sem lehet számon kérni az oktatás-művelődés-szolgáltatás szereplőin.
A pedagógusok informatikai tudása mellé fel kell zárkóztatni a médiaismeret elsajátítását is, azaz a pedagógiai kultúra részévé kell tenni a médiakompetenciát, a média megértésének és értelmes használatának képességét. Ez olyan ismeretek birtoklását jelenti, amelyek képessé tesznek a hatékony és kreatív médiahasználatra. A médiakompetencia magában foglalja az információhordozó médiumok által közvetített és megformált tartalmak kritikus értelmezésének képességét, továbbá az információhordozó médiumok kreatív használatához (fejlesztés és prezentáció) szükséges előfeltételek kialakítását is. A médiakompetencia szintjei (Komenczi)

[Komenczi Bertalan (1997) On-line: Az információs társadalom és az oktatás. In Új Pedagógiai Szemle, 47. évf. 7-8. sz. 1997]

A médiakompetencia szintjei 

A médiával történő foglalkozás nem csak ösztönösen - hanem tudatosan - is történhet. A kompetencia legalacsonyabb szintje az, hogy tudjunk szakmai ismeretek birtokában véleményt mondani egy multimédiás termékről, míg a legmagasabb szintje, hogy a média megértésén túl, képesek vagyunk a kreatív médiahasználatra. Nézzük meg az alábbiakban részletesen a médiakompetencia szintjeit.

1. Ösztönös médiakritika – A befogadók szintje. Egy produkció beavatkozás nélküli megtekintése, véleményalkotás nézőként.
2. Médiaismeret – Műfaji és formanyelvi ismeretek birtokában – tartalmi analízist végezve – a képes üzenetek tartalmához kiválasztani a leghatékonyabb médiumot.
3. Médiahasználat – A média és eszközeinek ismeretében azok problémamentes alkalmazása.
4. Médiakreativitás – Az elektronikus publikálási ismeretek birtokában képes kifejezni önmagát, alkalmas az elektronikus rendezői teendők ellátására.
A számítástechnika fejlődésének korai fázisában felmerült a hatékony, minőségi szoftver elkészítésének igénye. A szoftvertermékek működésének minőségi kritériumai Raffai Magdolna megállapítása szerint: megbízhatóság, helyesség, hatékonyság, integritási fok, használhatóság.
[Raffai Magdolna: Az informatika fél évszázada. Springer Hungarica. Gyomaendrőd, 1997. Gyomai Kner.]