Sokan másképpen, eltérő módon sokszor felületesen viszonyulnak a fogalomhoz. Vannak az újdonság iránt kritikátlanul rajongók, vannak olyanok, akik egy újabb haszontalan csodaszernek, divatjelenségnek tartják. Mások az IKT-vel egyenlőnek tartják, az iskolai felhasználást illetően sem alternatív, sem komplementer szerepet nem tulajdonítanak neki. Technikai oldalról sokan úgy vélik, hogy a tartalom hozzáférési módjában van különbség a régi és az újmédia között (szekvenciális, mint például a film, és a véletlen hozzáférésű számítógépes tárolók (merevlemezes meghajtók, optikai lemezek). Tehát a lineáris vonalvezetést – pl. mozifilm – felváltó non-lineáris tartalomszerveződésként fogják fel. Mások – az interaktivitás adta kétirányúsága miatt – a társadalmi demokratizáló hatását, és a társadalmi felzárkózás esélyét is látják benne. Vannak, akik úgy gondolják, hogy az újmédiát jól lehet a kulturális kifejezés eszközeként alkalmazni.
Az IKT-n túlmutató új média platformok ismérveit feltárva rá kívánok mutatni arra, hogy az elektronikus tanulás olyan extenzív szakaszába lépett, amely – kezdetben személyi számítógép segítségével, majd más platformokon is elérhetővé válva – már túlmutat a weboldalakba szervezett tartalmak megjelenítésén.
A tanulmány másik fő áramát az újmédia fogalmának eszközközpontú megközelítésén túli új tartalomszervezés formán alapuló értelmezése képezi. Itt rá kívánok mutatni arra, hogy a hagyományos médiumok (nyomtatott és sugárzott) közös jellemzője a lineáris történet szerkezet volt, az újmédia Manovich-féle interpretációja szerint új narrációs technikaként definiáljuk a fogalmát. Ebben az értelemben tehát nem csupán az eszközhasználat módszertani kérdéseire gondolok, hanem arra, hogy a (hagyományos) oktatási folyamatra oly jellemző a narratív logika mellé hogy építhető fel a digitalizáció révén kialakult adatbázis alapon történő tartalomszervezés logikája, mely már egyfajta dramaturgiként kezelhető.
http://issuu.com/elteppkoktinf/docs/okt_inf_konferencia_2013
http://cavemanenglish.blogspot.hu/2011/08/plot-map-diagrams.html
Forgó Sándor: Újmédia – eszköz vagy dramaturgia? (Inter- és transzdiszciplináris megközelítések)
feb 23
60 comments
Skip to comment form ↓
Arany Mihály
2015. április 16. csütörtök , 22:07 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Az újmédia tanításban (közoktatásban) való alkalmazhatósága ma Magyarországon még inkább termékeny hipotézisnek tűnik, mint valóságnak. Nem csak az eszközök megléte/nem léte jelenthet problémát, hanem a diákok kompetenciái is. Az újmédia eszközként (vagy dramaturgiaként) való bevetésekor mindig abból indulunk ki, hogy a diákok készségszinten tudják használni az internetet és természetesen a számítógépet is. A gyakorlatban – meglepő módon – a vártnál többször találkozom olyannal, amiről nem gondoltam volna, hogy magyarázni kell. Az újmédia oktatásba való bevonása még egy dolgot preszupponál: azt, hogy a diák tanulni akar, azaz motivált, pedig ez a fajta lelkesedés tapasztalataim szerint ma már jó, ha a diákok tíz százalékánál fennáll. Az újmédia oktatásban való alkalmazását most egy értelmiségi paradigmán át szemléljük, de – persze iskolatípustól függően – a diákok jelentékeny része nem tud, vagy nem akar értelmiségi pályát választani. Gyakorta hangzik el az az érv, hogy a tanárnak alkalmazkodnia kell a “digitális bennszülöttek” megváltozott tanulási igényeihez. Ugyanakkor úgy vélem, a tanulás mindig is önfegyelmet igénylő tevékenység volt, melynek során olykor unalmas, monoton tartalmakat is el kell sajátítani – és talán ez a mostani generáció igazi Achilles-sarka. A neveléstörténet során eddig igazán soha nem akart a pedagógia ennyire a “diák kedvébe járni” (kivéve talán a reformpedagógiai mozgalmakat), ebben előrelépést hozhat az újmédia, ha ugyan nem volt megokolt, hogy nem a lakást alakítottunk a bútorhoz, hanem a bútort a lakáshoz. A sokszor emlegetett élményszerűség nem mindenki számára jelent automatikusan mélyebb elsajátítást is. Összességében tehát az újmédia tantermi és azon kívüli oktatásban való használata mindenképpen támogatandó, de kellő megfontoltsággal érdemes eljárni, nehogy a sok link között azután maga a lényeg vesszen el…
Nagy Cintia
2014. december 8. hétfő , 22:48 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
A bejegyzés címében megfogalmazott kérdés egy igazán érdekes és egyben aktuális felvetés a mai oktatási módszerek fejlődésének tekintetében is. A technika fejlődésének köszönhetően rengeteg új eszköz áll rendelkezésre az oktatás hatékonyságának növelésère illetve segítésére. Mint ahogyan azt a tanulmányban is olvashatjuk az új média platformok választéka évről-évre egyre szélesebb körű. Az oktatásban már nem csak a számítógépek vannak jelen manapság használjak az elektronikus naplókat, projektorokat vagy az úgynevezett SMART táblàkat, melyek szinte már teljesen felváltják a még hagyományos krétával használható tablákat. Az ezekkel megjelenített digitális ábrák segítik a megértést illetve érdekesebbé teszik a tanulók számára a tananyagot.
Az oktatást igen nagy mértékben befolyásolja az internethasználat is.
Tehát a címben megfogalmazott kérdés, hogy az újmédia eszköznek és/vagy mòdszernek tekinthető-e igazán elgondolkodtató.
Véleményem szerint mind a két megállapítás helyénvaló. Az újmédiát egyértelműen nevezhetjük eszköznek, hisz a mai világban már majdnem mindenki rendelkezik és használ pl: számítógépet, okostelefont,táblagépet…stb. S ezeknek egy része az oktatásban is fontos szerepet kap (pl: informatika órák).
Másrészről tekinthetjük módszernek is ugyanis a mai fiatalabb generáciò már ezekkel a modern új média eszközökkel nőnek fel, számukra ezek használata válik normálissá ami pl: a mai vilagban meg ùjszerű, szokatlan volt vagy az idősebb generáció még csak nem is ismer.
A mai világban a technika fejlődésének köszönhetően az újmédia platformok rendkívül gyorsan beépülnek – és egyben fel is váltják a hagyományos eszközöket – az oktatásban.
Gondolok itt az elektronikus tanananyagok használatára, vagy az elektronikus naplókra (e-naplo), amelyek lassan felváltjàk papír alapú elődjeiket.
Összegzésképp én úgy gondolom, hogy fokozatosan épülnek be az új mèdia eszközei az oktatásba. Idővel a ma még újnak számító módszer vàlik majd hétköznapivá, megszokottá.
Véleményem szerint jelenleg egy úgymond “átmeneti” korszakban élünk az új illetve régi módszerek, eszközök használatának terén.
Az újmédia mellett még elég nagy számban vannak jelen a hagyományos mèdiumok (írott,nyomtatott) is.
A jövőben az oktatásban a pedagógusoknak valamilyen szinten szükséges lesz az új média platformok használata a tanítás hatékonyságának illetve sokszínűségènek fejlesztése érdekében.
Berecz Edina
2014. március 28. péntek , 12:39 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár úr!
A téma felvetése, az azzal kapcsolatosan megfogalmazott problémákra való rávilágítás igen aktuális tényekre mutat rá.
Az újmédia létrejöttével az oktatás és az oktatási stratégiák is átszerveződtek. Az újabb elemeket folamatosan integrálni kell az oktatásban. A diákokat tekintve elmondhatjuk, hogy gyorsan reagálnak az új technológiai fejlesztésekre, az információáramlás körükben sokkal gyorsabb méréket ölt, mint aa pedagógusok körében. Nehéz felvenni velük a versenyt, talán még nem is sikerült. Azok lehetnek helyzeti előnyben, akik valamilyen szinten szakjukból adódóan közelebb vannak az új technikai vívmányok ismeretében. Gondolok itt az informatika, mozgóképkultóra-és médiismeret tanárokra. Ők azok, akiknek biztosan kell ismerniük és kezelniük a tanulók által is igen ismeretes új “médiafegyvereket”.
Az IKT kompetenciűkat tekintve pedig úgy vélem a tanárok többsége fél ezeknek a lehetőségeknek még a kipróbálásától is, ha esetleg elkezdi használni az eszközöket, módszereket, melyeket az IKT ad -sokáig vagy nehezen jutnak el odáig, hogy biztonsággal és szívesen kezeljék azokat.
Úgy vélem viszont, a tanulók figyelme és érdeklődése sokkal jobban fenntartható, ha rájuk szabva, velük közösen együttműködve a technikai lehetőségek által szervezünk meg egy órát. Napjainkban a tudás megszerzésének új platformjai nyíltak meg. A tanulóknak ma már olyan technikai háttérismerete van, amelyet talánnem szidalmazni kell, hanem kihasználni azt. Nekünk pedagógusoknak a feladata az, hogy az érték , ami eddig értéknek számított-továbbra is érték maradjon és ne vesszen el. Ehhez, ennek megtartását az új technikai eszközök nem zűrhatják ki, inkább segítségül kell hívni azokat. Ez számunkra talán sok munkával és idővel jár, de annak érdekében, hogy egy tanóra tanár-és diák számára egyaránt élvezetes legyen megéri a fáradozásokat.
Sajnos sokszor kerül elő ilyenkor a technika hiánya, a felszereltség minősége és mennyisége egy adott iskolában. Nem minden iskola rendelkezik olyan lehetőségekkel, ahol a fentebb említett órák ilyen mértékben megvalsíthatóak. Azonban egyre több pályázat szolgál a technikai lemaradás behozására, fejlesztésekre.
Bartáné Kozák Tímea
2014. március 27. csütörtök , 14:31 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
A téma felvetése nagyon aktuális, hiszen az újmédia integrálódása az oktatásba és az oktatási stratégiákban a szemléletváltás szükségszerű. A mai ifjúság a gyors információáramláshoz van szokva, szinte azonnal reagálnak az új technológiákra. Sokszor a pedagógus az, aki nem tud lépést tartani a fejlődéssel, mert még a poroszos oktatási rendszerhez ragaszkodik és nehezebben látja meg a lehetőségeket egy interaktív órában, vagy csak fél, hogy csekély IKT kompetenciájával elmarad a tanulókétól. Ma már a tudás átértékelődött a lexikális tudás háttérbe szorult, fontosabb az információ megszerzéséhez vezető út, és mód. Az új eszközök beépítésére szükség van, mert azzal a tanulók figyelme jobban megtartható és megfelelő motivációt is adhat, ha önállóan kereshet és felfedezheti a témát a neki tetsző elágazások mentén, viszont úgy érezheti a diák, hogy bár sokat foglalkozott az anyaggal mégsem találta meg a helyes megoldást, mert elveszik a részletekben. A problémát a hiteles források megkeresése jelenti, a tanár feladata egyre inkább a helyes elágazások felfedése és az iránymutatás, a helyes és tudatos keresési módok megtanítása valamint, hogy a megszerzett információt hogyan tudják beépíteni a már meglévő tudásukba. A Z generáció már a világhálóval szocializálódott így az oktatásban is igénylik az interaktivitást és a technikai eszközök használatát, viszont a tanárok többsége az X generációból származik, és nehezen alkalmazkodik az új kihívásokhoz,- saját példámon is tapasztalom, pedig igyekszem a lépést tartani. A másik problémát az iskolák felszereltsége okozza, hiszen sok helyen csak álmodnak interaktív tábláról, sok esetben csak egy számítástechnika terem áll rendelkezésre erősen elavult gépparkkal. Szükség lenne az iskolák hasonló színvonalú eszközökkel való ellátottságára, hogy az új lehetőségeket optimálisan ki tudják használni.
Heffterné Gáspár LIlla
2014. március 26. szerda , 20:18 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Sok éves 8 évfolyamos gimnáziumban eltöltött tanári gyakorlattal a hátam mögött nagy érdeklődéssel olvastam a tanulmányt az újmédiával kapcsolatban. Napjainkban az óriási és nagy iramot diktáló technikai fejlődés segítségével megszűnnek az információ elérésének földrajzi és a műszaki korlátai. Diákjaink ebben a környezetben szocializálódtak, a modern digitális technika veszi körül a ma fiatalját. Az információs korszak meghatározó fogalma a virtuális valóság. Ez sokszor fontosabbá válik, mint maga a valóság. Gondoljunk a facebook világára. A mai fiatalok el sem tudnák képzelni az életüket az információk fogadása és megosztása nélkül. Mindez erősen kihat az oktató- nevelő munkára is. Iskolánk próbál lépést tartani a technikai fejlődéssel, minden tanévben kapunk néhány új eszközt, miközben a régiek közül még több elavul. Azonban nem ez jelenti az igazi problémát, hiszen számos pályázat segíthet a felzárkózásban. A nagyobb gondot abban látom, hogy tanártársaim között sokan még az IKT eszközök használatával sincsenek tisztában, nem beszélve az újmédia alkalmazásához szükséges módszertani megújulásról. Fontosnak tartanám azoknak a továbbképzéseknek a megszervezését, amelyek gyakorlati útmutatóval szolgálhatnak mind az új média, mint technológia, mind az újmédia, mint módszer bemutatására. A tanulókat felgyorsult világunkban rengeteg erős, gyorsan változó inger éri, figyelmüket hasonló intenzitással tudjuk csak felkelteni, illetve fenntartani. Erre a legmegfelelőbb eszköz és módszer az újmédia alkalmazása. Az interaktivitás lehetővé teszi az egyéni tempóban való haladást. Nincs akadálya annak, hogy az egyéni érdeklődésüknek megfelelő irányban haladva, a kognitív képességeiknek, kreativitásuknak megfelelő mélységben foglalkozzanak az adott témával. Ellenben a tanulás akár egyéni, akár közösségi keretek között zajlik is, nem nélkülözheti az értő irányítást. A gyerekeket meg kell tanítani az internetes tartalmak sűrűjében való eligazodásra, a szelektálásra, az ismeretek rendszerezésére. A hagyományos oktatás keretein belül alkalmazzuk a narratíva és a dramaturgia módszerét is. Úgy gondolom, hogy az újmédia tanórába való beépítése során nagyobb hangsúlyt kaphat a dramaturgia, de a narratívát sem szabad teljes egészében mellőzni. Tennünk kell azért, hogy az új média valóban az új tudás létrehozását szolgálja. Be kell kapcsolódnunk, hogy a sokszor értéktelen megosztott tartalom helyére hiteles, értékes tartalmak kerüljenek, az ún. „alulról szerveződött tartalmak” rendszerbe illeszkedjenek. Mindez „feladja a leckét” korunk pedagógusainak. Nehéz megtalálni a legcélravezetőbb módszert, a tananyag tartalma és a diákság szempontjából leginkább odaillőt. Ez igen nehéz feladat és módszerek, tapasztalatok hiányában óriási munka is. A konnektivista tanulás során felhasználjuk mások tudását, tapasztalatait. Létrehozzuk saját portfóliónkat. Mindeközben fejlődik kreativitásunk, kooperációs készségünk, új kompetenciák alakulnak ki. Ha hatékonyan akarjuk alkalmazni az új technikákat és módszereket, akkor előtte meg kell ismernünk diákjaink szokásait, fel kell térképezni képességeiket és nekünk, pedagógusoknak is meg kell tanulnunk felzárkózni az elvárásokhoz. Ebben segít minket az, hogy az információk, a tudás adatbázisai bárki által hozzáférhetőek, elsajátíthatóak és továbbfejleszthetőek. Ebben a közegben mindenki lehet tanító és tanuló is egyszerre és egy időben.
Répa Mónika
2014. március 25. kedd , 19:36 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanát Úr!
A cikk címét olvasva eszembe jutott, hogy az egyik linkben olvastam arról, hogy az új média, újmédia írásmód jelentéskülönbséget is takar. A tanár úr által használt kifejezés valamilyen történeti fejlődést is mutat, hiszen a web 2.0-ás tartalommegosztó eszközök, pontosabban oldalak az utóbbi néhány év termékei, amíg az új média kifejezés a számítógépnek, mint eszköz fejlődésének egyik állomása.
A feltett kérdés, hogy eszköz és/vagy módszer, igen izgalmas. Elméletileg azt gondolom, hogy akkor lesz az eszközhasználatból módszer, ha rutinosan, következetesen, tudatosan; hatásait, eredményességét, időigényét ismerve építjük be a tanóra folyamatába és persze a taglalt web 2.0-t az órán túl is.
A tanártól egész napos készenlétet igényel.
Van helye az oktatásban,- persze nem minden esetben, – bizonyos óratípusoknál, bizonyos didaktikai feladatokra. Inkább módozatnak, mint módszernek nevezném. A klasszikus ismeretszerzési módokat nem zárnám ki a tanulási folyamatból. Járulékos, ragadvány-jellegű tanulás eseteit már magamon is tapasztaltam az internet használata közben. Van abban valami, amit Ivan Illich írt „ A társadalom iskolátlanítása” című könyvében hogy “a tanulás folyamata a legtöbb esetben véletlenszerű, s még a legcélratörőbb tanulóknál sem az oktatás programja szerint megy végbe. (…) A tanulás az esetek nagy részében mintegy melléktermékként jelentkezik más munkának vagy szórakozásnak tekintett tevékenységek során.”
Izgalmas lehet véleményem másokkal való megosztása, valamint a többiek reakcióira való várakozás. Motiváló erőként jelenik meg, ha valamit el szeretnék magyarázni, meg szeretnék értetni egy közösségi oldalon.
Saját gyakorlatomban vannak objektív és szubjektív hiányosságok. Autodidakta módon próbálom meg alkalmazni az internet adta lehetőségeket, hiszen ismereteim és aktivitásom elég sajátosak. Abba a korosztályba tartozom, akik még „nagyképernyős televízión” próbálták ki és bekapcsolni a gépet kb. 6 órás gyakorlat során. Azután legalább 10 évig nem is láttam számítógépet. Egy hónapban egyszer jutok be olyan terembe, ahol digitábla van. A termemben nincsen internet, nem elég erős a wifi az épületben. Néha egy-egy spontán esetben jól jönne szemléltetés gyanánt. Vagy jó lenne, gyorsabb lenne egy-egy szócikk kikeresése a wikipédiáról. Egy-egy véleményt megtekintve közösségi oldalakon vitát generálhatnék bizonyos témákban. Így „csak„ letöltéseket tudok használni, amelyek kétszeres időfelhasználást feltételeznek.
Tanév elején megkértem iskolai rendszergazdánkat, hogy hozzon létre nekem és az osztályomnak egy „honlap-szerű” oldalt, amin fórumozni is lehet. Megbeszéltük a kategóriákat és a wordpress-t javasolta. Dolgozok szorgalmasan az oldalon, Még nem tudtam rávenni a gyerekeket a fórumozásra, de rajta vagyok! Tisztában vagyok vele, hogy ez még nem a konnektivizmus. A gyerekek és a szülők is inkább felhasználói, mint szerkesztői az oldalnak. A gyerekek még a különböző internetről letölthető és egyéb játékokat játsszák.
Ahhoz, hogy módszerré váljon az új média, a diákoknak és a tanároknak is újabb kompetenciákat kell kifejleszteni. Pl. a tanulóknak meg kell tanulni a „nagy falu”, a világháló kritikáját, a kritikai olvasást.
Forrás: komposzt.wordpress.com/category/konnektivizmus/
Tetszett ez a táblázatos összefoglalás, amelyet a forrásként megjelölt linkben találtam.
Már csak azt nem tudom, hogyan lehet a személyiségi jogokat védeni a hálózat alapú tanulás során, hiszen minden nyilvános. Hogy is van az, hogy az e-portfólióba szülői beleegyezés nélkül nem szerepeltethetem a gyermek nevét, képét stb. A botlásait a hálózaton igen? Én, aki nem vagyok „közösségi oldal-függő”, a nevemet a Google-ba begépelve, elég sok megjelenést találok.
Répa Mónika
2014. március 25. kedd , 19:42 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanát Úr!
A cikk címét olvasva eszembe jutott, hogy az egyik linkben olvastam arról, hogy az új média, újmédia írásmód jelentéskülönbséget is takar. A tanár úr által használt kifejezés valamilyen történeti fejlődést is mutat, hiszen a web 2.0-ás tartalommegosztó eszközök, pontosabban oldalak az utóbbi néhány év termékei, amíg az új média kifejezés a számítógépnek, mint eszköz fejlődésének egyik állomása.
A feltett kérdés, hogy eszköz és/vagy módszer, igen izgalmas. Elméletileg azt gondolom, hogy akkor lesz az eszközhasználatból módszer, ha rutinosan, következetesen, tudatosan; hatásait, eredményességét, időigényét ismerve építjük be a tanóra folyamatába és persze a taglalt web 2.0-t az órán túl is.
A tanártól egész napos készenlétet igényel.
Van helye az oktatásban,- persze nem minden esetben, – bizonyos óratípusoknál, bizonyos didaktikai feladatokra. Inkább módozatnak, mint módszernek nevezném. A klasszikus ismeretszerzési módokat nem zárnám ki a tanulási folyamatból. Járulékos, ragadvány-jellegű tanulás eseteit már magamon is tapasztaltam az internet használata közben. Van abban valami, amit Ivan Illich írt „ A társadalom iskolátlanítása” című könyvében hogy “a tanulás folyamata a legtöbb esetben véletlenszerű, s még a legcélratörőbb tanulóknál sem az oktatás programja szerint megy végbe. (…) A tanulás az esetek nagy részében mintegy melléktermékként jelentkezik más munkának vagy szórakozásnak tekintett tevékenységek során.”
Izgalmas lehet véleményem másokkal való megosztása, valamint a többiek reakcióira való várakozás. Motiváló erőként jelenik meg, ha valamit el szeretnék magyarázni, meg szeretnék értetni egy közösségi oldalon.
Saját gyakorlatomban vannak objektív és szubjektív hiányosságok. Autodidakta módon próbálom meg alkalmazni az internet adta lehetőségeket, hiszen ismereteim és aktivitásom elég sajátosak. Abba a korosztályba tartozom, akik még „nagyképernyős televízión” próbálták ki és bekapcsolni a gépet kb. 6 órás gyakorlat során. Azután legalább 10 évig nem is láttam számítógépet. Egy hónapban egyszer jutok be olyan terembe, ahol digitábla van. A termemben nincsen internet, nem elég erős a wifi az épületben. Néha egy-egy spontán esetben jól jönne szemléltetés gyanánt. Vagy jó lenne, gyorsabb lenne egy-egy szócikk kikeresése a wikipédiáról. Egy-egy véleményt megtekintve közösségi oldalakon vitát generálhatnék bizonyos témákban. Így „csak„ letöltéseket tudok használni, amelyek kétszeres időfelhasználást feltételeznek.
Tanév elején megkértem iskolai rendszergazdánkat, hogy hozzon létre nekem és az osztályomnak egy „honlap-szerű” oldalt, amin fórumozni is lehet. Megbeszéltük a kategóriákat és a wordpress-t javasolta. Dolgozok szorgalmasan az oldalon, Még nem tudtam rávenni a gyerekeket a fórumozásra, de rajta vagyok! Tisztában vagyok vele, hogy ez még nem a konnektivizmus. A gyerekek és a szülők is inkább felhasználói, mint szerkesztői az oldalnak. A gyerekek még a különböző internetről letölthető és egyéb játékokat játsszák.
Ahhoz, hogy módszerré váljon az új média, a diákoknak és a tanároknak is újabb kompetenciákat kell kifejleszteni. Pl. a tanulóknak meg kell tanulni a „nagy falu”, a világháló kritikáját, a kritikai olvasást.
Forrás: komposzt.wordpress.com/category/konnektivizmus/
Tetszett ez a táblázatos összefoglalás, amelyet a forrásként megjelölt linkben találtam.
Már csak azt nem tudom, hogyan lehet a személyiségi jogokat védeni a hálózat alapú tanulás során, hiszen minden nyilvános. Hogy is van az, hogy az e-portfólióba szülői beleegyezés nélkül nem szerepeltethetem a gyermek nevét, képét stb. A botlásait a hálózaton igen? Én, aki nem vagyok „közösségi oldal-függő”, a nevemet a Google-ba begépelve, elég sok megjelenést találok.
Lerch-Cserei Judit
2014. március 25. kedd , 18:59 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Kétségtelen tény, hogy ma egyszerre van jelen az életünkben a régi és az új média. Utóbbi nem túlzás talán azt állítani, hogy ha akarjuk, ha nem szinte mindig jelen van. A digitális világ eszközrendszerének rohamos léptékű változása egyértelművé tette a tényt, miszerint a hagyományos pedagógiai módszerek változására szükség van. A jelenleg felnövekvő generáció számára már nem újdonság az újmédia fogalma. Ők azok, akik mindenperces használóivá válnak ezeknek az eszközöknek. Interaktivitás jellemzi a mindennapjaikat, hiszen ahogy a tanulmány is utal rá, már nemcsak olvasója, hanem akár írója is lehet bárki a különböző webes tartalmaknak. Azt gondolom, ebben a világban, amely most körülvesz minket, azon már rég túl kell lennünk, hogy a különböző médiumokat, platformokat hibáztatjuk mindezért. Az iskolák szerepét abban kell látnunk, hogy ezt a nemzedéket kritikus médiafogyasztókká neveljük. Ahol lehetőség van rá, ott használnunk kell az IKT eszközöket, a pedagógus társadalom idősebb tagjainak is, a tanárnak az órán facilitátorként kell jelen lenni, törekedni kell a gyerekek belső motivációinak felismerésére. Persze könnyű ezeket leírni, a gyakorlatban mindezt sokkal nehezebb az eszköz és pénzhiány miatt megtenni.
Tóth Laura, HCCXMW
2014. március 24. hétfő , 18:57 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Annak a generációnak a tagja vagyok, amelyik lényegében együtt nőtt fel az internettel, a számítógépekkel. Életünkbe fokozatosan épültek bele a digitális kor lehetőségei. Gyerekfejjel még láthattuk, honnan indult minden, de a fejlődést nem idegenkedéssel, hanem jóformán természetesnek véve kezeltük, mondhatni minden életszakaszunkra jutott valami újdonság. Ugyanakkor középiskolában (legalábbis ott, ahol én tanultam) még minden frontális volt, az eszközök kimerültek a tankönyvekben, zöld táblában, fehér krétában. Amikor tanári szakra jöttem, elhatároztam, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy a tanórákon használjam a fiatalok közegét, mert éreztem, hogy őket is jobban érdekli majd a tananyag, ha az a lehetőségekhez mérten le van fordítva az ő nyelvükre, a digitális nyelvre.
Itt a tanárképzésen örömmel tapasztaltam, hogy a „dolog folyamatban van”. Az IKT és újmédia lehetőségek, azon mibenléte komoly diszciplináris diskurzust képeznek. Ám mint oly sok esetben, szerintem a tudomány itt is megelőzte a gyakorlatot. Kezdő, külsős iskolai gyakorlattal nem rendelkező pedagógusjelöltként nincs nagy rálátásom az iskolák helyzetére országos viszonylatban. De úgy vélem, technikai szempontból még rengeteg helyen akadnak hiányosságok. Ennek fényében az újmédia még mindig csak eszköz, amely valahol vagy adott, vagy nem. Vagy köztes megoldás, miszerint a feltételek adottak, de használatuk kimerül a motiváció és a szemléltetés funkcióiban.
Nyilván egy olyan pedagógusnak, aki évtizedekig tanít bizonyos módon, bizonyos eszközöket használva, nehéz is az átállás, a továbbképzések ellenére is. Úgy vélem, azokkal a gyerekekkel felvenni a versenyt, akik (velem ellentétben nem felnőnek vele, hanem) belenőnek a technikába, olyan szinten, hogy percepciójukra, gondolkodásmódjukra is hatással van mindez, lehetetlen. Szerintem van/lesz egy olyan időszak, amikor a tanárszerep kiegészül a „tanuló” szerepével, és saját tanítványaitól tanulhat. (Saját példa: nem sok projektorral volt eddig dolgom életemben, így nekem is egy hatodikos diák mutatta meg gyakorló tanításom során a szükséges billentyűkombinációt, amellyel a kivetítés működhet.)
Szerintem jelenleg egy átmeneti korban élünk. Én bízom abban, hogy egyszer eljön az az idő, amikor a gyakorlat utoléri az elméletet, amely addigra már kiépül, kevesebb kérdéssel és több válasszal áll majd biztos lábakon, és mindannak, ami a tanórákon ténylegesen folyik, erős, segítő hátteréül szolgál.
Aztán az egész akkor válik majd igazán izgalmassá, amikor a pedagógustársadalom nagyobb hányada áll majd azokból, akik ma még tizenévesek, illetve amikor majd ők veszik fel a tudományos diskurzusok fonalát.
Dányi Donát
2014. március 24. hétfő , 11:50 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Saját véleményem az, hogy az újmédia és az új média alkalmazása is lényeges az oktatásban. A hagyományos oktatási módszerek talán némely tantárgy esetében még megállják a helyüket, de minél több alkalommal szükséges lenne segítségül hívni a friss technikai eszközöket és a online közösségek, közösségi hálózatok erejét is.
Egy mai diákot egy óra frontális magyarázattal és jegyzeteléssel nem igazán köt le. Rá kell ébrednünk, hogy a jelenlegi és a következő iskolás generáció már nem az “offline – materialista világba született bele”, legtöbbjük kiskorától használ valamilyen számítástechnikai, hírközlési eszközt, naponta böngészik a weben és tagja valamelyik közösségi oldalnak, ahol társaival gyakorta információkat oszt meg.
A pedagógusoknak is szükséges átlépniük az ő “világukba”, hogy első kézből megtapasztalják a mai fiatalság milyen keretek között nő föl. A tanulók számára nagyobb motivációs forrás, ha tanórán is azokat az eszközöket (új média) és alkalmazásokat/lehetőségeket (újmédia) használhatják tanulásra, feladatok megoldására ami betölti szabadidejük nagy részét. Vagyis a pedagógusokat is fel kell vértezni a manapság használatos technikai eszközök és alkalmazások kezelésével, hogy ne a tanuló okítsa őt ezek használatára, hanem fordítva. E nélkül nincs sok esély a továbblépésre.
Az újmédia, vagyis az oktatásban felhasználható (online) felületek és anyagok tárháza igen széles, találhatunk oktatóvideókat, képeket, és a tananyaghoz tartozó kiegészítő szöveges tartalmakat is. Mellesleg saját magunk is létrehozhatunk ilyeneket, ezeket megoszthatjuk tanítványainkkal saját oldalunkon (blog, slideshare, delicious, facebook), vagy csoportos facebook oldalon. Ezeket kollégáink számára is elérhetővé tehetjük, amennyiben érdekli őket.
Ez természetesen nem minden tantárgy esetében lehetséges, van amelyik inkább, vagy kevésbé alkalmas ilyen módon a tananyag tanulókkal való elsajátítására, a feladatok megoldására.
Sajnos magyar viszonylatban mind az új média (technikai eszközök) megléte és ezek miatt az újmédia alkalmazása is kezdeti stádiumában jár. Sok helyen gondot okoz az internetkapcsolat megléte is – pláne egy szélessávú több megabites -, a számítógépek és egyéb technikai eszközök csak szórványosan, kevés számban és elavult technikai szinten vannak jelen. Ezek a tényezők is súlyosan befolyásolják az új szemléletmódok, oktatási-tanítási lehetőségek kifejlődését, elterjedését. Mellesleg nem elérhetőek minden tanuló számára sem ezen eszközök.
Összegző véleményem az lenne, hogy nagy lehetőségek rejlenek mind az új média, mind az újmédia alkalmazásában az oktatás területén, de mindemellett ne söpörjük még ki a szertárakból a hagyományos segédanyagokat és prezentációs eszközöket. Fokozatosan tudjuk beépíteni ezeket, az előforduló tanári ellenállás, technikai kiépítetlenség illetve költséghiány miatt. Vagyis az offline, hagyományos eszközök kora bekopogtatott hozzánk, de sokan nem nyitottak még neki ajtót. A mi feladatunk is az részben, hogy ezek használatának előnyeiről informáljuk őket és segítsünk nekik az átállásban.
Tóthné Babos Katalin
2014. március 23. vasárnap , 18:43 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Gyakorló tanárként én is nap mint nap szembesülök azzal , hogy a „digitális bevándorló” tanárok nehezen tudják felkelteni a tanulók érdeklődését, akikkel már nem egy nyelvet beszélnek. A mai diákok nagyon gyorsan megszerzik az információkat, egyszerre több csatornán is kommunikálnak, szeretik a véletlen eléréseket, azaz jellemzően nem lineárisan jutnak hozzá ismeretekhez. Így a hagyományos oktatási formában könnyen elveszíthetik a tanulás iránti motivációjukat. Főként ezért tartom én is nagyon fontosnak, hogy a narratíva mellett, amely ok és okozat szerint rendszerezi a látszólag rendezetlen dolgokat, az adatbázissal mint a számítógépes kor új módszerével rendszerezzük a tapasztalatainkat.
Mai modern világunk képek, szövegek és más adatrögzítők rendezetlen és végtelen gyűjteménye, tehát adatbázisként modellezhetjük. Amit a hagyományos lineáris óravezetés és szervezés tartalmaz, az csak az egyik lehetséges útja ezen tartalmak szervezésének. A tanár is „adatbázisból” építkezik, de ez a hagyományos tanórán teljesen háttérbe szorul, kiszorítja a lineáris narratíva. Ez a linearitás azonban abban a pillanatban megszűnik, amikor a tanár már nem irányítja a további tanulási folyamatot. Az iskolából kikerülve már sokszor a „a keresés szándékától független rátalálás, felfedezés” lesz az újmédia használóinak alapélménye. Az adatbázis-formák és a narratív formák már a digitális világ előtt is léteztek egymással párhuzamosan (pl. a könyvekben, lexikonokban). Az a jelenség, hogy a diákok ma már alig olvasnak hosszabb terjedelmű, hagyományos narratívára épülő szövegeket, szintén arra hívja fel a figyelmünket, hogy érdemesebb akár a tanórai tartalmakat is úgy alakítani, hogy azok segítségével a tanulók adatbázisba szerveződő egyéni elemek gyűjteményét alakíthassák ki. Nagy lehetőségeket látok például a projektmódszer alkalmazása során, amely által ki lehetne használni az újmédia-eszközöket és a tartalomszervezés újfajta logikáját.
Úgy vélem, hogy a tanári módszertan megújulásában elengedhetetlen az adatbázis-logika előtérbe állítása, a véletlenszerű tartalomszervezés beépítése a tanórák tervezésébe. Ez megvalósulhat azáltal is, hogy a tanulók a tananyaggal kapcsolatos eredeti tartalmakat hoznak létre és osztanak meg, valamint úgy is, hogy a mások által létrehozott tartalmakat kreatívan újraszerkesztve tudják tudásukat és önmagukat megmutatni, érvényesíteni.
Az újmédia szolgálhat az önkifejezés, a kulturális kifejezés eszközeként is. Jelentheti a társadalmi felzárkózás esélyét azon tanulóknak, akik élve az interaktivitás nyújtotta lehetőségekkel, az új eszközök segítségével hatékonyabban és eredményesebben képesek az önreprezentációra. Erre nagyon nagy szükség lenne a mi iskolánkban, ahol sok halmozottan hátrányos helyzetű diák tanul.
Mindez sokkal nagyobb változatosságot, több választási lehetőséget kínál mind a diák, mind a tanár számára. Személyre szabott útjait adhatja az információszerzésnek és a tanulásnak, ami szerintem az egyik legfontosabb változást jelentheti a jelen tanulási módszerekhez képest. Ehhez azonban a tanároknak is tisztában kell lenniük az új e-learning formák jellemzőivel, hogy élni tudjanak az általuk kínált lehetőségekkel.
Tóthné Babos Katalin
Facskó Anett
2014. március 16. vasárnap , 10:31 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Igazán nagy kedvvel olvastam tanulmányát, hiszen nagymértékben érdeklődöm az újfajta tanulásszervezés – mind a kooperatív technikák, mind a projektpedagógia -, illetve az ezen módszerek sikerességét elősegítő IKT eszközök, platformok, illetve módszerek iránt.
A tanulmány, a cikk címe, és egyben fő kérdése: az újmédia eszköz és/vagy módszer? Véleményem szerint az „és” kötőszó a legalkalmasabb a kérdés megválaszolására.
Még nem tanítok és nincs is ilyen tapasztalatom, így leendő mozgóképkultúra és médiaismeret, és tehetségfejlesztő tanárként úgy vélem, hogy manapság egy pedagógusnak minden ilyen digitális lehetőséget ki kell használnia a tanítás sokszínűsége, fejlesztése, sikeressége érdekében.
Úgy vélem, hogy a mozgókép tantárgyat szinte csak és kizárólag így érdemes és így lehet jól tanítani. Hiszen már csak egy film – vagy egy televíziórészlet is IKT – eszközökön keresztül mutatható be, ugyanis szükséges hozzá számítógép és egy projektor is. Vagy ha gyakorlati feladatokról van szó, szintén hasznos lehet a webkettes szolgáltatások alkalmazása. Példaként fel lehet hozni, hogy egy beadandó kisfilmet, elemzést, vagy fotógyűjteményt a tanulók az interneten megoszthatják ingyen, szabadon, majd a linket elküldik a pedagógusnak szintén egy webkettes felületen, esetleg közösségi oldalon. Az oktatást elősegítve ezzel a követelmények egyszerűbb, jobb, sőt színesebb betarthatóságát.
A tehetségfejlesztést szóba hozva pedig az egyik legkedveltebb tehetségfejlesztő módszer kapcsán, a projektpedagógia esetén is hasznosan lehet alkalmazni az újmédia általi lehetőségeket. Gondoljunk csak bele: egy projekthét során mennyivel egyszerűbb a résztvevő diákokat és pedagógusokat egy „közösségi térben” értesíteni az eseményekről, a feladatokról, a követelményekről, az eredményekről, mint mindenkinek írni egy kör-e-mailt. Továbbá a projekt során szintén hasznosan lehet alkalmazni egy MOODLE keretrendszert, az EKF-es E-learning oldalhoz hasonlóan, ahol szintén minden fontos információ adott, illetve van lehetőség a produktumok feltöltésére, közzétételére is, értékelésre, fórumozásra, kommunikációra, stb.
Az újmédia alkalmazása az oktatásban lehet fejlődés, digitalizáció, innováció, interaktivitás, kommunikatív tanulás, stb. Sokféleképpen lehet nevezni ezt a jelenséget az iskola falai között.
Véleményem szerint sokkal hatásosabb lehet az oktatás ilyen eszközöket alkalmazva, hiszen – magamon is észrevettem – sokkal szívesebben tanulok számítógép, internet segítségével. Manapság már nem is írok szívesen – sajnos – kézzel, inkább begépelek bármit akár a laptopba, akár a táblagépbe. Manapság már nem is használok szinte pendrive-ot, szívesebben töltöm fel dokumentumaimat, fájljaimat a Google Drive felhőjébe.
Továbbá a gyerekek sokkal könnyebben jegyeznek meg bármit, ha fotó, mozgókép társul az ismeretanyaghoz. A gyerekek sokkal könnyebben sajátítják el a tananyag gyakorlati ismereteit, ha ők maguk is élesben próbálhatják ki a megtanultakat, élesben tevékenykedhetnek, és ha még internet is társul a tanuláshoz, akkor már eleve felkelti az érdeklődésüket az iskola, így garantált a siker.
Összegzésként elmondhatom, hogy mint fiatal, leendő pedagógus minél jobban igyekszem haladni a kor szellemével: jómagam is rendelkezek szinte mindenféle webkettes alkalmazással, van táblagépem, okostelefonom, és gyakran figyelem a legújabb technológiákat felvonultató oldalakat, műsorokat. Véleményem szerint a gyerekeket meg kell tanítani arra, hogy ezek az eszközök nem csak játékra, facebookozásra, chatelésre alkalmasak, hanem információszerzésre, információátadásra, és nem csak a mindennapokban, hanem az oktatásban is a hatékony kommunikáció eszközei. Ha egyszer tanítani fogok mozgóképkultúrát és médiaismeretet, vagy ha egyszer tehetségfejlesztő tanárként fogok dolgozni, igyekezni fogok minél több újmédia és IKT – eszközt és módszert bevinni az oktatásba, hiszen ahogy már korábban is utaltam rá, nagyszerű lehetőségnek tartom ezeket az újdonságokat az oktatás keretein belül. Ha nem is sikerül pedagógusként elhelyezkednem, hanem a leendő ózdi Kultúrgyárban fogok tevékenykedni, akkor is azon leszek, hogy mindenki megismerje, és mindenki ki tudja használni ezeknek a fantasztikus eszközöknek és módszereknek előnyeit.
Viszont a mai oktatási, anyagi helyzeteket figyelembe véve, még időbe telhet az újmédia és az IKT – eszközök és módszerek teljes mértékű térhódítása mind a tanítás, mind a tanulás terén. Azt kellene elérni, hogy ne a diákok „tanítsák ki” erre az újdonságokra a pedagógusokat, hanem épp ellenkezőleg. Úgy gondolom, hogy jó úton haladunk, hiszen lassan, de biztosan el fog jutni oda a pedagógus – és diáktársadalom, hogy az információ mindenki számára helyhez és időhöz kötetlen legyen, vagyis bármi számára elérhető legyen.
Facskó Anett – GS412I
mozgóképkultúra és médiaismeret tanár – tehetségfejlesztő tanár MA – II. évfolyam
Koska Zsófia
2013. november 30. szombat , 18:55 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Ha az újmédia fogalmát vizsgáljuk valóban felmerül a kérdés, hogy csupán egy eszközről vagy egyfajta új és egyelőre rendszertelenebb narrációs technikáról van szó. A cikk olvasását még izgalmasabbá tette az a tény, hogy fiatal főiskolásként egy egészen szubjektív szemszögből figyelhetem és értékelhetem a környezetemben zajló, nagy léptékű változásokat.
A tanulmány kifejezetten pozitív oldalának tartom, hogy a kérdést több irányból igyekszik megközelíteni, bár úgy vélem, pontosan a jelenség frissessége miatt, a kialakult álláspontok végtelen özönében nehéz megtalálni azt a bizonyos arany középutat.
Mivel a téma sokrétű, biztos álláspontot nem tudok képviselni, ennek ellenére én inkább végtelen lehetőségeket látok az újmédiás oktatásban, mintsem buktatókat. Természetesen fontos a korlátok és szabályrendszerek kialakítása. Természetesen nem várható el egy ilyen elektronikus és interaktív felülettől, hogy fegyelmezés és korrekció nélkül teljesen magától működjön. És igen, egyelőre rengetek fehér folt vár kitöltésre ezen az egyre növekvő webes térképen. Azonban, véleményem szerint ez kicsit sem meglepő. Az újmédia megjelenése váratlan, generációk közötti eltérésekhez, oktatási zűrzavarokhoz vezetett, de ezek lehetnek egyfajta leckék is az elkövetkezendő nemzedékeknek. Végül úgy gondolom, tudatosan meg kell próbálnunk a kezünk közé venni az irányítást, de ha ez nem sikerül azonnal az csak egy természetes folyamat része. Ha pedig a letisztulási időszak eltelik, a rendszer újra megszilárdul rengetek pozitívumot hoz el ez az új eszköz és dramaturgiai forma.
Összességében a tanulmányt valóban fontosnak és elgondolkodtatónak találtam. A részletessége pedig példaértékű lehet.
Orvos Dávid D.
2013. november 30. szombat , 17:52 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Rendkívül érdekesnek találtam ezt a tanulmányt, hiszen már én is olyan világban tanulok, ahol az új média eszközei elengedhetetlenek.
Személy szerint én ezt az oktatási és tanulási lehetőséget előnyösnek tartom, hogy miért? A gyerekek többsége (saját tapasztalat szerint) könnyebben megtanul valamit amit nem csak olvas, hanem egy számítógép segítségével nemcsak képeket láthat, mint egy könyvben, hanem videókat nézhet meg az adott témával kapcsolatosan, továbbá interaktív feladatokat oldhat meg amely nagyban hozzásegít az érdeklődés felkeltéséhez, mint egy könyv. Egy interaktív, új technikai eszközök használatát is magába foglaló előadás is jobban felkeltheti egy diák figyelmét, mint egy “száraz” tanóra. Azonban ennek a tanulási módnak, az újmédia eszközeinek használata hátrányos is lehet.
A diákok figyelmét elterelheti, továbbá a könyvet, mint a tanulás eddigi elengedhetetlen elemét kezdi véglegesen háttérbe szorítani.
Összegezve véleményem szerint az újmédia egy eszköz amely megkönnyítheti és dinamikusabbá teheti a tanulást a jövőben.
Munkácsi Tamás
2013. november 29. péntek , 12:45 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Nagy érdeklődéssel olvastam, ezt a tanulmányát, mivel véleményem szerint egyszerre van benne szó egy remek lehetőségről és egy megoldandó problémáról is. Hiszen az újmédia eszközeinek segítségével nagymértékben növelhető az oktatás színvonala. Ugyanakkor szerintem ez problémát is jelenthet, ha a használója nem a megfelelő célból használja. Valamint az oktatásban való felhasználása is új kérdéseket vet fel.
Az oktatónak újra kell szerveznie az óra menetét és ezt főleg középiskolás tapasztalatom szerint, sok tanár sokféleképpen oldja meg. A fejlődéshez elengedhetetlen lenne ezen eszközök használata, ami viszont véleményem szerint nem csak tanítási módszer, de egyéb tényezők kérdése is. Ezért a gazdasági fejlettséget, valamint az oktató szakképzettségét is idesorolnám.
Technikai szempontból szerintem új utakat nyitott és nyit meg folyamatosan legyen szó oktatásról, munkáról és egyéb tevékenységről. Hatalmas előnye hogy nagy mennyiségű információt gyorsan és időveszteség nélkül képes közölni. Így az emberek egy pillanat alatt tájékozódhatnak, ami nagyon fontos a mai intenzív és rohanó világban.
Stokker Zsuzsanna
2013. november 21. csütörtök , 20:10 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Rendkívül érdekes, figyelemfelkeltő és főleg elgondolkodtató a jövő oktatási modellje, és ezzel együtt az új média használatának térhódítása. Kicsit talán még félelmetes is…
A taneszközök fejlődése hatalmas utat járt be, és elérte a digitális világot is. Az oktatás, tanulás kilép(ett) az iskolák kapuin, és tértől – időtől függetlenül bárkinek az otthonában, kezében kel új életre az új média eszközeinek segítségével.
Kezünkben az egész világ, csak tanuljunk meg élni vele!
Úgy vélem, ez a tanulási folyamat – a konnektivizmus, illetve az új médiumok oktatásban való használatának elterjedése – viszonylag lassan fog végbemenni. A jelenlegi tapasztalt pedagógusok, főként a Bébi – bumm és az X generációhoz tartozók – többsége nem találkozik ezzel a kétségkívül rendkívüli lehetőségeket magában rejtő irányzattal, de sajnos számítógépet is csak kevesen használnak. Én ezt kívülállóként, mivel (még) nem vagyok tanár, így látom, tapasztalom.
Ezen lehetne és kellene is változtatni, pl. továbbképzésekkel, tájékoztató anyagokkal. Egy igazán elhivatott jó pedagógus megfelelően nyitott, fogékony kell, legyen az újdonságok iránt. Haladnia kell a korral, a diákjai digitális tudásával. Ki kellene használni az okostelefonok, táblagépek adta lehetőségeket, akár a tanórán is. (De ehhez a gyerekek gondolkodásán is változtatni kellene, ami elég utópisztikus; játékból taneszköz?!)
De mindenekelőtt szemléletváltozásra, és a tanárok oktatásban betöltött új szerepének (mentor, tutor) elfogadására van szükség.
A fiatal, illetve a leendő pedagógustársadalom fogja elhozni a tanítás új világát.
A tanulmányt olvasva több kérdés is felmerült bennem.
Készen áll-e a mai magyar társadalom (és nemcsak egy kis része) az új irányzat elterjedésére?
Csak egy szempontot említenék: az iskolák felszereltsége között óriási különbségek vannak. A számítógéppel való ellátottság kelet felé csökken, tehát az abban a régióban tanító pedagógus eleve komoly hátránnyal indul ilyen tekintetben. Lehet ő a modern személet képviselője, ha a diákokat nem tudja mivel „behálózni”…
Elvárhatóak-e egy pedagógustól azok a tanulmányban vázolt komplex ismeretek, melyek külön szakmák, és elsajátításukhoz sok évnyi tanulásra és gyakorlásra van szükség? Pl.: operatőr, videóvágó, videógrafikus, hangmérnök stb.
Egy másik érdekes kérdés az információ szűrése. Régebben, az analóg világban bizonyos szűrőkön át jutott el a tanulókig az oktatási anyag, az új rendszerben viszont akár kontroll nélkül kerülhetnek fel az internetes felületekre téves információk vagy ezeken alapuló rossz következtetések. Tipikus példa erre a Wikipedia, ami kiváló találmány, de a hitelessége, szakmaisága fenntartásokkal kezelendő.
Azonban úgy vélem, minden eltörpül a rendszerben lévő lehetőségekhez képest. Az oktatás forradalma zajlik, amit az újabbnál újabb technológiák, pl.: a mostanában előretörő tabletek széles körű elterjedése is támogat.
Biztos vagyok benne, hogy azon pedagógusok fáradozásai sem lesznek eredménytelenek, akik igazán hisznek az új oktatási rendszerekben rejlő fantasztikus lehetőségekben.
(Stokker Zsuzsanna KI6RZJ, Pedagógiatanár – Tehetségfejlesztő tanár, I. évfolyam)
Szlobodnyik Alexandra
2013. október 14. hétfő , 14:28 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Én egyelőre csak leendő tanárként tudok hozzászólni a témához, ugyanakkor jól emlékszem középiskolás éveimre is. Mondhatom, hogy én már annak a generációnak a tagjaként nőttem fel, akik intenzíven használják az internetet, okostelefonokat, laptopokat.
Egyetértek abban, hogy a mai technika adta lehetőségeket szükséges minél hatékonyabban beépíteni az oktatásba, hiszen a mai általános és középiskolás diákok kivétel nélkül igénylik ezeket a lehetőségeket, és főleg ahogyan haladnak tanulmányaikkal, egyre inkább ezekre az eszközökre és módszerekre próbálnak támaszkodni. Ugyanakkor hagyományos ismeretszerzési módszerekkel is meg kell ismertetni a diákokat ahhoz, hogy később bármilyen tanulási helyzetben boldoguljanak. Úgy gondolom, az elsődleges eszközt a tanulásban még mindig a könyvek jelképezik, de a mostani diákok sokszor csak nagy nehézségek árán motiválhatóak, és ebben jelenthet segítséget az új médiás eszközök bevetése, illetve maga az újmédia. Szerintem nagyszerű lehetőség rejlik ezek kiaknázásában. Egy-egy tanórát sokkal érdekesebben és szemléletesebben lehet megtartani különböző technikai eszközök segítségével, és a tanulás, mint tevékenység is színesebbé tehető ilyen módon.
Viszont abban is egyetértek, hogy ami az egyiknek új lehetőség és előny a tanulásban, tanításban, az a másikat hátrányosan érintheti. A vidéki iskolák sokkal kevesebb lehetőséget kapnak és kínálnak ahhoz, hogy a diákok egyenlő eséllyel váljanak az újmédiás oktatás részeseivé, és persze az is egy más kérdés, hogy a gyerekek milyen anyagi háttérrel rendelkező családból jöttek. Amíg az egyik gyereknek van okostelefonja, tabletje, a másiknak lehet, hogy még internet-hozzáférése sincs. A tanárokkal hasonló helyzet áll fenn. Egyre több a fiatalabb tanár, akik szintén ebben az új generációban nőttek fel, vagy otthonosabban mozognak az újmédia világában. Nekik valószínűleg könnyebb dolguk van a tanításban, hiszen magabiztosan tudják ezt a fajta oktatásmódot megvalósítani. Az idősebb korosztály képviselőinek azonban gondot okozhat ez az új helyzet. Nyilván a legtöbben próbálnak lépést tartani a korral, de szerintem több külső segítségre lenne szükségük (pl. tanfolyamokra), így mindenki jobban hasznosíthatná ezeket az eszközöket és módszereket. Tehát úgy vélem, nagyon jó dolog az újmédia keretein belül való oktatás, de nem biztos, hogy egyenlő feltételek mellett lehet megvalósítani.
A mai oktatási helyzetet figyelembe véve, még időbe telhet az újmédia maradéktalan térhódítása a tanításban, tanulásban.
(Szlobodnyik Alexandra, Kommunikációelmélet, 5 féléves tanári MA, 1. félév)
Kondacs Mária Julianna
2013. május 10. péntek , 06:20 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Harmincöt éve dolgozom pedagógusként. Emlékszem arra az időre, amikor még televízió sem volt az iskolákban, a 8 mm-es filmvetítőhöz hónapokkal előtte kellett megrendelni a filmet. Ez alatt a három és fél évtized alatt rengeteg változás történt a tudomány rohamos fejlődésének köszönhetően. Lépést tartani ezzel igen nehéz, mert ami tegnap új volt, az ma már a régi. Vannak olyan kollegák, akik ezzel a tempóval nem tudnak mit kezdeni. Nem képesek a megújulásra, pedig a pedagógus társadalomnak folyamatos megújulásra van szüksége ahhoz, hogy az új generációval lépést tudjon tartani.
Az informatikai eszközök használata, az új tanítási módszerek alkalmazása nélkül nem lehetünk eredményesek. Az iskolák felszereltsége e téren még kívánnivalót hagy maga után. Jó esetben van interaktív tábla, de nem minden osztályban. Alkalmazásának lehetőségét sem mindenki használja ki a tanítási órákon, pedig a diákok szívesen használják. Azokon az órákon, amelyiken lehetőség nyílik az alkalmazására sokkal aktívabbak, fogékonyabbak a tanulók.
A különböző felmérések eredményei azt mutatják, hogy a tanulók teljesítménye egyre gyengébb lesz. Szerintem ez annak is köszönhető, hogy az ismeretek átadása terén nem haladunk a korral. A tanulókat nem lehet már motiválni a régi hagyományos módszerekkel. Ők beleszülettek a digitális világba. Használják az online eszközöket. Keresgélnek az adatbázisokban. Megosztják véleményüket egymással. Sajnos a legszemélyesebb dolgaikat is közzéteszik. Nekünk az lenne a feladatunk, hogy ezt a kommunikációt a felfedező tanulás terén kamatoztassuk, hiszen az új oktatási paradigma is a kapcsolatokra épül.
A tanár szerepe megváltozik. Nem információforrás, hanem tudásmenedzser lesz, aki a világhálón való eligazodást segíti pozitív tartalommal megtölteni. Úgy gondolom a fiatal pedagógus generáció képes ezeket az új lehetőségeket a tanítása során alkalmazni, felkészíteni az ifjúságot az egyéni igények szerinti élethosszig való tanulásra, a helyhez nem kötött eszközök alkalmazására, a meglévő tudás átadására a közösségen belül.
Felmerül a kérdés: ki fogja ezt finanszírozni? A szülők nagy többsége az eszközök beszerzését nem tudja finanszírozni. Az új média használata milyen alapkészségeket igényel? Milyen életkortól alkalmazható? Szükséges e tantárgyakat tanítani, vagy ki kell lépni ebből a struktúrából?
Forgó Sándor
2013. május 25. szombat , 17:29 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Kedves Kondacs Mária Julianna,
érdeklődéssel olvastam hozzászólását az új médiumokat illetően. Az újmédia azonban nem elsőssorban eszköz (okostelefon, táblagép webkettes alkalmazások), hanem a tartalomszervezés adatbázis logikán alapuló új változata, amely a korábbi narratív formát kiegészítheti, felválthatja. Erről mi a véleménye?
Varga Mónika
2013. május 9. csütörtök , 21:19 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztel Tanár úr!
A kérdés megválaszolásához azt gondolom akkor jutunk közelebb, ha megvizsgáljuk, hogy melyik korosztály aspektusából nézzük.
Az Y és a Z generáció esetében biztosra veszem, hogy módszerként tekinthetünk az új médiára. Ez a generáció a Web 2.0 alkalmazásával a hálózati tanulás részesévé válik. A hálózat tagjaiként fejlődik szociális készségük, egyéni értelmük. Magatartásukra jellemző az elkötelezettség, a részvétel.
A tudás alapú társadalomban felnövekvő nemzedéknek előrehaladásához tudnia kell adott időpontban szükséges információt és tudni kell érvényesíteni azt. A generáció digitális tudásépítésének módszere az új média, mely lehetőséget teremt az önművelésre, az hálózaton belüli interakciókra- nemcsak egyirányú befogadásra, hanem írói-szerkesztői magatartásra is.
A Bébi- bumm, és az X generáció szempontjából eszköz az új média.
A tanítás-tanulás folyamatában a kapcsolattartás, a szemléltetés, a differenciálás eszköze ennek a korosztálynak a részéről.
A legnagyobb gondot az új média oktatásban történő elterjedésében az jelenti, hogy ez a generáció folytatja az oktató- nevelő munkát. Az oktatott tanulók azonban sokkal magasabb szinten járnak esetenként mint tanáraik.
Az új média eszközként és módszerként történő jelenlétét a tanítás- tanulás folyamatában nagyban segítették a TIOP –os pályáztok. Az IKT eszközpark megújulása jelentős előremozdulást jelentett.
A tankönyvek kiváltása elektronikus tananyagokkal azonban még nem hódított teret.
Fontos tapasztalat azonban, hogy nyomokban fellehető a folyamatos kommunikációra, együttműködésre épülő interaktív tanulás.
Az új média minden eszközével arra törekszik, hogy a tudásalapú társadalomban lehetővé tegye mindenki számára a helyhez és időhöz nem kötött önálló tanulást, információcserét.
Varga Mónika
YIZ5A
PEDAGÓGIA TANÁR SZAK
Varga Mónika
2013. május 9. csütörtök , 21:19 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztel Tanár úr!
A kérdés megválaszolásához azt gondolom akkor jutunk közelebb, ha megvizsgáljuk, hogy melyik korosztály aspektusából nézzük.
Az Y és a Z generáció esetében biztosra veszem, hogy módszerként tekinthetünk az új médiára. Ez a generáció a Web 2.0 alkalmazásával a hálózati tanulás részesévé válik. A hálózat tagjaiként fejlődik szociális készségük, egyéni értelmük. Magatartásukra jellemző az elkötelezettség, a részvétel.
A tudás alapú társadalomban felnövekvő nemzedéknek előrehaladásához tudnia kell adott időpontban szükséges információt és tudni kell érvényesíteni azt. A generáció digitális tudásépítésének módszere az új média, mely lehetőséget teremt az önművelésre, az hálózaton belüli interakciókra- nemcsak egyirányú befogadásra, hanem írói-szerkesztői magatartásra is.
A Bébi- bumm, és az X generáció szempontjából eszköz az új média.
A tanítás-tanulás folyamatában a kapcsolattartás, a szemléltetés, a differenciálás eszköze ennek a korosztálynak a részéről.
A legnagyobb gondot az új média oktatásban történő elterjedésében az jelenti, hogy ez a generáció folytatja az oktató- nevelő munkát. Az oktatott tanulók azonban sokkal magasabb szinten járnak esetenként mint tanáraik.
Az új média eszközként és módszerként történő jelenlétét a tanítás- tanulás folyamatában nagyban segítették a TIOP –os pályáztok. Az IKT eszközpark megújulása jelentős előremozdulást jelentett.
A tankönyvek kiváltása elektronikus tananyagokkal azonban még nem hódított teret.
Fontos tapasztalat azonban, hogy nyomokban fellehető a folyamatos kommunikációra, együttműködésre épülő interaktív tanulás.
Az új média minden eszközével arra törekszik, hogy a tudásalapú társadalomban lehetővé tegye mindenki számára a helyhez és időhöz nem kötött önálló tanulást, információcserét.
Varga Mónika
YIZ5A
PEDAGÓGIA TANÁR SZAK
Forgó Sándor
2013. május 9. csütörtök , 12:38 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Igen, kedves Agnes valoban az adatbazis ,bennunk’ van, amit a helyzethez alkalmazkodva improvizalva hivhatunk elo.
A kerdesem, hogy a tanorai narrativa (tartalomszervezes) milyen valtozatait hasznalja?
Seregi Ágnes
2013. május 9. csütörtök , 12:14 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Kedves Tanár Úr!
Köszönöm gyors válaszát.
Ami a válaszomat illeti, arról, hogy mit gondolok a narratíva és az adatbázis kérdéséről, nem egyszerű megfogalmazni. Nagyon sokat töprengtem ezen, mialatt „Az újmédia – eszköz vagy dramaturgia” című tanulmányát olvastam, mert elsőre nem is igazán volt számomra világos a manovichi gondolatmenet.
Én ezt végül is úgy értelmeztem, hogy kell, hogy legyen egy eszköztáram, egy adatbázisom a tanításhoz, a tanítási órák felépítéséhez, s valahogyan azt mindig módosítanom kell, újra kell rendeznem, mindig az adott tanulócsoport igényeihez, kreativitásához, motiválásához igazítva. Valami olyasmi, mint egy darabjaira szabdalt nyelvkönyv, amiből mindig azt a modult vagy leckét emelem ki, amire a tanulóknak szükségük van, nem kell mindig egy adott vonal mentén haladnom. Persze van, hogy előzetes szókincs vagy nyelvtan tudására van szükség, de akkor azt viszem be előbb, azzal is foglalkozunk egy kicsit.
Teljesen egyet értek azzal, hogy sokszor improvizálnunk kell, s ahhoz, hogy valaki erre képes legyen, szintén rendelkeznie kell egy módszertani adatbázissal, ami nem csak lineárisan hívható elő.
Seregi Ágnes
2013. május 9. csütörtök , 11:41 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Kedves olvasó!
A téma összetettsége és az előttem felszólalók véleménye kapcsán nagyon sok gondolat kavarog a fejemben.
Az első az, hogy a számítógép, az internet, az okos telefon mindennapos használójaként számomra nem kérdés, hogy az újmédia létezik, használatban van, s nekünk, „digitális bevándorlóknak” is ismernünk és alkalmaznunk kell, ha nem akarunk lemaradni a világban zajló eseményekről, változásokról. ( M. Prensky: Digital Natives, Digital Immigrants http://www.marcprensky.com/writing/prensky%20-%20digital%20natives,%20digital%20immigrants%20-%20part1.pdf ) Emlékszem az első időkre, amikor először találkoztam a közösségi oldalakkal, blogokkal és egyéb tartalmakat megosztó, interaktív alkalmazásokkal. Félelmetes volt! Maga a tény, hogy ismeretlen emberek – akik nem családom tagjai vagy nem barátaim – is olvashatják bejegyzéseimet, megnézhetik képeimet, sőt, hozzá is szólhatnak azokhoz, megrémített. Az első sokk után azért hamar hozzászoktam, s most már a diákjaim nagy részével így is tartom a kapcsolatot, s azon túl, hogy nagyon sok internetes feladatot kapnak tőlem, sokszor digitális formában várom a feladatok megoldását.
Másik gondolatom az, hogy szerintem szerencsésnek mondhatom magam angoltanárként. Úgy gondolom, ma már elképzelhetetlen lenne nyelvtanítás és nyelvtanulás az internet, a Web 2.0, a különféle wikik és blogok használata nélkül. És itt most nem csak az információkeresésre, gyakorlásra, olvasásra gondolok. Mindig nagy örömmel és büszkeséggel tölt el, amikor a diákjaim lelkesen mesélik, hogy angol diákokkal csevegtek a facebook-on, vagy angolul szóltak hozzá egy blog-bejegyzéshez. Úgy gondolom, nem szabad ettől félnünk, hiszen ennek az új Y generációnak ez már természetes dolog, ők sokkal jobban értenek hozzá, s néha bizony nem is baj, hogy még ők mutatnak nekünk új dolgokat az újmédiával kapcsolatban.
Persze, sajnos, negatív gondolataim is támadtak a tanulmány és a kommentek olvasása közben. Mikor fog, például a magyar oktatás odajutni, hogy minden tanteremben lesz számítógép, internet, projektor, sőt diák-laptop? Nem tudom. Ennek egyébként nem csak pénzügyi akadályai vannak, meglátásom szerint, hanem sok pedagógus ellenérzése is az IKT és az újmédia felé. Úgy gondolom, ők attól tartanak, hogy a diákok túl sok időt töltenek a digitális eszközök előtt, s gondolom, tartanak a különféle digitális zaklatásoktól (bullying) is.
Összegezve, véleményem szerint az IKT és az újmédia van, kell, az életünk része, s meg kell tanulnunk élni vele. Jó néven venném egyébként még több kurzus bevezetését a pedagógusok számára, hogy jobban megismerjék, s tudják alkalmazni azokat.
Forgó Sándor
2013. május 9. csütörtök , 11:51 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Kedves Agnes, koszonom ertekes hozzaszolsat.
Az ujmedia felfogasunkban azonban nemcsak eszkozkent, hanem a tartalomszervezes uj formajakent is ertelmezzuk.
Mia velemenye arrol, hogy adatbazis logika felvaltja a Narrativat?
Bánkáné Berta Éva
2013. május 8. szerda , 12:01 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Tanulmányának olvasása után nemcsak az új média és az újmédia fogalmának magyarázata vált világossá előttem, hanem azok tartalomszervezési formái is. Továbbá arra inspirált, hogy átgondoljam mindazon lehetőségeket, amelyek segítségére vannak a pedagógusoknak a tanítás szemléletesebbé tételében, kreativitásuk kibontakoztatására. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy mint minden más újban, az új médiában is vizsgálni kell a lehetőségek, feltételek mellett a hatásokat is ahhoz, hogy a hálózatalapú tanulási-tanítási folyamatot igazán hatékonnyá tegyük. A lehetőségeket és feltételeket illetően mindenképpen szükséges a gyakorló pedagógusok körében egy kicsit körültekinteni a témával kapcsolatosan. A pedagógusok aktív (többségüknél sajnos csak passzív) szókincsében fellelhetők ugyan az IKT, e-book, elektronikus tananyag, elearning, blog, digitalizáció, web2, médiumok, stb. kifejezések, de a mögöttük lévő tartalom, valamint ezek használata a tanítás-tanulás folyamatában még nem vált a mindennapi rutinnal végzett tevékenységük részévé. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen a pedagógusok digitális kompetenciája nem tartozik az „élvonalba” a pedagóguskompetenciák között. A taneszközök közül leginkább csak az 1., 2., 3. generációba tartozókat (Wilbur Schramm szerint) használják leginkább. Ez igen elgondolkodtató és tettre sarkalló már csak azért is, mert a Z generáció igényli az interaktív kapcsolatot megteremteni képes taneszközöket. Ily módon máris eljutunk az újmédiához, melynek jellemzői visszavezethetők a korábbi médiumokra, – mint ahogyan azt Tanár Úr is írja – de mégis új minőséget hordoznak, a tartalomszervezés szempontjából is érvényesíthető elemeket. Ezek pedig jó alapot adnak a tanárok módszertani kultúrájának megújulásához, a tanítási órák dramaturgiájához. Szükséges az is, hogy a tanárok biztonsággal, szakszerűen kezeljék a megvalósítás során használt eszközöket, berendezéseket. Ezek mellett elengedhetetlen az új narrációs technikák megismerése, ha a tanítási-tanulási folyamatot eredményesebbé akarjuk tenni. Itt érezhető, hogy a szakadék egyre mélyül, ugyanis a pedagógusok még a digitális kompetenciának sincsenek birtokában, máris újmédia kompetenciák elsajátításáról beszélünk és várjuk tőlük. Ennek velejárója a szemléletváltás mellett a módszertani megújulás, mely feladatot jelent a tanárképzésben, de a gyakorló pedagógusok körében is a pedagógus továbbképzések keretében. Itt találjuk magunkat szemben máris egy újabb akadállyal, ugyanis a pedagógus továbbképzési palettán nemigen találkozunk a témával kapcsolatos továbbképzésekkel. Valahol leragadtunk az interaktív táblák használatát bemutató képzéseknél. Nagy hiányát érzem (és ezzel nem vagyok egyedül) az olyan továbbképzéseknek, ahol igazán hozzáértő előadók segítenek gyakorlati útmutatással a többségében X generáció pedagógusai számára. Én többek között azért is örülök annak, hogy Tanár Úr előadásából, tanulmányából és az ajánlott irodalomból tájékozódhattam a témával kapcsolatban. Jó lenne, ha minél több pedagógus számára adódna ilyen lehetőség, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy a tanulók készen állnak az újmédia eszközök és módszerek fogadására, most tehát rajtunk pedagógusokon a sor!
Bánkáné Berta Éva
EKTF pedagógiatanár MA
Bánkáné Berta Éva
2013. május 7. kedd , 20:08 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Tanulmányának olvasása után nemcsak az új média és az újmédia fogalmának magyarázata vált világossá előttem, hanem azok tartalomszervezési formái is. Továbbá arra inspirált, hogy átgondoljam mindazon lehetőségeket, amelyek segítségére vannak a pedagógusoknak a tanítás szemléletesebbé tételében, kreativitásuk kibontakoztatására. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy mint minden más újban, az újmédiában is vizsgálni kell a lehetőségek, feltételek mellett a hatásokat is ahhoz, hogy a hálózatalapú tanulási-tanítási folyamatot igazán hatékonnyá tegyük. A lehetőségeket és feltételeket illetően mindenképpen szükséges a gyakorló pedagógusok körében egy kicsit körültekinteni a témával kapcsolatosan. A pedagógusok aktív (többségüknél sajnos csak passzív) szókincsében fellelhetők ugyan az IKT, e-book, elektronikus tananyag, elearning, blog, digitalizáció, web 2, médiumok, stb. kifejezések, de a mögöttük lévő tartalom, valamint ezek használata a tanítás-tanulás folyamatában még nem vált a mindennapi rutinnal végzett tevékenységük részévé. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen a pedagógusok digitális kompetenciája nem tartozik az „élvonalba” a pedagóguskompetenciák között. A taneszközök közül leginkább csak az 1., 2., 3. generációba tartozókat (Wilbur Schramm szerint) használják leginkább. Ez igen elgondolkodtató és tettre sarkalló már csak azért is, mert a Z generáció igényli az interaktív kapcsolatot megteremteni képes taneszközöket. Ily módon máris eljutunk az új médiához, melynek jellemzői visszavezethetők a korábbi médiumokra, – mint ahogyan azt Tanár Úr is írja – de mégis új minőséget hordoznak, a tartalomszervezés szempontjából is érvényesíthető elemeket. Ezek pedig jó alapot adnak a tanárok módszertani kultúrájának megújulásához, a tanítási órák dramaturgiájához. Szükséges az is, hogy a tanárok biztonsággal, szakszerűen kezeljék a megvalósítás során használt eszközöket, berendezéseket. Ezek mellett elengedhetetlen az új narrációs technikák megismerése, ha a tanítási-tanulási folyamatot eredményesebbé akarjuk tenni. Itt érezhető, hogy a szakadék egyre mélyül, ugyanis a pedagógusok még a digitális kompetenciának sincsenek birtokában, máris újmédia kompetenciák elsajátításáról beszélünk és várjuk tőlük. Ennek velejárója a szemléletváltás mellett a módszertani megújulás, mely feladatot jelent a tanárképzésben, de a gyakorló pedagógusok körében is a pedagógus továbbképzések keretében. Itt találjuk magunkat szemben máris egy újabb akadállyal, ugyanis a pedagógus továbbképzési palettán nemigen találkozunk a témával kapcsolatos továbbképzésekkel. Valahol leragadtunk az interaktív táblák használatát bemutató képzéseknél. Nagy hiányát érzem (és ezzel nem vagyok egyedül) az olyan továbbképzéseknek, ahol igazán hozzáértő előadók segítenek gyakorlati útmutatással a többségében X generáció pedagógusai számára. Én többek között azért is örülök annak, hogy Tanár Úr előadásából, tanulmányából és az ajánlott irodalomból tájékozódhattam a témával kapcsolatban. Jó lenne, ha minél több pedagógus számára adódna ilyen lehetőség, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy a tanulók készen állnak a újmédia eszközök és módszerek fogadására, most tehát rajtunk pedagógusokon a sor!
Bánkáné Berta Éva
EKTF pedagógiatanár MA
Hoffmann István
2013. május 6. hétfő , 18:04 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Az előadást követően nagy érdeklődéssel és nem titkolt kíváncsisággal kezdtem neki a tanulmány elolvasásához. Tettem ezt, azért mert az előadás anyaga nekem legalábbis, mint leendő pedagógustanárnak, egyrészt ismeretlen volt, másrészt rávilágított olyan hiányosságokra, amit úgy érzek sürgősen pótolni kell.
Az újmédia alkalmazása óriási még kiaknázatlan lehetőséget ad az oktatás könnyebb és színvonalasabb tanuláshoz vezető útján. Az emberben a tanulmány elolvasását követően sok kérdés fogalmazódik meg, hiszen figyelemben kell venni azt a nem csekélytényt, hogy tanítványaink és a majdani tanítványaink már bele születtek ebben a digitalizált világban.
Egyetértek azzal a megállapítással, hogy szűkebb környezetünkben is egyszerre találkozhatunk a média mind két formájával, másrészt az oktatásban a hagyományos média az egyeduralkodó. El tudjuk-e fogadni azt a nézetet, hogy az újmédiának helye van az oktatásban és annak folyamatában. Ha igen akkor képesek vagyunk-e alkalmazni azokat? Ki tudunk-e alakítani olyan kompetenciát, ami lehetővé teszi a folyamatok alkalmazását? Nem tisztázott számomra az alkalmazás helye az oktatási folyamatokban, csak tanórán? Vagy a tanóra melyik részében?
Fel tudjuk-e venni a versenyt ezzel az intenzív fejlődéssel?
A bennem megfogalmazódott kérdések ellenére is el kell fogadnunk azt a tényt, hogy az új technológia és az újmédia igen is jelen van!
Ha hatékonyan akarjuk alkalmazni azokat, akkor meg kell ismernünk diákjaink szokásait, fel kell térképezni képességüket és nekünk, pedagógusoknak meg kell tanulnunk felzárkózni az elvárásokhoz.
Hiszen a mai gyermek számára teljesen természetes dolog a számítógép a Web2, az iPad, tablettek és egyéb közösségi oldalak használata, hiszen ők ebbe születtek bele ezt tudják ezt értik. Mi pedig a magunk módján megpróbáljuk ezt az 50m-es előnyt valahogy behozni!
Lehet, hogy 1-2 generáció (pedagógus) váltás után már érünk el eredményeket és akkor már lehetséges, hogy múlt időben beszélünk ezekről a problémákról.
Ehhez még hozzátartozik az a szomorú tény is ,hogy Magyarországon csak elenyésző számban van, olyan felsőoktatási intézmény ahol tanítják, alkalmazzák a Web2 ismereteket a leendő pedagógusoknak.
El kell fogadnunk az Európai Parlament megfogalmazását, hogy a „közösségi médiumok a nyilvánosság új formáit teremtik meg” és új nyilvános szférát hoznak létre pl: Facebook.
Hazai viszonylatban az újmédia bevezetésénél sajnos figyelembe kell venni az iskolák közötti strukturális különbségeket is. A legtöbb iskolában a modern technika jelen van, de nem lehet elmondani azt, hogy mindenhol azonos minőségben működik.
Az iskolák rendelkeznek ugyan informatikai szakteremmel, szerverrel, interaktív táblával, de ez az osztálytermeknek csak a harmada!
Vannak olyan leszakadt településekben élő hátrányos helyzetű gyermekek, akik otthon nem rendelkeznek számítógéppel, internet hozzáféréssel.
Ezen gyermekek felzárkóztatása nagyon nehéz feladat még iskolán belül is.
Ebből következik, hogy nem csak a gyermekeket és a pedagógusokat kell alkalmassá tenni és megismertetni a technika világával, ha nem a társadalmunkat is alkalmassá kell tenni az újmédia befogadására.
Hiszen a tanítás során eszközként alkalmazott új média, valamint a módszerként jelenlévő újmédia más jellegű pedagógus szerepet és társadalmi megítélést kíván
Ahhoz, hogy sikert érjünk el megítélésem szerint. át kell értékelni a tanárképző karok módszertani képzését, megújulást igénylő pedagógusokat kell képezni a végzett pedagógusoknak pedig lehetőséget kell biztosítani az új oktatástechnológiák megismerésére.
Több publikációra, ismeretanyagra van szükség ahhoz, hogy a jelenleg tanító pedagógusok tisztán érzékeljék az újmédia szerepét az oktatásban, aminek, lassan de biztosan be kell épülnie a tananyagban a hozzátartozó kompetenciákkal együtt. A feladat és a lehetőség adott, rajtunk múlik az alkalmazásának jövője…
Hoffmann István (5)
Pedagógiatanári szak
M71CMI
(LMP_MK107G2)
Prémné Horváth Katalin (DFEBVJ)
2013. május 6. hétfő , 08:52 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Gondolat ébresztőjét nagy figyelemmel olvastam. Sajnos nem tartom magam olyan embernek, aki fogékony a technika vívmányai iránt. Felhasználó vagyok, aki autodidakta módon próbálja elsajátítani az ismereteket.
Igazán nem is a tanulmányban leírtakhoz szeretnék közvetlenül reflektálni, hanem megosztani egy tapasztalatot arról, hogy mennyire áthatja a mindennapjainkat az informatikai fejlődés és nem tudunk előle elzárkózni.
A „pedagógiai információforrások” c. tantárgyhoz olvasgattam a cikkeket, amikor rátaláltam a „streaming alapú távoktatás – SofTV Presenter” –ről szóló írásra (erről is írtam a feladatomat). Micsoda remek dolog! Nem is gondoltam, hogy nemsokára személyesen is találkozni fogok ezzel (vagy ehhez hasonló) módszerrel.
Tavasz elején e módszerrel/technikával vettem részt egy zártkörű (kb. 100 fős, az ország bármely pontján lévő hallgatóság előtt zajló) munkamegbeszélésen.
A rendszer alkalmazásának lényege, hogy egy web – böngésző segítségével bárhonnan figyelve, a képernyőn együtt láthattuk az előadót és mellette pedig azt a ppt prezentációt, melyről éppen beszélt. A prezentáció megjelenítésének nagyságán csupán a böngésző méretezésével kellett változtatni, az egyes diaváltások szinkronban voltak az előadóval. Az előadás közben visszajelzést küldhettünk írásban, mely azonnal megjelent a képernyőn is, és az előadó azonnal szóban reagált a felvetett problémákra. A megbeszélést azonnal rögzítette is rendszer, így azt bármikor visszanézhetjük egy médiaszerverről.
Ez a rendszer az (felső) oktatást, továbbképzést egy új perspektívába helyezi: nem kell az előadás helyszínére utazni, de nem marad el az előadó személyes varázsa és bármikor megismételhetővé teszi az előadást.
És visszakanyarodva az eredeti kérdésre: eszköz is és / vagy módszer is az új média.
Kustár Krisztina
2013. április 30. kedd , 18:27 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Többszöri elolvasása után a cikknek, arra a döntésre jutottam, hogy gondolataimat mint gyakorló pedagógus próbálom megfogalmazni.
Már az első oldalon megfogalmazódott bennem egy kérdés. A technika ilyen gyors fejlődését, tényleg ennyire nem követik a pedagógusok? Abban a világban ahol annyira nélkülözhetetlen az elektronikai eszközök és a web2.0 használata, nem ismernénk fel a jelentőségét egy ilyen új lehetőség kihasználásának?
Ezekre a lehetőségekre, az újmédia fogalmának átgondolására, és annak átértékeléséhez nagy segítséget nyújt a cikk.
Már magának az írásmódnak a magyarázata, az írásmódban lévő lehetőségek felhívják a figyelmet arra, hogy mennyire sokoldalú is ez a fogalom, hogy újmédia. Mindenki megtalálhatja benne azt, ami a számára fontos.
Szerintem egy olyan pedagógust is elgondolkodtat ez a cikk, aki fenntartásokkal fogadja a technika által nyújtott lehetőségeket, és eszközöket. A sokirányúsága, mindenképpen előnyt jelent az oktatásban. Nem csak megkönnyíti a pedagógusok munkáját, hanem lehetőségeket biztosít számára, egy önálló gondolkodás segítésére, fejlesztésére. Ez az új lehetőség számomra nem zárja ki a régi taneszközök használatát. Sőt, mivel technikáról van szó, és elektronikus gépek használatáról, valamint az internetről, nem zárom ki a lehetőségét annak, hogy egyszer talán összeomlik a „rendszer”, vagy valami más galiba történik. Ezért én a hagyományos módszerek megtartása mellett tartom nagyon fontosnak az újmédia nyújtotta lehetőségeket. Az újmédia lehetőségei nagymértékben, és több oldalról megtámogatja, segíti a tanulás folyamatát, és csak előnyként sorolható fel.
Nem hiszem, sőt tapasztalataim szerint – ami részint szülői- egy több oldalról támogatott tanulás, sokkal eredményesebb mintha csak frontális módon (akár tanár, akár könyv formájában) történik.
Úgy gondolom, hogy ez nem a jövő, hanem a jelen. Nem az a cél, hogy megteremtsük a lehetőséget az újmédia felhasználásához, hanem a már meglévő adottságokat kihasználva akár helyi szinten, akár országos szinten alkalmaznunk kell.
Amit a mindennapi életben szinte rutin ként használunk – gondolok itt A számítógépre, internetre, 3D mozira, és még sorolhatnám – azt igen is használjuk, és alkalmazzuk munkánk során is, mint pedagógus.
Ha mindez az eddigi munkánk átgondolására, és átértékelésére ösztönöz akkor ezt meg kell tenni minden pedagógusnak. Ez a cikk megfelelő alapot, és támpontot nyújt az átgondoláshoz és átértékeléshez.
Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy itt nem az eszköz használat módszere a lényeg, hanem maga a tartalom. Igen módszertani kérdés az újmédia használata, aki beleszületett annak természetes, nekünk pedig „kötelességünk” megtanulni.
Szerintem a módszertan átalakításához is megfelelő segítséget nyújt. A mindennapi használat során gyűjtött tapasztalatok megbeszélése egy nyílt fórumon. A jó ötletek közé tétele és mindenki számára való elérhetősége szintén előre lendíti a fejlődés útját.
Összegezve a gondolataimat az ilyen és ehhez hasonló cikkek elolvasását, „kötelezővé” tenném minden pedagógus számára.
Oroszné Hajdú Marianna
2013. április 26. péntek , 17:42 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Mindig nagy csodálattal fordulok azok felé, akik a legújabb technikai vívmányok világában otthon vannak, és naprakész tudással rendelkeznek. Kicsit irigykedve is nézem azokat a kollégákat, akik „művészi és bűvészi” módon használják a rendelkezésükre álló eszközöket.
Természetesen én sem zárkózom el, és igyekszem követni a fejlődést. Nem szeretnék a technológiai változásokat figyelmen kívül hagyók táborához tartozni. Megpróbálom a rendelkezésemre álló eszközöket a legoptimálisabban kihasználni. Az iskolánk által megnyert pályázatoknak köszönhetően minden termünkben van interaktív tábla, és minden tanuló és pedagógus rendelkezik laptoppal is. Ezek az eszközök a mindennapi munkám nélkülözhetetlen részévé váltak.
És így is sokszor elégedetlen vagyok, úgy érezem, nem tudom a lehetőségeimet maximálisan kihasználni.
Pedig igyekeznünk kell, mert, ahogy Tanár Úr írja, hamarosan a digitális (IKT) kompetenciákon túlmutató írástudásra lesz szüksége a pedagógusoknak. Meg kell ismernünk és ki kell használnunk az újmédia nyújtotta lehetőségeket. Az újmédia végtelen számú lehetőséget kínál ismeretátadásra, megújíthatja a szemléltetést, a motiváció erősítését segítheti elő, és természetesen fejleszti a digitális kompetenciát és formálja az értékrendet.
Tanulóink számára természetes, ezért a mi számunkra is azzá kell válnia, hogy jelen vannak a közösségi oldalakon, minden új alkalmazást és eszközt azonnal adaptálnak.
Fontos lenne azonban, hogy ne csak szórakozásra használják a meglévő lehetőségeiket, hanem azok a tanulást, ismeretszerzést is szolgálják. Az új gondolkodásmód szerint nem a tárgyi tudás átadása azonban a cél, hanem egy új szemléletmód kialakítása, amelynek lényege a problémamegoldás, önálló véleményalkotás, saját ismereteinek megosztása másokkal, és így a felelősségvállalás is. A pedagógus szerepe is átalakul ebben a helyzetben, mert tutorrá válik.
Meg kell próbálni tehát az újmédia nyújtotta lehetőségeket kihasználni, az oktatás javára fordítani. Fontos, hogy minél gyorsabban végbemenjen ez a folyamat, mert az információ megszerzésének és felhasználásának sebessége nem elhanyagolható tényező. Ha körülnézünk a világban, látjuk, hogy egyes országokban milyen fantasztikus tempóval haladnak. Jó lenne, ha mi is versenybe szállhatnánk!
Ehhez azonban nemcsak szemléletváltozásra van szükség.
Nyekeczki Ildikó
2013. április 26. péntek , 09:38 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Napjainkban, minden a média körül forog, a fiatalok a számítógépükön írják a házi feladataikat, ott élik az életüket, mindennapi tevékenységük közé tartozik az internet használata. Éppen ezért, rengeteget hallani az újmédia fogalmáról, aminek a lényegét az Ön előadása segített megérteni.
Úgy vélem a generációm, vagy azok, akik nem számítógéppel nőttek fel, nem igénylik annyira a megismerését, mivel úgy végzik munkájukat, hogy az internet ne váljon mindennek az alapjává. Pedagógusként Én mégis szeretném elsajátítani ezen dolgok megismerését, mivel úgy gondolom egyre több iskola alkalmazza a digitális anyagokkal történő tanítást.
A tanításban egy erős paradoxon jelenik meg, hiszen az informatika órák számát csökkentették, így a fiatalok nem tudják megtanulni az interneten használható fontos dolgokat, másfelől az interneten való tanulás igénye egyre inkább erősödik a tanárok körében is, mivel sokszor egy előre megszerkesztett videót adnak fel megtanulni házi feladatként, vagy esetleg a táblára lerajzolhatatlan geometriai alakzatokat mutatnak be rajta.
Véleményem szerint az effajta tanítási módszer nem minden esetben hasznos, mivel a diákok még inkább rá lesznek „szorulva” az internetre, másrészről az olyan tanárok, akik szintén csak tanulják a média alkalmazását, hogy tudnának megfelelő tudást átadni a következő generációnak? Hiszen még Ők is megilletődhetnek, ha technikai probléma adódik, lefagy a számítógép, esetleg be sem kapcsol. Jó pár pedagógus ismerősöm használja már a digitális anyagokkal történő tanítást, Ők azt mondják, hogy nem félnek ettől, mivel majd belejönnek. Mindig úgy tartottam, hogy rutinból nem lehet tanítani. A tanítás módszere nem változik, az elején megmutatkozik már, hogy milyen, esetleg egyes szituációkat könnyebben, jobban tud kezelni, mint azelőtt. A pedagógusokat fel kellene készíteni az újmédia-kompetenciák elsajátítására. Sajnos a továbbképzések terén ritka az ilyen irányú lehetőség. (A TIOP-os pályázat, melynek keretében az interaktív tábláinkat használatba vehettük mindössze egynapos, tíz órás továbbképzést biztosított, a többit önképzés keretében kellett megoldanunk.)
Sajnos azt kell mondanom, számomra az újmédián alapuló elektronikus tanulási környezetek és módszerek fehér foltnak minősülnek.
A negatív észrevételek ellenére, úgy gondolom idővel hasznos lesz, ha már minden embernek természetessé válik
Nyekeczki Ildikó
2013. április 26. péntek , 16:34 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Napjainkban minden a média körül forog, a fiatalok a számítógépükön írják a házi feladataikat, ott élik az életüket, mindennapi tevékenységük közé tartozik az internet használata. Éppen ezért, rengeteget hallani az újmédia fogalmáról, aminek a lényegét az Ön előadása segített megérteni.
Úgy vélem, a generációm vagy azok, akik nem számítógéppel nőttek fel, nem igénylik annyira a megismerését, mivel úgy végzik munkájukat, hogy az internet ne váljon mindennek az alapjává. Pedagógusként én mégis szeretném elsajátítani ezen dolgok megismerését, mivel úgy gondolom egyre több iskola alkalmazza a digitális anyagokkal történő tanítást.
A tanításban egy erős paradoxon jelenik meg, hiszen az informatika órák számát csökkentették, így a fiatalok nem tudják megtanulni az interneten használható fontos dolgokat, másfelől az interneten való tanulás igénye egyre inkább erősödik a tanárok körében is, mivel sokszor egy előre megszerkesztett videót adnak fel megtanulni házi feladatként, vagy esetleg a táblára lerajzolhatatlan geometriai alakzatokat mutatnak be rajta.
Véleményem szerint az effajta tanítási módszer nem minden esetben hasznos, mivel a diákok még inkább rá lesznek „szorulva” az internetre, másrészről az olyan tanárok, akik szintén csak tanulják a média alkalmazását, hogy tudnának megfelelő tudást átadni a következő generációnak? Hiszen még ők is megilletődhetnek, ha technikai probléma adódik, lefagy a számítógép, esetleg be sem kapcsol. Jó pár pedagógus ismerősöm használja már a digitális anyagokkal történő tanítást, ők azt mondják, hogy nem félnek ettől, mivel majd belejönnek. Mindig úgy tartottam, hogy rutinból nem lehet tanítani. A tanítás módszere nem változik, az elején megmutatkozik már, hogy milyen, esetleg egyes szituációkat könnyebben, jobban tud kezelni, mint azelőtt. A pedagógusokat fel kellene készíteni az újmédia-kompetenciák elsajátítására. Sajnos a továbbképzések terén ritka az ilyen irányú lehetőség.
Remélem, a jövőben ezen a téren is lesznek változások és több lehetőség lesz a pedagógusok számára , hogy ezen ismereteiket bővítsék.
Piroska Sára
2013. április 25. csütörtök , 15:10 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Egy vidéki „átlagiskolában”
Tisztelt Tanár Úr!
Rengeteget hallunk az újmédia fogalmáról, de nem tagadom, csak most, az Ön előadásán derült ki számomra, mi is a valódi lényege.
Ennek az egyik oka, hogy közönséges számítógép használóként és az X generáció tagjaként (első évében születtem) nem épül be a mindennapjaimba, pontosabban nem zsigeri szinten, csak kíváncsi, „akaromtudnimertfontos” attitűddel.
A Z generációt tanítva azonban látom azt, hogy a lineáris szerkezetű médiát teljesen felváltja a térbeli, nem lineáris narratíva, mely a gyerekek számára természetes eszközhasználatot feltételez. Azonban a tartalmakat sokszor az online területeken nem képesek tudatosan irányítva szerkeszteni, csak előre programozott, már szerkesztésre előkészített felületeken. Sajnálatos, hogy az informatika órák általános iskolában való óraszám csökkentésével az új Köznevelési Törvény által meghatározott keretóraszámok ezt nem segítik.
Téved, ha valaki azt gondolja, hogy egyenlő esélyekkel indulnak az iskolák a digitális tananyagok, illetve újmédia-eszközök használatában. A korábban pályázatok által megnyert eszközök óriási előnyökhöz juttatnak iskolákat, míg az ilyen eszközökkel nem-, vagy csak korlátozottan rendelkező iskolák hátrányba kerülnek. Az én iskolámban egyetlen IKT eszköz van és egy nem éppen modern számítógéppark. A tanárok számára rendelkezésre áll ugyan elég gép, de nem a tantermekben, ami óriási hátrány. (Esélyegyenlőség? Vajon mostantól minden másképp lesz?) Hmmmm…
Ahhoz, hogy a gyerekek középiskolába eljutva kellő gyakorlatot szerezhessenek az újmédiák használatában –hangsúlyozom, nem csak a játékok terén-, nincs megfelelő előkészítése az általános iskolák egy jó részében. Ezt tapasztaltam egy előadást látva http://videotorium.hu/hu/recordings/details/4194,Nem_linearis_digitalis_narrativa_az_iskolaban, ahol egy kísérlettet végeztek jónevű középiskolák 9-10.-es tanulóival. A Prezi felhasználásával kellett nem lineáris narratívákat létrehozni, több-kevesebb sikerrel.
Ahhoz, hogy ide eljusson egy diák nagyon kevés valódi ismeretet képes megszerezni az általános iskolában idő- és eszközhiány miatt. Persze magától rengeteg alkalmazást megtanul használni, de ezeket film, játék, zene és képek letöltésén, nézegetésén és megosztásán túl alig használja.
A szórakoztatáson túl a tanulásban kellene a legnagyobb szerepet kapnia a motiválás, szemléltetés, ismeretadás, ismeretfeldolgozás, bevésés, visszacsatolás, értékelés terén.
Nem állítja meg a tanulót az újmédia-eszközök használatában, hiszen könnyen és gyorsan elsajátítják a kezelésüket, de sokkal tudatosabb és célravezetőbb lehetne, ha az oktatásban mindenhol jelen lehetne, mint alap-eszköztár.
Petró Ildikó
2013. április 25. csütörtök , 11:21 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Az Újmédia margójára,
Forgó Sándor Tanár Úr tanulmánya az Újmédia fogalomkörében a technológiai szemlélet mellett az eszközközpontú megközelítésen túlmenően felvázol egy tartalomszervezési formákat is előnyben részesítő megközelítést.
A tanulmányban megismerkedhetünk a fogalommal, annak többféle értelmezésével, és az ehhez kapcsolódó tanuláselméletekkel.
Az újmédia termékei, módszerei, szolgáltatásai nem csupán egy-egy szükséglet és az ahhoz tartozó igények széles skálájának kielégítéséhez ad teret, hanem számos szükséglet és igény különféle variációinak tömeges és egyidőben történő kielégítésére képes. – Mindez hatalmas üzleti előnyök forrása már a jelenben, de a jövőben még inkább. Ugyanakkor olyan hajtóerő is, amely az egyének szintjétől indulva – átalakítva, átstrukturálva az egyes ember mindennapjait, gondolkodását, életmódját – társadalmi méretekben képes átformálni a kapcsolat- és viszonyrendszereket. –a cikkben is találhatunk utalást a szociális tanulásra, mint a konnektivista tanulásban „rejtőzködő” tanuláselméletre.-
Nem tudom, tulzás-e azt mondani, hogy létrehoztunk egy önmagát fejleszteni képes önszerveződő rendszert, ami ebből a szempontból az emberi idegrendszerhez hasonlatos, ami aztán önálló életre kelt, mi magunk is részeivé váltunk, továbbra is befolyásoljuk, de nem tudjuk, hogy meddig tarthatjuk irányításunk alatt. Az újmédia minél nagyobb mértékű kihasználhatósága, felhasználhatósága érdekében fontos az ehhez kapcsolódó tanári kompetenciák megfogalmazása.
Egyelőre nem özönlötték el az orvosi rendelőket a számítógép-, internet-, chat-, játék- és facebook-függők; az emberek tudatát nem bontotta meg a valós és a virtuális világ határainak összébcsúszása; és nem lett kevesebb a stressz és nem lett kisebb a rohanó élet tempója sem
Tudjuk, hogy egyesek szerint az újmédia demokratizálódást és esélyegyenlőséget, az információ és a tudás szabad áramlását hozza el.
Hogy milyen lesz a pedagógia, a tanulási-tanítási folyamat, az iskolarendszer néhány évtized múlva?
Egy olyan világban ahol az információk, a tudás adatbázisai bárki által hozzáférhetőek, elsajátíthatóak és továbbfejleszthetőek, ahol mindenki lehet tanító és tanuló is egyszerre és egyidőben?
Valóban létezhet ilyen világ…?
A változás jelen van, megállíthatatlanul átformálja létezésünk dimenzióit és tereit, kapcsolataink tartalmát és minőségét, és talán… a személyiségünket.
Petró Ildikó
QPD0PC
EKTF Pedagógiatanár MA
Kóródiné Csomós Anikó
2013. április 23. kedd , 21:30 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Komment Forgó Sándor Újmédia – Eszköz vagy dramaturgia Írásához
Az információ: ismeretekkel, ismeretek közlésével, adatokkal, tudással, tanulással, kommunikációval, hírrel kapcsolatban álló kifejezés. Bizonyos esetekben valamilyen formában az előbb említett kifejezésekkel azonosítható ismeret, adat, tudás, hír, más esetekben pedig az ismeretközlés, tanulás, kommunikáció tárgya. Az információt értelmezhetjük az adat a tudás és a kommunikáció összekapcsolódásaként. De vajon milyen ez a kapcsolat? Az adatok információvá alakítása tudást igényel. Abban a társadalomban, ahol az információ és a vele kapcsolatos tudás, kommunikáció, gondolkodás, adatfeldolgozás kerül központi szerepbe, ott megváltoznak az emberi kapcsolatok, térbeli kötődések, kultúrák, intézmények.
A társadalmi együttélés mozgatórugója a kapcsolatok kialakulása. Az információs társadalomban lényeges változást eredményezhet, hogy sokkal kisebb költséggel, sokkal egyszerűbben, sokkal több ember tud egymással kapcsolatba kerülni. Információt kommunikáció során közlünk egy meghatározott közegben.
A megnövekedett információ azonban nem egyenlő a tudással. A megnövekedett információáramlás valamint a növekvő információ kezelésére alkalmas technológia nem jelenti a tudást és a bölcsességet. Az iskolákban megtalálható technikai eszközök számának növelése nem jelenti egyértelműen a tanítás minőségének javulását. Az információ korában a média kiemelt helyzetbe került. A társadalmi viszonyok egyik legfőbb meghatározójává vált. Az információs korszak meghatározó fogalma a virtuális valóság. Ez sokszor fontosabbá válik mint maga a valóság. Gondoljunk a facebook világára. A mai fiatalok el sem tudnák képzelni az életüket az információk fogadása és megosztása nélkül. A valós életüket a virtuális világban próbálják élni. „ Nem mondhatom el senkinek elmondom hát mindenkinek.” Ezt már Karinthy is megírta közel 100 évvel ezelőtt.
A kapcsolatok is nagyon fontosak az életünkben. Az újszülött agya 100 milliárd idegsejtet tartalmaz. Az élet első éveiben az agyban szinapszisok jönnek létre a környező világból érkező információk, ingerek feldolgozása révén. A neuronok az agy információ-feldolgozó egységei. Feladatuk az információ befogadása, feldolgozása, valamint kibocsátása. Az élmények meghatározó szerepet játszanak abban, hogy az agy hogyan építi fel ezeket a kapcsolatokat, azaz hogyan lesz”behálózva”. Nemcsak az agyunkban, hanem az életünkben, emberi kapcsolatainkban is nagyon fontos szerepe van a „behálózásnak”. Gondoljunk csak a nagy sikerű brit romantikus vígjátékra, az Igazából szerelemre. Ha egy kicsit a történet mögé nézünk, észrevehetjük, hogy egy idő után mindenki mindenkivel kapcsolatban lehet. Csak a megfelelő kapcsolódási pontot kell megtalálni hozzá.
Nagyon örülök, hogy erre a kurzusra jelentkeztem. Informatika tanári végzettséggel 5 ( információ mentes) itthon eltöltött év után kommunikációs analfabétának érzem magam. Az órán hallottak és a beadandók elkészítése során sikerült egy kicsit kibillenni ebből az állapotból.
Köszönöm.
Kóródiné Csomós Anikó DLOSXF
Pedagógia mérés és értékelés MA
Juhászné Rácz Enikő
2013. április 21. vasárnap , 18:15 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Az újmédia eszközök egyre inkább teret hódítanak az iskolákban, hiszen a mi intézményünk felső tagozatában is már interaktív táblák segítik a pedagógusok munkáját. Ismerkedem a használatával magam is, és látom, tapasztalom, hogy nagyszerű dolog. A motiváció, a szemléltetés eszközeként remek. De új ismeretek feldolgozásához is kiváló. A pedagógusi munkát újszerűvé varázsolja. Élmény a pedagógus, és a diákok számára is. Bár tanítóként még nem tudom használni, mert az alsó tagozatban még nincsenek interaktív táblák, de nagyon szeretném ha lennének, és mindent elkövetnék, hogy kompetens legyek a használatukban, hiszen az ilyen eszközöké a jövő az oktatásban is. Másrészt a munkámat könnyítené meg, tenné érdekesebbé, változatosabbá a diákjaim számára. Lehet, hogy az újmédia eszközeinek használata túlmutat a digitális kompetencián, de mindenképpen szükség van az alkalmazásuk megfelelő szintű ismeretére, ha tartani akarjuk a lépést tanítványainkkal.
Korábban ilyen összefoglaló elemzést nem olvastam az újmédiáról. Ez az átfogó tanulmány megerősít abban, hogy mint pedagógus ezeket az eszközöket bátran hasznosítani igyekezzem majd a munkám során.
A tartalomszervezés ezen új formája, talán nem túlzás ezt állítani, előbb-utóbb forradalmasítani fogja az oktatást. Ahogy a tanulmányból kitűnik, az ismeretátadáson túl, megújíthatja a szemléltetés lehetőségeit, alkalmas lehet a befogadói motiváció erősítésére, vagy a digitális kompetencia fejlesztésére, sőt az értékrendszer formálására és alakítására is. De ahhoz hogy mindez megvalósuljon, ki kell dolgozni az újmédia-rendszerek segítségével történő szemléltetési formákat és módszereket is. Vagyis: fel kell készíteni a pedagógustársadalmat hálózatalapú és/vagy újmédia kompetenciák elsajátítására. Ráadásul, ahogy Forgó tanár úr roppant szemléletesen rámutat, az újmédia új narrációs technikák kifejlesztését is megköveteli. Még nem tisztázott, hogy az oktatási folyamatba hogyan építhető be az adatbázis és az algoritmus logikája. De az tisztán látszik, hogy új kompetenciarendszer szükséges a hálózatalapú tanulási formák gyakorlásához. Biztos, hogy ez az új tanulási forma módszertani megújulást, megújítást kíván a pedagógusoktól, és minél előbb be kellene vezetni a pedagógusképzésbe. A tanítási-tanulási folyamat eredményesebbé tételéhez mindenképpen szükségük lesz ezekre az új kompetenciákra.
Összegzésként kifejezném, hogy a tanulmány világos képet vázol fel számomra az újmédia fogalmáról és a benne rejlő szinte végtelen lehetőségekről. Hogy mikor válunk képessé arra, hogy az eben rejlő lehetőségeket kiaknázzuk, az már több dolog függvénye. És nemcsak rajtunk, pedagógusokon múlik…
Molnárné Klemm Ildikó
2013. április 12. péntek , 10:59 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Új média – újmédia
Első ránézésre olyan, mintha csak egy nyelvtani problémáról lenne szó, egybe vagy külön írjuk e szavakat, de jobban elmerülve a témában, hogy mit is jelentenek ezek a kifejezések a különböző írásmódokban, rájöhetünk, komolyabb kérdés ez annál. Komoly kérdés ez, hisz a jövő iskolájának milyensége, a jövő generációjának sorsa múlhat rajta. Ahogy a digitalizáció egyre nagyobb teret nyer a mindennapi életünkben, elsősorban a diákok mindennapi életében, el kell fogadnunk nekünk, pedagógusoknak, hogy ezek az eszközök (új média) és módszerek (újmédia) az oktatásban is egyre nagyobb szerephez kell, hogy jussanak. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a tanulók életében az új média eszközei sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak, mint korábban bármikor, egész életüket átszövik ezek az eszközök. Ezzel szemben a régi hagyományos módon szervezett iskolából az új média szinte teljesen hiányzik, vagyis egyre nagyobb a szakadék a tanulók iskolai és iskolán kívüli életének eszközei között. Ezt a szakadékot nekünk pedagógusoknak kell áthidalni, közelíteni az iskola mindennapjait az iskolán kívüli világ mindennapjaihoz. Ehhez kell az új média és az újmédia. Viszont ehhez először meg kell tanulnunk ezen eszközök használatát, majd be kell építenünk ezt a tanórákba is. El kell fogadnunk, hogy a hagyományos tanárszerep átalakulóban van, az újmédia alkalmazásával már nem a tanár az információ elsődleges, ill. kizárólagos forrása. A tanár szerepe inkább már csak irányító, a tartalom közvetítése megoszlik a tanár és a diákok között. Ez komoly módszertani váltást/változtatást igényel. De nemcsak a tanárok részéről! A diákoknak is el kell fogadni, hogy az újmédia nemcsak a szórakozás, hanem a tanulás céljait is szolgál(hat)ja, az ily módon tanított tananyag is ugyanolyan fontos, mint a hagyományos iskolai módszerekkel átadott ismeretek! Az újmédia előnye, hogy az interaktivitás révén a tanulók sokkal intenzívebben vesznek részt a tanulási folyamatban, talán jobban magukénak érzik az egészet. De azért csodát nem várhatunk az új médiától és az újmédiától, a tanulás ettől nem lesz könnyebb, csak más. Senki ne gondolja, hogy majd így „egy-két kattintásra” a tudás a tanulók fejébe száll, ugyanúgy komoly erőfeszítést fog igényelni a diákoktól, mint eddig. Mindezért ezeket az eszközöket, ill. módszereket egyelőre csak a hagyományos módszerek kiegészítéseként tudom elképzelni.
Soós Ferencné
2013. április 11. csütörtök , 19:35 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Érdeklődéssel olvastam az új médiáról és az újmédiáról szóló tanulmányát, amelyben több oldalról, különböző kutatók véleményét összevetve és egybesűrítve világítja meg számunkra ezeket a fogalmakat. Az új elnevezés mögött ráismertem egyrészt arra a technikai háttérre, amely egyre inkább átszövi hétköznapjainkat – beleértve a pedagógusként végzett szakmai munkát, – másrészt arra az eddig kevéssé ismert, de ma már futótűzként terjedő tartalomszervezési eljárásra, amely – talán használhatok ilyen „nagy” szavakat – forradalmasította a kommunikációt.
A technika fejlődése természetes velejárója életünknek. Nincs mit csodálkozni azon, hogy Z generációs gyerekeink kezében „jobban áll” az okostelefon, mint a miénkben, éppúgy, mint ahogy nekünk, „X-eseknek” már természetes volt a televízió és a video használata – nem úgy, mint szüleinknek. Ámulunk és bámulunk, hogy tanítványaink olyan alkalmazásokat csalogatnak elő „kütyüikből”, amelyekről mi még álmodni sem mertünk.
Ők már a digitális kor gyermekei, hiábavaló volna táblával és krétával próbálkozni náluk. Annyi inger, annyi színes élmény éri őket ebben a „virtuális világban” – az iskolának esélye sincs versenyre kelni ezekkel.
Nincs más választásunk, mint a saját fegyverükkel „győzni le” őket. Ahhoz, hogy hatékonyan szállhassunk ringbe, legalább kezdő szinten el kell sajátítanunk az új technikai eszközök használatát.
A kilencvenes évek elején a „toronyban”, az oktatástechnológiai tanszéken csodálattal ismerkedtünk a kor vívmányaival. Zöldfülű főiskolásként nehezen tudtuk elképzelni, hogyan használjuk majd ezeket a szerkezeteket a tanórákon. Titokban talán még azt a kérdést is feltettük: Kell-e egyáltalán használnunk azokat? – hiszen minket még táblával és krétával tanítottak. Persze hamar győzött az érdeklődés az új iránt és ahol csak lehetett bevetettük frissen szerzett „fegyvereinket”.
Attól függően, ki hol kezdte a pályáját, múlt vagy nőtt ez a lelkesedés. Nekem szerencsém volt: egy jól felszerelt iskolában kezdtem dolgozni, ahol minden lehetőség adott volt a technikai eszközök kihasználására. Informatika tanárként pedig úttörője lehettem a számítógép meghonosításának. Akkor még nem zúdult ránk az oktatóprogramok sokasága, többnyire azt „ettük”, amit „főztünk”.
Jómagam mindig szívesen próbáltam ki az újdonságokat. Az írásvetítő helyett a projektort kezdtem használni, majd – amikor lehetőségem adódott – az elsők között barátkoztam meg az interaktív táblával, amit ma is gyakran használok.
Úgy gondolom, nem kerülhetjük el az új média (mint eszköztár) használatát. ha megpróbálnánk, az olyasmi lenne, mintha nem akarnánk tudomást venni a világról, amely lassan (vagy gyorsan?) elhalad mellettünk. A tanár kötelessége, hogy minden lehetséges eszközt és tant bevessen a siker érdekében. Persze nem szabad elhanyagolnunk a „hagyományos” eszközök jelentőségét. Fontos, hogy a tanulók tudjanak értőn olvasni, szeressék a könyveket, helyesen és olvashatóan írjanak, gondolkodjanak logikusan, használják a „józan eszüket”.
Néha úgy érzem, a sok eszköz már-már gátolja őket ebben. Egy egyszerű példával élve: nézzük a „hagyományos” és a „digitális” konyhamérleg esetét! A hagyományos mérlegen bárki jól láthatja, mennyit fordul a mutató, hogy ha fél kilót mutat, akkor feleakkora távolságra van a nullától, mint az 1 kilónál. A mutató fordul, tehát egy folyamatot figyelhetünk meg, ahogyan eléri végpontját. Ez szemléletes, észlelhető. A 25 dkg-ra csak rá kell nézni, és világossá válik, hogy a fél kilónak fele, a kilónak negyede – de lássuk a digitális mérleget: milyen információt nyújt számunkra? Egy számot: 0,43 kg. Ez sok vagy kevés? Hogyan viszonyul az 1 kg-hoz? Mennyire van „messze” a nullától? Mennyi kellene még hozzá, hogy elérje az 1 kg-ot? – ezekre a kérdésekre nem kapunk választ. Mi, akik „hagyományos” mérlegen szocializálódtunk, persze azonnal a „helyére tesszük” ezt az adatot. De képzeljük el, milyen nehéz dolga van ezzel egy olyan – talán kevésbé jó képességű – tanulónak, akit így akarnak megtanítani a tömegmérésre…
Az újmédia másik értelmezését tekintve (tartalomszervezés, hálózati kommunikáció) a tanulmány hiánypótló abban a tekintetben, hogy definiálja a fogalmat. Az „újmédia kérdőív”Telső kitöltésekor azzal a furcsa állapottal szembesültem, hogy tudom én miről van szó, csak elmondani nem tudom. A Tanár Úr megfogalmazásában életre kelt mindaz, ami a gondolataimban kavargott. Rendeződött és világossá vált, mire is kell itt gondolni.
Eszembe jutottak azok a próbálkozások, amikor a gyakran használt on-line feladatocskákat téma szerint rendezve egy ingyenes weboldalra helyeztem el, hogy „mindig kéznél legyenek”. Amikor az osztályomnak e-mail fiókot gyártottam és oda küldtem a házi feladatokat ill. a tanórai segédanyagokat.
Akkor én már újmédiát használtam? Talán annak kezdeményét? Talán elindultam az úton az újmédia felé?
Meggyőződésem, hogy ez a jövő útja. A hálózat fejlesztése, az élek és csomópontok „sűrítése” elkerülhetetlen és nem is érdemes elkerülni – használni kell pedagógiai céljaink elérése érdekében.
Soós Ferencné Betti
pedagógiai értékelés és mérés tanára MA
Béniné Pörény Viktória
2013. április 11. csütörtök , 05:15 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Írását olvasva arra a felismerésre jutottam, hogy a technika rohamos fejlődése mellett a pedagógus társadalom egy jelentős része mennyire lassan követi az igényeket. Csak egy kis réteg az, aki hajlandó időt és energiát, esetleg anyagi forrásokat is fektetni a megújulásba, a saját technikai fejlődésébe. Ez vonatkozik az eszközökre és a képzésekre is. Azt tapasztalom, hogy az újmédia térhódítását csak egy újabb „hóbortnak” vélik, ami majd elmúlik. Ezért nem is tartják fontosnak a megismerését. A számítógépet szórakozási eszköznek tartják, legfeljebb egy korszerű írógépnek. A tanuló ifjúság jogos igénye, hogy az általuk jól ismert és gyakran használt eszközöket a tanulási folyamatokba is bevonhassák. Tapasztalataim szerint ezt nagy kedvvel és szakértelemmel teszik, és sokszor meglepő jártasságukat fedezem fel. Sokat lehet a diákjaimtól is tanulni, és nagyon szeretnek „tanítani” is.Azért fontosnak tarom, hogy a hagyományos ismeretszerzési eszközöket is használják( tudjanak rendesen írni, olvasni), használjanak lexikont , szótárt. A pedagógusképzésnek fontos részévé kell váljon az újmédia ismerete is. szemléletváltásra szükség van. Így a módszertanban is meg kell újulnia a pedagógusképzésnek. Fontos emellett, hogy az iskolákban meg tudják teremteni az alkalmazás eszközfeltételeit is. Amíg ez nincs meg, addig csak egy újabb elmélet marad csak. Bízom benne, hogy a megfelelő helyeken is felismerik az újmédia fontosságát, és megteremtik a feltételeket azok alkalmazására is.
Molnár Judit DWDV5I
2013. április 10. szerda , 22:07 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Egy magyartanár dilemmái
Az újmédia objektum tervezési folyamatának (Lev Manovich: Az adatbázis mint szimbolikus forma) rövid összefoglalója lesz írásom kiindulópontja. L.M. szerint a folyamat lépései a következők: a használni kívánt lehetséges elemek adatbázisának összegyűjtése, jellemzően eredeti és tárolt anyagok kombinációja: kezelőgombok, képek, video- és audiosorozatok, 3D-s objektumok, az objektumok viselkedése stb. A tervezési folyamat során új elemek adódnak az adatbázishoz, a már létező elemek pedig módosulnak. A narratíva szerkesztésekor ennek az adatbázisnak az elemei adott sorrendben összekapcsolódnak, útvonalat alkotva az egyik elemtől a másikig. Fizikailag a narratíva csak linkek sorozata, maguk az elemek az adatbázisban vannak tárolva. Következésképpen, a narratíva virtuálisabb, mint maga az adatbázis.
A tanárnak egy mindenki számára rendelkezésre álló, de még csak adatkupacként meglevő adatokból kell létrehoznia adatbázisát. Ebben az újmédia eszközei és tartalomszervezési formái nagyon sok kapcsolót, „idegen kulcsot”, szervezési lehetőséget kínálnak. Megtalálni a legcélravezetőbbet, az óra, a diákság szempontjából leginkább odaillőt, ez nehéz feladat és – az egyik bejegyzéshez kapcsolódva- módszertanok, tapasztalatok hiányában óriási munka is. Lehet a hagyományos módszer is jó, de előbb-utóbb az elvárások, például az élet más területein megtalálható IKT módszereknek már az iskolai kompetenciák közötti szerepeltetése, rákényszeríti a tanárt a váltásra, változtatásra. Szerintem előbb-utóbb ez a készség-képesség is egyfajta szocializációs elvárás lesz. Sokan féltik a gyermekeiket a számítógép használattól, főleg a számítógépes játékoktól, pedig nem ez felelős azért, hogy gyermekük agresszív, magába forduló lesz vagy éppen rossz tanulmányi eredményt produkál majd. Ha nem tanítják meg a gép helyes használatára (nem szabnak időkorlátot, nem mutatják meg neki, mit játsszon, mit ne), azaz nem foglakoznak a gyerekkel, csak ellátják „eszközzel”, akkor tényleg csak ártanak neki. Így az iskolában sem lehet csak a számítógéptől vagy újmédiás eszközöktől a csodát várni, de mindenképpen lépést kell tartani körülöttünk lévő infokommunikációs technikák fejlődésével. Több célja is lehet a tanárnak ez eszközrendszer és tartalomszervezés használatával.
• Az IKT kompetenciák fejlesztése (a későbbi álláskeresés, munkavállalás megkönnyítésére). A diákokra bízhatunk több, egyszerűbb vagy kreatív feladatot az általa megtalált vagy a tanár által megadott anyag más szempontú feldolgozásához. Esetleg az adott formátumból kiindulva kép, szöveg, video fájlok egymáshoz rendelése, szerkesztése.
• Cél lehet az ismeretátadás, asszociációs ábrák együttes készítéséből kiindulva az együttes vázlatírásig, szövegértelmezésig.
• A konnektivista tanulás a másik tudásának „felhasználásával”, a helyes értékítélet, bizalom, tolerancia kialakítása.
• A nyilvános szereplés gyakorlása, önérvényesítés és kooperáció fejlesztése.
• A számonkérés hagyományos formáit részben felválthatja egy produkció, egy portfólió létrehozása, mely sokkal inkább produktív, mint egy teszt vagy dolgozat, és talán több élménnyel és örömmel is jár.
E pár gondolat mellet persze egyből eszembe ötlik, hogy a NAT, a keret- és helyi tantervek mennyi mozgásteret adnak e kísérletező tanári szerepnek. Magyartanárként állandóan a tananyag mennyiségével és az időhiánnyal küzdök, s most már avval is, hogy az újmédia eszközrendszerét és módszertanát hadba állítsam e küzdelemben.
Forgó Sándor
2013. április 10. szerda , 22:21 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Igen érzékletesen ír a a narratíva és adatbázis tényleges kapcsolatáról. Egyre inkább kirajzolódik számomra, hogy az adatbázis alkotta mindig is a narratívát. LM -nek lehet, hogy nincs igaza, mivel az adatbázis, ha nem is digitálisan, de gondolati síkon midig létezett.
Bán Krisztina Ráhel
2013. április 8. hétfő , 17:48 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
A cikket többször átolvasva, ill. a commenteket is átnézve az alábbi gondolatok fogalmazódtak meg bennem:
Először is a feltett kérdésre, hogy az Újmédia – eszköz vagy dramaturgia? A válasz annyi ahány ember használja, hiszi vagy nem, éli vagy elutasítja. A definíciók sokrétűsége, változatossága a diszciplina fiatalságának tudható be. Bár, nézőpont kérdése! A digitális technika van ahol és akinél már évtizedek óta aktívan jelen van, és vannak olyanok akik még ma is – hitből, elvből – elutasítják; vagy lehetőségek híján kevésbé részesei a digitális világnak. Többek között ez is lehet oka annak, hogy ” a fogalom és a hozzá tartozó eszközrendszer – csak – lassan fog beágyazódni – nem csak – az iskolába.” De azzal mindenképp egyetértek, hogy a pedagógusoknak a digitális kompetenciákon túlmutató írástudásra lesz szükségük. Igaz nemcsak mint pedagógus, hanem mint szülő – főleg ha gyermekei Z-generációsak – ill. mint XXI. századi polgár. Valamikor én is sajnáltam – X generációs vagyok – a nagyit – aki veterán volt – mert nem értette a televízió “remekségét”, a sztereó- és videomagnóról nem is szólva. Nem szeretném ha a gyerekeim lesajnálnának!
De visszatérve a cikkhez. A Manovich féle definíció miszerint új narrációs technikáról van szó, talán gyógypedagógusi mivoltom miatt, közel áll hozzám, hisz a foglalkozásaimon, amit értelmileg akadályozott – középsúlyos, imbecill – gyermekeknek tartok, eddig sem volt használható módszer az olyan hagyományos oktatási folyamatra jellemző narratív logika mely lineáris utat ír le. Igaz nem digitalizáció révén kialakult, de minden egyes súlyosan akadályozott gyermek egy-egy külön “adat”, együtt egy “adatbázist” adnak ki, melyben valóban dramaturgként, más narrációs technikákat kell használnom. Minden órának megvan ugyan a váza, van motiváció, figyelemfelkeltés, de a tanulók előzetes ismeretére kevésbé lehet építeni, ismeretek rendszerezéséről, hálózatépítésről – a központi idegrendszer elváltozásai miatt – csak nagyon ritkán lehet beszélni. Az improvizatív elem nagyon gyakori a foglalkozásokon.
De! Az új média egy technológia, mely eszközigényes. Iskolánk ezeknek híján van. Néhány öreg, lassú számítógépünk van. Sajnos a sztereotip felfogás szerint “jó az nekik”! úgy sem képesek használni. Valóban, sokan közülük nem tudnak olvasni, írni, interaktívak lenni de a környezetükben lévő épek élik a Web 2.0-t, használják az internetet, mobiloznak. ” És amit ők használnak az biztos jó, én is használni akarom!” attitűdjük igen erős, tehát az újmédiának motivációs ereje van. Igaz a fent említett “ők” inkább a testvérek, szülők, rokonok.
A gyógypedagógus társadalom, főleg az oligifrénpedagógusok nagy része, a munkájukban digitális remeték. Én is most kezdek kimerészkedni remetelakomból, és ízlelgetni a digitális világot, meglátni a Felhő szépségeit, hasznos oldalát. Látom benne a személyes és a pedagógiai kreativitás megvalósíthatóságának eszközét. Látom, hogy több mint IKT.
Létjogosultsága nem kérdéses. A gyógypedagógia más területein – látás-, hallás-, mozgássérültség – egyértelműen a jövő útja, az akadályok legyőzésének legoptimálisabb lehetősége.
Az értelmi akadályozott gyermekek oktatása során a taneszközök Schramm féle csoportjai közül még ma is az első nemzedékbe tartozó, kézzel fogható, látható,hallható, ízlelhető, szagolható tárgyak használata a legeredményesebb. A nyomtatott taneszközök már kevésbé sikeresek.
Az érzékekre ható audiovizuális eszközök az előzőnél jobban motiválnak. Esetünkben a programozott oktatás nem vált be. Míg az interaktív kapcsolatot megteremteni képes, egyidejűleg több emberi érzékszervre irányuló és cselekvésre késztető számítógép nagyon erős motiváló hatással bír.
Egyértelmű, hogy digitális,információs társadalomban élünk, mely tudásközpontú és tanuló társadalom. Új módszerekkel és eszközökkel kell megismerkednünk, ha lépést akarunk tartani. De lehetőségeink és adottságaink különbözőek. A világhálóra épülő Planetáris társadalomban is lesznek egyenlőtlenségek. Ezt megszüntetni nem, csak enyhíteni lehet, többek között új pedagógusi kompetenciák, módszerek, eszközök segítségével.
A cikkben részletesen leírt, világosan csoportosított és bemutatott újmédia – új média fogalom ismertetésének köszönhetően, gazdagabb lettem egy új eszközzel, módszerrel, világnézettel.
A konnektivizmus jegyében, egy új csomóponttal és az asszociációknak köszönhetően – remélhetőleg – több éllel gazdagodott a tudatomban lévő háló.
Köszönöm!
Kocsi László
2013. április 6. szombat , 10:34 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Mivel az előttem szóló tizenhat megjegyzésben, több nézőpontból jól kielemezték Tanár Úr tanulmányát, így én egy két rövid személyes gondolatot fűznék hozzá.
Én, mint informatikához közel álló pedagógus szívesen olvasok az újmédiáról vagy akár a web2-ről, ezért nekem is szívügyem az újmédia előtérbe kerülése. Így számomra nem azok az igazán fontos,kérdések hogy, – Kinek? Mikor? Hogyan? Mennyire mélyen? Milyen szerepet kell hogy betöltsön? stb. – hanem , hogy mikor fog gyökeres szemléletmód váltás történni az oktatási ügyekért felelős döntéshozók és a pedagógus társadalom körében is? Ez a szemlélet módváltás elengedhetetlen ahhoz, hogy az egyre bővülő újmédiás eszközökkel és módszerekkel kapcsolatban befogadóak tudjunk lenni és ezeket hatékonyan lehessen a mindennapi óráink során használni. Ezek együttese vezethet a kötelező tananyag befogadására motiváltabb diákok, korszerű tudást átadó tanítás-tanulás folyamatához.
Tanár Úr tanulmánya sokunk számára minta lehet (kell hogy legyen)!
Sétáló Istvánné
2013. március 29. péntek , 20:50 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Az újmédia és az iskola
A web2, interaktív média, interaktív multimédia fogalmak integrációjaként megszületett újmédia, továbbá annak eszközrendszere vitathatatlanul jelen van mindennapjainkban. Gyakorló pedagógusként elsősorban e jelenség oktatásban való alkalmazhatóságának kérdésköre ösztönöz továbbgondolásra. Milyen hatása van, lesz, vagy lehetne az újmédia kultúrának az iskolai keretek között történő tananyag feldolgozásban?
Az újmédia lételeme az interaktivitás. Az iskolai oktatás is akkor hatékony és eredményes, ha a felhasználó sokat tevékenykedik, ha interakcióban van a környezetével. Adott az ezt megvalósítani képes technológiai környezet, mégsem tapasztalunk egyértelmű elmozdulást, közel sem használjuk ki az újmédia lehetőségeit. Mi lehet ennek az oka?
Abban a kistelepülési iskolában, ahol tanítok az elsődleges ok a jelenleg még általánosan tapasztalható eszközhiány. Ez belátható időn belül remélhetőleg javulni fog, de ma még csak 1-2 gyereknek van tanulóink közül okostelefonja, az iPad-et csak képről ismerik, s a nevelők több mint fele saját számítógéppel sem rendelkezik.
Ennek ellenére úgy gondolom, nem ez a legfőbb oka az idegenkedésnek, elutasításnak. Douglas Adams mondása ez esetben találó lehet: “Minden, ami létezett a világon, amikor megszülettünk, az normális és hétköznapi és a világ működésének természetes része. Minden, amit tizenöt és harmincöt éves korunk között találnak fel, az új és izgalmas, és forradalmi, és talán karriert lehet csinálni belőle. Minden, amit harmincöt éves korunk után fedeznek fel, az a dolgok természetes rendje ellen való.” Nem ismerjük, nem tudjuk megfelelően használni, így hatékonyságáról sem lehetnek információink…
De mielőtt kizárólag a pedagógusokat tennénk felelőssé a technológia nagyszerű lehetőségeinek a tanulási folyamatból való kirekesztéséért, nézzünk körül az azt aktívan használó környezetünkben. Lehetne ezt az eszközrendszert sok jó dologra használni, de a közösség és az egyén online környezetben sem lesz igényesebb. Az újmédia felhasználásánál is ugyanazt a kultúrát, ugyanazokat a tartalmakat keresi, osztja meg, mint offline formában. Tulajdoníthatunk akár egyértelmű oktatási potenciált a hálózati eszközöknek, ám igen gyakran úgy tűnik, hogy az új média iránti szenvedély motiváló tényezője nem elsősorban a tanulás, hanem a trend, a divat követés, a közösségi létről kialakult elképzelés.
Megkérdőjelezhető a digitális nemzedékkel kapcsolatos elképzelések pontossága, hitelessége is. Az elmúlt évek kudarcait azonban nem háríthatjuk át a digitális eszközökre, online alkalmazásokra.
A digitális tanulásban nem a digitális szóval vannak a nagyobb gondok, hanem változatlanul a tanulással. Ezen eszközök használatában megfigyelhető anomáliák ismét rávilágítanak azokra a hiányosságokra, hibákra és rossz megoldásokra, amelyeket már mindenki megszokott, vagy elfelejtett, vagy tehetetlenségében nem akar tudomásul venni.
A legfejlettebb eszközök sem fogják önmaguktól megváltoztatni a tanulás folyamatát. A tanulás sikerét, mint ahogy eddig is, a ráfordított idő és energia nagysága szabja meg. Az újmédia teremtette lehetőségek kiaknázása azonban a tanulási szokásokat kimozdíthatja a jelenlegi mélypontról, felébresztheti a tanulás iránti motivációt.
Tennünk kell azért, hogy az új média valóban az új tudás létrehozását szolgálja. Be kell kapcsolódnunk a sokszor értéktelennek, silánynak ítélt megosztott tartalom helyére, tömegével azokat háttérbe szorító hiteles, értékes tartalmak létrehozásával, megosztásával az ún. „alulról szerveződött tartalmak” rendszerbe illesztésébe.
Ezt megvalósítva – az információhoz, naprakész, interaktív tudáshoz való sokkal izgalmasabb, gyorsabb, „technikai és földrajzi” határok nélküli internetes hozzáférést megteremtve – a tanulási tevékenység természetes része lehet az újmédia használata.
Tuka Antal
2013. március 29. péntek , 13:21 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
A tanulmány kifejti és meghatározásokat ad az új médiával kapcsolatosan. Több szakterületen belül végzi el az értelmezést. A definiálás, a különböző megközelítések segítik a fogalom értelmezését. Technológiát, új technológiához kapcsolódó eszközöket, eszközrendszert illetve megváltozott, eltérő valamint teljesen új tartalomszervezési formákat is megismerhetünk az anyagból.
Az újmédia az ismeretátadás új formáinak alkalmazásán túl lehetőséget biztosít a szemléltetési lehetőségek megújítására.
Fontos kijelenteni, hogy az új média (technológia) és az újmédia (tartalomszervezésileg új forma) is jelen van környezetünkben. Az is bebizonyosodott, hogy ha hatékonyan szeretnénk oktatni, ismereteket átadni, akkor tanítványaink tanulási szokásaihoz jobban kell alkalmazkodnunk, nekünk tanároknak is.
A tanulók mindennapos tevékenységéhez közelítő technológiák, eszközök, eljárások alkalmazása segítségünkre lehet a motiváció felkeltésében, fenntartásában, erősítésében. Ahhoz, hogy ezt a mindennapi munkánk során meg tudjuk valósítani, ahhoz az szükséges, hogy mi pedagógusok is a szemléletváltás mellett még módszertani megújuláson is át kell, hogy essünk.
A következő gondolattal tökéletesen egyetértek:
„Az újmédia nemcsak platform, hanem eszköz, hanem kognitív folyamatokat erősen befolyásoló hatása is van. Ez az új tanulási forma azonban szemléletváltozás mellett módszertani megújulást, megújítást kíván…”
Az új technológiák, technikák és tartalomszervezési formák kizárólagos használatát azonban nem gondolom, hanem a hagyományos ismeretátadási lehetőségekre, illetve úgy gondolom, hogy a tanulmányban is rögzített 5 taneszköz generációra együttesen szükségünk van.
A XXI. Század digitális világa elképesztő gyorsasággal teremt új viszonyrendszereket emberi kapcsolatokban, az ismeretszerzésben és közlésben, s ennek megfelelően alkalmazni szükséges az újmédia szellemű oktatást, természetesen megfelelő egyensúlyra törekvés mellett. (hagyományos eszközök, hagyományos módszerek megtartásával)
Olyan embernek tartom magam, aki a rendelkezésre álló digitális technikát és tartalmakat szívesen megismeri és használja. (elsőként használója az új lehetőségeknek, módszereknek) A saját környezetemben lévő illetve a pedagógusképzéseken részt vevő kollégáknál ezeket az ismeretek átadó képzőnek.
Az elterjesztésnél azonban lényeges módszertani ismeretek közvetítésére lenne szükség. Fontos, hogy a pedagógus csak akkor fogja teljes értékűen elfogadni és használni ezeket a lehetőségeket, ha az adott intézménynél egyidejűleg rendelkezésre áll a megfelelő technológia, Ő maga pedig megtanulta a szervezéssel, módszertannal, értékeléssel kapcsolatos, gyakorlati munkájában célravezető ismereteket, ha kapcsolódna hozzá külső vagy belső segítő mentor tanár. (Mi szükséges ahhoz technikailag, szervezetileg hogy a tanítási órák menetét, az újmédia lehetőségeinek kihasználása mellett hitelesen, hozzáértő módon szervezni, irányítani tudjuk. Továbbképzések megszervezése, amelyek gyakorlati útmutatással segítenének.)
Valcsák lászló
2013. március 17. vasárnap , 17:31 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Az újmédia szétfeszíti a hagyományos tanórai kereteket?
Az elmúlt években, beleértve napjainkat megtapasztaltam, hogy a digitális eszközök és vele együtt a digitális kultúra megjelenése mennyire megváltoztatta a tanórák felépítést, cél- és eszközrendszerét. Ekkor jelentek meg a digitális táblák és IKT eszközök és ezeket a tanár használta, de legalábbis felügyelte, irányította működésüket. Mivel ezek az eszközök sok pénzbe kerültek és a fenntartó pályázati úton nyerte el, gyorsan be kellett építeni a módszerek közé és hatékonyan kellett alkalmazni az órákon. Ezeknek az óráknak a felépítése, vezetése azonban keveset változott, mondhatnám lényegében ugyanúgy ment minden mint korábban(igaz az új szemléltető eszközök mindenkinek tetszettek).
Az újmédia egyik alapvető tulajdonsága demokratikus strukturáltság, hiszen az új média eszközei ott lesznek a tanulók kezében. Vagyis ha elhangzik egy állítás az órán, ahhoz rögön lehet érveket pro és kontra gyűjteni(hálózati helyekről, külső adatbázis forrásokból de akár egy másik résztvevőtől is) és közzétenni vagy megosztani. A vélemény formáláshoz tud-e majd a tanár hasonló eszközökkel élni? Mennyire engedhető meg, hogy szélsőséges és sajátságos megnyilvánulások kapjanak nyilvánosságot?
Fel tud-e ilyen helyzetekre készülni a tanár és hogyan kezeli majd a vitás esetleg elmérgesedő hangulatokat?
A tanórák jelenlegi dramaturgiai szerkezete is döntő változásokon megy át. A nonlinearitás megjelenésével sokkal több “kockázati tényező” lesz a tanórákon. Kezdve az eszközök működőképességüktől, a digitális tartalmak elérésig, azok hozzáférésükön át egészen a web 2.0 alkalmazások használatáig.
De ha feltételezem, hogy az ezekkel kapcsolatos jelenleg mindennapos bosszúságok meg is szűnnek, adódnak egyéb felvetések is. A tradicionális óratervezésben fix helye volt a számonkérésnek. Az új szervezésű órákon a számonkérés, a vissza csatolás vagy az órák egészére kiterjed vagy teljesen elmarad. A tanulók egymást értékelik a megkeresett információk hasznossága és alkalmazhatósága alapján és a tanár szerepe az értékelés irányítására terjed ki.
Az újmédiához kapcsolódó tanítás sem tűnik egyszerűnek, sőt a tanártól lényegesen több felkészülést, hozzáértést, flexibilitást és virtualitást kíván meg.
Én úgy gondolom, hogy lesznek olyan tanulói csoportok és őket tanító tanárok, akiknél remekül alkalmazhatóak lesznek az újmédiás eszközök és módszerek. Ebben az esetben már nem is lesz szükség hagyományos tanórákra, előadásokra. Hiszen az oktató és a diákok fizikailag más helyről , akár időben is eltolódva tudnak konnektivista módon együtt munkálkodni.
Más csoportoknál azonban, ahol nem az ismeretek megszerzése vagy bővítése a cél (mert képtelenek erre) nehezen lesz bevezethetők az új módszerek vagy eszközök, melyet együttesen újmédiának nevezhetünk.
Krajnyák Edina
2013. március 8. péntek , 15:22 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Mint ahogy az értekezés is kezdődik “Ma egyszerre van jelen a régi és az újmédia” az életünk minden területén.
Ha feltételezzük,hogy a fejlődés nem áll meg, akkor ez a kettősség nem szüntethető meg.
Azt sem hiszem, hogy az újfajta digitális kompetenciát mindenki birtokolhatja, generációs különbözőségekből adódóan. A kötelező iskoláztatás mellett is találkozunk analfabétákkal,tehát vannak és lesznek digitális analfabéták is.
Szerintem egy tantestületben mindig találunk olyanokat, akik élnek ezekkel az új lehetőségekkel, tehát a gyerekek használhatják tanórákon is az új médiumokat, és megtölthetik tartalommal.
Az előttem szólókkal sok mindenben egyetértek.Rengeteg a kérdés bennem is:Kinek?Mikor?Milyen életkorban?Mennyire mélyen kell ezt oktatni?Milyen elvárásoknak kell megfelelnünk?
A tanórák dramaturgiájáról:
Szerintem a tanórák többsége eddig sem volt mentes az improvizatív elemektől,pl. képet,videót, tananyagot keresünk óra közben; másról beszélgetünk,problémákat oldunk meg,stb..Ahhoz, hogy ez széles körben elterjedt legyen,a pedagógusoknak,a gyerekeknek és a technikának is készen kell állnia.Valóban így lesz?
Arra szeretnék utalni, hogy nem mindegy, hogy milyen környezetben dolgozunk, mert óriási különbségek vannak az ország régiói között, és ezek korlátozzák lehetőségeinket.Véleményem szerint az újmédia nem csökkenti bizonyos társadalmi rétegek lemaradását, hanem talán még növeli is azt.
A hálózat alapú tanulás-tanítás folyamatát még nem ismerem, de lényegesnek tartom az igényességet és a minőséget ezen tartalmak használata során,talán erre kell képessé tenni magunkat és diákjainkat is.
Meg kell találni a megfelelő utat, hogy a gyermekeink testileg és szellemileg is egészségesek maradjanak.
Lehet, hogy nemsokára nagyobb lesz a digitális lábnyomunk, mint az ökológiai??????
Darázs Tibor
2013. március 8. péntek , 13:10 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Konnektivista kurzus? Kötelező blogbejegyzés? Első ránézésre is érdekes feladat, de tudnivaló: nem egyszerű. Érdemben hozzászólni ahhoz, amiben nincs kellő mélységben otthon az ember? Igen, ez benne a „feladat”. Ráadásul illedelmes módon kellene megtenni, hiszen mégiscsak a tanár írásáról alkot véleményt a diák. Ez benne az érdekes. Meg persze az is, hogyan tudom megoldani én az egyén, hogy érzékeim által befogadott információkról optikailag is látható nyomokat hagyjak a témáról.
Nem gondolom, hogy szét kellene szednem egy korrekt módon felépített cikket, ami az újmédia fogalmáról definiatív módon ad áttekintést, ötletesen megkülönböztetve a technológiai vonatkozásokat, körüljárva kontextusait, tardicionalitásait és eljut a dramaturgia és tanóra szintjére, hiszen ezt biztosan megtették már mások. Inkább saját, időközben felmerült gondolataimat tenném hozzá röviden.
Számomra, az x generáció tagja számára külön érdekesség, hogy a szemem előtt zajlott le ez a folyamat. Az eszközhasználat, mint fogalom, nálam még alapvetés volt. Kisdiákként kerek szemekkel csodáltam a bemutatott tárgyakat, legyen az preparált ponty vagy robbanómotor modell. A nyomtatott taneszközöket nem igazán sikerült velem megszerettetni, de közvetett módon így láttam meg más betűk szépségét, így szoktam rá az olvasásra. Kicsit nagyobb diákként, majd kezdő tanárként az AV korszakban, hang és kép minden formában és mennyiségben. Az oktatástechnológia mindenhatóságában meggyőződéssel hittem, de a programozott oktatást metodikailag nehezen, nehézkesen kezelt területként láttam megjelenni. Mígnem rám köszöntött az interakciók kora.
Közben lezajlott egy jelentős technikai változás is. Szerencsés módon, az oktatásirányításban is felismerték, hogy a közoktatásban lépéseket kell tenni egy minimálisan megfelelő szint elérése érdekében. Pályázatok tömkelege, tartalomfejlesztés, Sulinet, SDT stb. Ebből egyenesen következett az „információbumm” és hozta a maga problémáit. A pedagógusok többsége döbbenten állt a feléjük záporozó kérdések előtt.
– Hogyan szűrjem a tartalmakat?
– Mi a hiteles forrás?
– Mely információkra van szükség?
– Mi történjen az oktatás linearitásával?
– Mennyire kell specializálódni?
– Hogyan kezeljük az előre rohanókat és a leszakadókat?
Sajnos csak kevesen léptek önként. Kapkodva indított képzésekkel igyekezett mindenki kompenzálni. Új tanári kompetenciákról beszéltünk és azóta is keressük pedagógiai munkánk fogódzóit. A tanulás kulcsmozzanatait, mint szemléltetés, tartalom megjelenítés vagy teljesítményértékelés, már átjárják az elektronok, de pl. a motivációval, főként a külső, általunk generált tényezők belsővé tételével még hadilábon állunk. Rendszerszinten lényegi lépés nem történt. Mára a közoktatásban tevékenykedők nagyobb részének felhasználói szintű kompetenciái kialakultak ugyan,és megjelentek a felsőoktatásból kikerülő, új média alkalmazására felkészített fiatalok, de a leszakadók is nap, mint nap kapcsolatba kerülnek ugyanazzal a tanulói csoporttal, amelyik természetes módon él a számára alkotott cyber térben.
Szülőként hozzászokunk ahhoz, ha érdemben akarunk valamit megbeszélni gyerekeinkkel, akkor fel kell jelentkeznünk pl. az Xfire-ra vagy az éppen aktuális kommunikációs csatornájukra. Tanárként, ha saját képünkre formálunk egy-egy tananyagot, előbb-utóbb rájövünk, hogy érdemes egy általam csak „controll debilis”-nek nevezett ellenőrzést is elvégezni (ami valami olyasmi, mint a németben az „idioten zicher”), mert a szakadék nagyon nagy az ellátott és ellátatlan, felkészült és felkészületlen, érdeklődő és érdektelen, motivált és motiválatlan tanítványaink között. Tudjuk már, hogy minden tudás leírható hálózatként (Kulcsár Zsolt) és feszítenénk a meglévő tudásháló releváns részeit, de sokszor sikertelenül. Ebből is látszik: „Az új média új narrációs technikák kifejlesztését is megköveteli.” Így aztán a d= IQ 100-ra tervezett dolgainkat folyamatosan módosítjuk. Sajnos csak ritkán felfelé. Mégis bízom benne, hogy a közösségben való tanulás inspirál és ez a szociális tanulás, ami az interakciókból ered ugyanúgy a „tűz” köré vonzza az embereket, mint kb. 40 ezer éve, hiszen ez is tűz, csak másféle! Hiszek benne, hogy vonz és utat tör magának a „hálózat”.
A jelenlegi oktatásirányítás sajnos nem igazán teremt ehhez megfelelően támogató környezetet. Egalizál, formalizál, sablonokat gyárt,… Zárja a teret. Minden értelemben. Ettől kicsit „féltem” az újmédiát.
Tajti Tamás
2013. március 8. péntek , 11:59 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Az újmédia jelenléte érdekes gondolatokat vetett fel bennem, ezért utána is olvastam több helyen, hogy képben legyek a témával kapcsolatosan.
Vajon jó az nekünk, hogy az újmédia egyre nagyobb teret nyert a világban? Jó hatással van a világra? Akár jó, akár rossz a technika fejlődésével nem lehet szembe menni. Mark Twain az újságról így vélekedett: „Ha nem olvasol újságot tájékozatlan vagy. Ha olvasol, akkor pedig félreinformált.” Ezt át lehetne ültetni a technikára is. Ha használsz új IKT-s eszközöket nem biztos, hogy hasznodra válik. Viszont ha nem használsz, biztosan lemaradsz a gyorsan fejlődő technikai világunkban!
Az Európai Parlament szerint az új média segítségével létrehozható egy európai közszféra. Vajon az emberiség hasznára lenn ez? Erre a kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni. Ha például webes hozzászólások nincsenek megszűrve, akkor olyan tartalom kerülhet fel, ami egyáltalán nem fedi a valóságot, illetve olyan emberek is részt vehetnek a kommunikációban, akik kulturális és mentális képességeikben nem érik el a normát.
Az újmédiának persze nem csak árnyoldala van. Sokszor lehet olyan helyzetben az ember, amikor mások gondolataival az aktuális problémájukra választ kap. Ha például műszaki cikket akarnak vásárolni, akkor teljesen természetes dolog, hogy a gyártó áradozik a termékéről, viszont ha különböző fórumokon utána olvasunk, akkor reálisabb képet kaphatunk az adott áru minőségéről.
Egyre többször olvasom különböző helyeken, hogy a technikai fejlődéssel a tanároknak szembe kell nézniük, és alkalmazniuk kell az IKT-s eszközöket az óráikon. De vajon tényleg fontos ez?
Hanczár Gergely: „Mi a baj a multimédiával?” című cikke érdekes dolgokra mutat rá. Bár a szövegezése eléggé szubjektív véleményt mutat, mégis úgy gondolom, hogy pár gondolat erejéig érdemes megemlíteni. A tanulmány szerint, ha megmutatjuk a gyerekeknek számítógép segítségével, hogy hogyan működik a sejtosztódás, akkor igaz, hogy gyorsan megértik annak működését egy animációból, viszont a képzelőerejük nem alakul ki megfelelően. Dienes Éva arról számol be tudósításában, hogy a mai fiatalok az új média hatására több dologra egyszerre tudnak koncentrálni, viszont a képzeleterejük, és a racionális gondolkodásuk nagyon alacsony szinten leledzik.
Egyik középiskolai tanárom arról számolt be, hogy körülbelül 10 évvel ezelőtt egy matematika órájának az anyagát különböző animációkkal szemléltette a gyerekeknek. Sajnos a diákok fantáziáját negatív irányba vitte, és végül a tanítási óra kudarcba fulladt. Viszont számos cikk szól arról, hogy a modern technikai eszközökkel, és módszerekkel a diákok sokkal könnyebben megértik az anyagot és gyakorlatilag játszva tanulnak meg nehezebb dolgokat is. Felmerül bennem a kérdés, hogy az a tudás, amit ilyen egyszerűen megemésztenek, meddig marad majd meg a fejükben.
Az újmédia egyre gyorsabb fejlődését meg kell próbálnunk kontrolálni, és előnyünké kovácsolni. Most még elég sok hátrányát érzékelhetjük, de talán pár éven belül sokkal letisztultabb média fog elénk tárulni. Akár pozitív, akár negatív hatással jár a modern IKT eszközök használata, a pedagógusoknak ki kell aknázniuk a lehetőségeit, de csak mértékkel szabad ezt használnunk.
Vincze-Szabó Krisztina
2013. március 8. péntek , 04:30 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Hűha! A cikk kapcsán számos kérdés, gondolat, élmény, tapasztalat és reflexió fogalmazódik meg bennem. Igyekszem valamiféle rendszert, logikát kialakítani a káoszban (nem valószínű, hogy sikerülni fog).
Kétségtelen tény, hogy a technika az egyik legmeghatározóbb tényezővé vált az életünkben. Ma már mi, felnőttek sem tudjuk elképzelni a mindennapjainkat „okos” kis eszközeink nélkül. A ma iskolájának gyermekei számára természetes, hogy a család minden tagjának van telefonja (neki is, akár már első osztályos korában); s az olyan „jelenségek” mint az érintőképernyő, a Google, a posztolás, a blogolás, a pillanatnyi helyzetek rögzítése s megosztása a világgal stb. Mindezek számukra olyan hétköznapi dolgok, mint nekem kisiskolás koromban a hétfői adásszünet a televízióban, vagy kétforintossal az utcáról felhívni apukámat a munkahelyén, hogy mikor ér haza. S ebben az összevetésben nem az óriási technikai változás a leglényegesebb különbség -hisz a világ mindig fejlődött, s fejlődik -, hanem hogy ez az innováció meglehetősen rövid időn belül ment végbe. Ilyen nagy iramot diktáló fejlődés mellett talán nem is kérdés, hogy az iskolának, a pedagógusoknak, a pedagógusképzésnek sürgősen fel kell zárkóznia, s együtt kell haladnia munkája során a technika világával, amennyiben szeretne hatékony lenni. (Természetesen mindig lesznek olyan pedagógusok, akik puszta jelenlétükkel, eszközök nélkül képesek hatékonyan és élvezhetően tanítani, de azt hiszem, nem ők vannak többségben.) Fel kell zárkóznia, hiszen a gyerekek helyzeti előnyüknél fogva az okostelefonok, az internet világában igencsak lehagyták az átlag felnőttet, az átlag pedagógust. (Azt hiszem, nem is sejtjük, milyen lehetőségeket tartalmaz az újmédia számunkra…) A siker eléréséhez át kell gondolni a tanárképző karok módszertani képzését, komoly vérfrissítést igényel: folyamatosan megújulni tudó –mind az oktatástechnológia, mind a módszertan terén- pedagógusokat kell képezni, s a már végzett pedagógusoknak lehetőséget kell biztosítani a fejlődésre, megújulásra. (pl: képzések). Azt tapasztalom, egyre több kolléga van jelen a világhálón: olvas, böngészik, játszik, ismerkedik, megoszt, szerkeszt, kommentel, feltölt, létrehoz stb. az oktatás folyamatában azonban ezen tevékenységek általános alkalmazása, összekötése az ismeretek elsajátításának egy lehetséges módszereként (!) még várat magára. Minderre, azt gondolom, nemcsak a pedagógusokat kell megtanítani, s alkalmassá tenni, hanem a gyerekeket, s a társadalmunkat is. Hiszen a tanítás során eszközként alkalmazott új média, s a módszerként alkalmazott újmédia más jellegű pedagógusszerepet kíván, mint ami ma általánosan elterjedt, elfogadott, elvárt. A gyerekeket meg kell tanítani az internetes tartalmak sűrűjében való eligazodásra, a szelektálásra, az ismeretek rendszerezésére, az önművelés igényére, értékeire, a kulturált virtuális életre; a társadalmat meg kell tanítani a türelemre, az elfogadásra, a hagyományok őrzésére, az avítt elvek, elméletek gyakorlatok elengedésére, az újszerűvel szembeni nyitottságra.
Egyrészről tehát azt gondolom az új média, ha akarjuk, ha nem, erőteljesen jelen van a világban. A klasszikus tanulási-tanítási formák idejétmúlttá váltak, szükség van a megújulásra. Másrészről viszont azt gondolom, hogy valóban kell a megújulás, de nem mindegy, milyen mértékben. Hogyan lehet elérni, hogy a fejletlenebb régióban élő gyerekek is hasonló esélyekkel induljanak az életben, mint a fejlett térségekből érkező társaik? (Tartok tőle, hogy ezek a jelenleg már meglévő különbségek a jövőben csak nőni fognak.) Biztosan célravezető-e az, ha egy olyan pedagógus „kényszerül” technikailag, módszertanilag megújulni az újmédia jegyében, aki a korábbi módszerek, eszközök alkalmazásával is hatékonyan és élvezhetően tudott tanítani? Valóban szükségtelen érzékennyé tenni a fiatalságot a könyvből való olvasás, a régi és új könyvek illatának beszippantása, a „könyvélmény” iránt?
Azt gondolom, itt is, mint az élet más területein is, mindenkinek meg kell találni a számára megfelelő arany középutat, amelynek minden bizonnyal egyszerre kell újszerűnek és hagyományőrzőnek lennie csak más-más mértékben. Hogyan, mi módon? Na, az is egy fontos kérdés…
Csekeiné Vagács Zsuzsa
2013. március 7. csütörtök , 23:17 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Egy gyakorló pedagógus szemével
Tisztelt Tanár Úr!
Nagy érdeklődéssel, de nem kevés félelemmel kezdtem a cikk olvasásába, mivel az újmédia, mint eszköz felvetésével új perspektíva nyílik a digitális kompetencia fogalmának értelmezésében. Óriási lehetőséget rejt az újmédia alkalmazása az oktatásban.
Teljesen egyetértek a bevezetésben leírt mondataival, hogy míg az otthonokban egyszerre van jelen a média mindkét formája, addig az oktatásban szinte egyeduralma van a hagyományos médiának. Míg az iskolába kerülő kisgyermekek már interaktív I-pad mesekönyveken nőnek fel, addig a pedagógusok jelentős hányada nem engedi el a régi nyomtatott formátumot. Ezen esetben a pedagógusnak „fel kell nőnie” a gyerekhez, el kell fogadnia, hogy megváltozott a szerepe az ismeretszerzési-átadási folyamatban, előtérbe kell kerülnie az együttműködésnek, az interaktivitásnak, a virtualitásnak az irányítással szemben.
Úgy gondolom, hogy több ilyen tanulmányra, magyarázatra lenne szüksége a pedagógusoknak (köztük nekem is , mert ilyenkor döbbenek rá, hogy csak milyen kis szeletét használom az információ-, ismeret átadásnak) , hogy tisztán lássák a média szerepét az oktatásban, illetve, hogy bátrabban nyúljanak ezekhez az eszközökhöz, ha módjukban áll. Valamit, hogy ezek a tárgyak végre kikerüljenek az iskolai tiltólistáról, a tanárok ne ellenségként gondoljanak az okos telefonokra, I-padekre. Az újmédia fogalmának és a hozzá szükséges kompetenciáknak be kell épülnie a tananyagba.
De számos kérdés fogalmazódott meg bennem.
Tudunk-e azonosulni tömegesen mi (az oktatási eszközök harmadik és esetleg negyedik nemzedékét használó tanárok, tanítók) azzal a nézettel, hogy helye van az oktatási folyamatban, képesek vagyunk-e alkalmazni, rendelkezünk-e az ehhez szükséges kompetenciákkal?
Hol lenne az alkalmazásnak helye az oktatási folyamatban, minden tanórán, vagy egy külön óra keretében, a tanóra melyik szerkezeti egységében?
Lépést lehet-e tartani a rohamos fejlődéssel? Érzésem szerint nem felkészült erre a jelenlegi oktatási rendszer.
Tud-e egymás mellett futni az oktatási folyamatban, a szerző által megfogalmazott egészen más struktúrát igénylő kétféle gondolkodásmód?
Képesek-e a tanárok tömegesen arra, hogy így is („dramaturgikusan” a kronológikus gondolkozás mellett) gondolkozzanak, vagy meg kell várnunk egy új tanár generáció felnövését?
Képesek vagyunk-e ezt az újfajta nyelvet, nyelvhasználatot megfelelő módon elsajátítani, tanítani?
A kérdéseim ellenére azonosulni tudok azzal a gondolattal, hogy az újmédia használata segíti a legsokoldalúbban, legkreatívabban, az önkifejezést.
Az Ön által érintett megváltozott tanárszerep vizsgálatokat, méréseket nagyon fontosnak és izgalmasnak tartom.
Az újmédia alkalmazása (főleg a szemléltetésben) és az algoritmuson alapuló gondolkodás fejlesztése lehetne szerintem az út a természettudományi tárgyak tanításának megújításában, népszerűsítésében.
Csekeiné Vagács Zsuzsanna
Ped.ért. mérés szak 1félév levelező
Csekeiné Vagács Zsuzsa
2013. március 7. csütörtök , 23:12 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Egy gyakorló pedagógus szemével
Tisztelt Tanár Úr!
Nagy érdeklődéssel, de nem kevés félelemmel kezdtem a cikk olvasásába, mivel az újmédia, mint eszköz felvetésével új perspektíva nyílik a digitális kompetencia fogalmának értelmezésében. Óriási lehetőséget rejt az újmédia alkalmazása az oktatásban.
Teljesen egyetértek a bevezetésben leírt mondataival, hogy míg az otthonokban egyszerre van jelen a média mindkét formája, addig az oktatásban szinte egyeduralma van a hagyományos médiának. Míg az iskolába kerülő kisgyermekek már interaktív I-pad mesekönyveken nőnek fel, addig a pedagógusok jelentős hányada nem engedi el a régi nyomtatott formátumot. Ezen esetben a pedagógusnak „fel kell nőnie” a gyerekhez, el kell fogadnia, hogy megváltozott a szerepe az ismeretszerzési-átadási folyamatban, előtérbe kell kerülnie az együttműködésnek, az interaktivitásnak, a virtualitásnak az irányítással szemben.
Úgy gondolom, hogy több ilyen tanulmányra, magyarázatra lenne szüksége a pedagógusoknak (köztük nekem is , mert ilyenkor döbbenek rá, hogy csak milyen kis szeletét használom az információ-, ismeret átadásnak) , hogy tisztán lássák a média szerepét az oktatásban, illetve, hogy bátrabban nyúljanak ezekhez az eszközökhöz, ha módjukban áll. Valamit, hogy ezek a tárgyak végre kikerüljenek az iskolai “tiltólistáró”l, a tanárok ne ellenségként gondoljanak az okos telefonokra, I-padekre. Az újmédia fogalmának és a hozzá szükséges kompetenciáknak be kell épülnie a tananyagba.
De számos kérdés fogalmazódott meg bennem.
Tudunk-e azonosulni tömegesen mi (az oktatási eszközök harmadik és esetleg negyedik nemzedékét használó tanárok, tanítók) azzal a nézettel, hogy helye van az oktatási folyamatban, képesek vagyunk-e alkalmazni, rendelkezünk-e az ehhez szükséges kompetenciákkal?
Hol lenne az alkalmazásnak helye az oktatási folyamatban, minden tanórán, vagy egy külön óra keretében, a tanóra melyik szerkezeti egységében?
Lépést lehet-e tartani a rohamos fejlődéssel? Érzésem szerint nem felkészült erre a jelenlegi oktatási rendszer.
Tud-e egymás mellett futni az oktatási folyamatban, a szerző által megfogalmazott egészen más struktúrát igénylő kétféle gondolkodásmód?
Képesek-e a tanárok tömegesen arra, hogy így is („dramaturgikusan” a kronológikus gondolkozás mellett) gondolkozzanak, vagy meg kell várnunk egy új tanár generáció felnövését?
Képesek vagyunk-e ezt az újfajta nyelvet, nyelvhasználatot megfelelő módon elsajátítani, tanítani?
A kérdéseim ellenére azonosulni tudok azzal a gondolattal, hogy az újmédia használata segíti a legsokoldalúbban, legkreatívabban, az önkifejezést.
Az Ön által érintett megváltozott tanárszerep vizsgálatokat, méréseket nagyon fontosnak és izgalmasnak tartom.
Az újmédia alkalmazása (főleg a szemléltetésben) és az algoritmuson alapuló gondolkodás fejlesztése lehetne szerintem az út a természettudományi tárgyak tanításának megújításában, népszerűsítésében.
Csekeiné Vagács Zsuzsanna
Ped.ért. mérés szak 1félév levelező
Tar Lajos
2013. március 7. csütörtök , 21:14 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Elgondolkodtató a tanulmánya újszerűsége, ugyanakkor elkeserítő is abból az aspektusból megközelítve, mennyire elhaladt mellettem a világ. A XXI. század digitális világa elképesztő gyorsasággal teremt új viszonyrendszereket emberi kapcsolatokban, az ismeretszerzésben és közlésben, az önkifejezés lehetőségeiben. Ebben az állandóan változó, impulzív világban, az újdonságokkal szemben naprakésznek lenni, szinte reménytelen vállalkozásnak tűnik, viszont szükségesnek tartom az alkalmazkodást, a toleráns hozzáállást.
„Információ-átörökítő” szakmában dolgozó emberként az újmédia világát pedagógiai munkámban még nem használtam. Ennek oka a téma újszerűsége, ill. ezzel összefüggésben nem rendelkezem azzal a hálózatalapú tanításhoz szükséges kompetenciákkal, ami ahhoz volna szükséges, hogy egy tanítási óra menetét, dramaturgiáját az újmédia lehetőségeinek kihasználása mellett hitelesen (hozzáértő módon) szervezni, irányítani tudjak. Fontosnak tartanám a szakmám számára azoknak a továbbképzéseknek a megszervezését, amelyek gyakorlati útmutatóval szolgálhatnak mind az új média, mint technológia, mind az újmédia, mint módszer bemutatására.
Az IKT-es eszközöket használó pedagógusként azonban átérzem ennek az új szemléletmódnak a forradalmi hatását. Elképzelésem szerint – egy olyan iskolában, ahol a hálózat elérése technikai szempontból ideálisan biztosított – szinte minden tanórai mozzanat alkalmas lehet arra, hogy hálózatalapú oktatás formájában valósuljon meg. Én sem látom elképzelhetetlennek azt a jövőt, amit Bessenyei István fejteget „Az e-learning 2.0 és a konnektivizmus” című tanulmányának összegzésében, hogy „a hálózati részvétel, az információkhoz és az információk értelmezését, kontextusba helyezését szolgáló szoftverekhez való hozzáférés teljesen új, együttműködő, önszervező tanulásra ad lehetőséget. Ez a folyamat megkérdőjelezi a hagyományos oktatási intézmények mai szerepét.” Az újmédia kinőheti a kőépületek „szűk tér, idő- és erőforrás-korlátos, bürokratikusan vezérelt” kereteit.
Addig is, az iskolák falai között maradva azért felmerül bennem néhány kérdés. Vajon a hálózatalapú oktatás megvalósítása milyen életkorhoz köthető? Milyen alapkészség megléte szükséges az új média/újmédia használatához? Milyen tantárgyak esetében lehet indokolt az hálózatalapú oktatás használata? A jelenlegi tantárgyi struktúra helyett egy egységesebb, a tudományágakat szintetizáló tantárgycsoportból álló tanterv ezen újfajta tanítás-tanulási folyamatnak tágabb értelmezést, teret engedhet-e?
A bennem kialakuló már-már utópisztikusnak tűnő képzetek mellett, ezzel összefüggésben felsejlenek félelmek, aggodalmak is.
A digitális forradalom előnyeit értve, azt elfogadva azért ismerjük az árnyoldalait is. Bár az interaktivitás, a különböző közösségi felületek megteremtik a társas viszonyokat a „számítógépfelhőben”, ugyanakkor ismerjük a virtuális világ értelemre ható káros befolyását is. A pszichológusok úgy tartják – többek között a számítógépek előnytelen használata miatt is –, a mai gyermekek közül sokakat újra kell szocializálni. Legalább annyira alkalmas elidegenítésre a web környezet, mint egy frontálisan megtartott, cselekvéstelenségre kárhoztatott tanóra. És az is lehet egy kérdés, hogy az állandó változásoktól lüktető korunkban vajon előfordulhat-e, hogy az újmédia iskola által felkínált keretrendszere elveszíti vonzó erejét, és egyszer csak „tankönyvszagúvá” válik.
Mindenesetre az újmédiát, mint eszközt és módszert, kár lenne az oktatásunkban nem kipróbálni.
Fábián Ottóné
2013. március 7. csütörtök , 18:48 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Előadásának meghallgatásakor és a tanulmány olvasása alatt is azt éreztem, hogy a jelen pedagógusai számára iránymutató gondolatokat hallottam, olvastam. Pedagóguspályám során szinte minden – a tanulmányban említett – taneszközzel találkoztam. Az első időkben még jelen voltak a valóság tárgyai, kezdő tanítóként készítettem nyomtatott taneszközt – ehhez megtanultam írógépen is gépelni – majd használtuk az audiovizuális készülékek arzenálját. Iskolámban elsőként kaptam kedvet a számítógépek használatához és folytattam egészen korán ilyen irányú tanulmányokat. Most úgy érzem, ismét elérkezett az idő egy küszöb átlépésére. Használnunk kell az újmédiát arra, amire az életünket tettük fel, tanítani.
A tanulás, akár egyéni, akár közösségi keretek között zajlik is, nem nélkülözheti az értő irányítást. Paidagogoszból tutorrá kell válnunk úgy, hogy közben megtartunk minden jó tartalmat a régiből.
Ehhez el tudom fogadni az újmédia meghatározását, miszerint „a digitális hálózati kommunikáció révén létrejött médiatípus”, mely óriási teret biztosít a kreativitásnak, önmegvalósításnak. Nem gondolom, hogy ennek kizárólagosnak kell lennie, de elképzelhetőnek tartom, hogy belátható időn belül ez is bekövetkezhet. Ugyanakkor az eddigi tapasztalatok alapján azt mondom, hogy lesz majd egy ellenirányú folyamat bizonyos idő eltelte után, amely beállítja majd a kényes egyensúlyt az alkalmazott tanulási módszerek között. Az újmédia számomra nem inter-, inkább transzdiszciplináris. Lényege a tudományterületek közti új kapcsolatok megtalálása és erre az újmédia talán a legalkalmasabb.
Az eredményes tanításban nézetem szerint eddig is megtalálható volt a narratíva és a dramaturgia is. Értőn és megfelelően adagolva vezetett mindkettő az eredményes oktatáshoz. Az újmédiában talán előbbre tört a dramaturgia, de nem gondolom, hogy teljesen kiszoríthatná a narratívát. Az esetlegesség vagy a véletlen szerepét pedig nem szabad túlértékelni az újmédiában. Lehet jó hatása, de úgy gondolom, ekkor nagy szerepet kap az időfaktor. Mennyi időm van a számomra elengedhetetlenül fontos ismeret megtalálására? Talán ez az egyik kulcsmomentum az újmédia alkalmazásában. Ehhez jó tutor kell!
Nagyon fontosnak tartom, hogy alaposan feltérképezzék az újmédia hatásait, és minél inkább a pozitív hatások kerüljenek előtérbe. Állapítsuk meg elsősorban mi magunknak, hogy környezetünkben elterjedtek-e ezek az újmédiát kihasználni tudó eszközök? Milyen a tanulók kompetenciája ezekkel kapcsolatban? Mennyire motiválja ez a tanulási forma diákjainkat? Tudunk-e megfelelő tartalmat biztosítani, vagy irányítani a tanulókat, hogy ilyen tartalmakat érjenek el? Hogyan tudom értékelni ezt a tanulási folyamatot? Elegendőek-e a mi jelenlegi ismereteink a felhasználására? Az ezekre adott válaszok alapján tervezhetjük meg, hogy mi milyen mértékben veszünk részt a hálózatalapú tanulási-tanítási folyamatban.
Az, hogy részt kell venni, számomra nem kérdés. a keretek kialakításához viszont fel kell vértezni magunkat ismeretekkel és be kell kapcsolódni ebbe a folyamatba. Nem lehet gond az, hogy nincs meg a háttértechnika az iskolákban. Számos pályázat tette lehetővé, hogy talán a legkisebb iskola is nyisson a „világ” felé. És egy jó tutor tanulhat a tanítványtól is. Talán nehéz ezt átélni, de az újmédia alkalmazásához nagyon fontos.
Úgy érzem magam, mint érezhették magukat a tudás birtokosai a középkorban, amikor létrejött a Gutenberg-galaxis. A kézzel írott (festett, rajzolt) kódexek silány utánzatainak tűnhettek az akkor nyomtatott könyvek. Mégis elindult (és eljutott) széles néptömegekhez a tudás. A napjainkban elindult újmédia is nagyon más, mint amit a pedagógusok korosztálya megszokott. Hiba lenne azonban lebecsülni és figyelmen kívül hagyni.
Szatmári Melinda (vk5ta7)
2013. március 7. csütörtök , 12:51 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
A cikket elolvasva és az előadást is meghallgatva több dolog is felmerült bennem. Rádöbbentem arra, hogy ezt a kérdést ilyen aspektusból soha nem gondoltam még át. A problémafelvetés sok minden átgondolására késztetett: Mit és hogyan használok, milyen lehetőségek/im vannak? Mi az, amivel tanítványaim rendelkeznek? Hogyan lehet mindezt megvalósítani? A kollégák mennyire ismerik, használják? Mennyire hatékony a régi és mennyivel visz előre az új? Mit kell tennem azért, hogy mindennek birtokába kerüljek?… Ezek közül kettőre szeretnék reagálni községi iskolában tanítóként.
1. Szükséges-e, indokolt-e az újmédia az oktatásban?
2. Megvalósítható-e ez ma Magyarországon?
Természetesen csak a saját tapasztalataimat, véleményemet írom, és ez leginkább a szűkebb környezetem lehetőségeit veszi számba.
Le kell szögezni, hogy az új média (mint technológia) és az újmédia (mint a tartalomszerzés új formája) is jelen van, létezik a ma társadalmában. Az is igaz, ha hatékonyan szeretnénk oktatni, akkor diákjaink szokásait ismerni kell és alkalmazkodni kell azokhoz. Sok diák számára már természetes a számítógép használata mellett az okostelefon, az iPad, iPhone, Web2, a tabletek, a különféle közösségi oldalak használata, hiszen ők digitális bennszülöttek. Ugyanakkor a mai pedagógus társadalom jelentős része csak digitális bevándorló, arról nem is beszélve, hogy oktatás-technológiát tanult, nem informatikát. A ma iskolájában egyidejűleg van jelen minden taneszköz-generáció, ezek használata a megfelelő helyen indokolt lehet. Igaz ugyanakkor, hogy ma már nem lehet megkerülni a 4-5. nemzedéket. Egyre nagyobb szerepet kell kapnia a programozott oktatás eszközeinek és az interaktív kapcsolatot megteremteni képes taneszközöknek. S ha tetszik, ha nem a 21. században az újmédia szellemében kell oktatni, a feladathoz pedig fel kell nőni.
A legtöbb iskolában a modern technika – főként a pályázatoknak köszönhetően – jelen van. Nem lehet azonban elmondani azt, hogy ez mindenütt egyformán, azonos minőségben működik. Legtöbb intézményben van egy informatika szaktanterem, 25-30 géppel, szerverrel interaktív táblával. Emlékszem milyen fantasztikus dolog volt, 2010-ben iskolánkban az informatika terem átadása 28 géppel, amiken azonos program futott, működött a szerver, az interaktív tábla. Kész csoda! Ráadásul öt tanterembe került interaktív tábla, működött a wifi, az iskolai könyvtárban is volt már internet elérhetőség. Hatalmas lépés! De ez csak az osztálytermek harmada, a tanulók közel 60%-a hátrányos helyzetű. Nálunk nincs mindenkinek számítógépe, okostelefonja. Van aki csak az iskolában kerül gép közelbe. Tudom, van ahol sokkal jobb, vagy sokkal rosszabb a helyzet, de tudomásul kell venni, hogy különbségek vannak. Ugyanakkor szinte mindenki ott van a valamelyik közösségi oldalon. Az esélyek kiegyenlítését szolgálhatja a digitális technika, az informatika oktatás. Látjuk a tanulók milyen fogékonyak az újmédia elemeire. Éppen ezért fontos mindezt kihasználni az oktató munka során. A pedagógus társadalom szemléletváltására van szükség, nekünk is tanulni kell – időnként a diáktól is -. A digitális kompetenciát, a kreativitást nemcsak elvárnunk kell, hanem magunknak is azzá kell lenni. A jövő generációját egy új típusú pedagógusnak kell nevelnie, akinek rendkívüli a felelőssége. Készen állunk-e erre? Támogat-e ebben bennünket a család?
Farkasné Tóth Ildikó (mihfmo)
2013. március 7. csütörtök , 11:33 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
A tanulmányban érdeklődéssel olvastam az újmédia fogalmának különböző értelmezéseit. Különösen közelállónak találom a TÁMOP keretein belül megfogalmazottakat: „Az újmédia nemcsak platform, nemcsak eszköz, hanem kognitív folyamatokat erősen befolyásoló hatása is van. Ez az új tanulási forma azonban szemléletváltozás mellett módszertani megújulást, megújítást kíván…”
Új média – Eszköz vagy módszer?
Ez a kérdés csupa kettősséget – ellentétet? – juttat az eszembe. A szűkebb környezetemmel kapcsolatos gondolataimat osztom meg.
Az „újmédia” hihetetlen lehetőséget rejt magában az oktatás területén. Az információ elérésének megszűnnek a földrajzi és technikai korlátai. Mint módszernek az újszerűsége felkelti a tanulni vágyók érdeklődését. Mivel felgyorsult világunkban rengeteg erős, gyorsan változó inger éri a fiatalokat, figyelmüket hasonló intenzitású buzdítással tudjuk csak felkelteni, illetve fenntartani. Az interaktivitás lehetővé teszi az egyéni tempóban való haladást. Nincs akadálya annak, hogy az egyéni érdeklődésnek megfelelő irányba kitérve, a kognitív képességeinek, kreativitásuknak megfelelő mélységben foglalkozzanak az adott témával.
A „digitális bennszülötteknek” nem okoz különösebb gondot, hogy használják az újmédiát, mint eszközt. Ebben a környezetben szocializálódtak, a modern digitális technika veszi körül a ma fiatalját.
Kérdés azonban, hogy mindenki egyforma eséllyel jut az újmédia kínálta lehetőségek közelébe?
Sajnos az anyagi és értelmi különbözőségek szerintem még jobban növelik a szakadékot egyén és egyén között. Míg a gyermekek egy részének kitágul a világ, az oktatás aktív résztvevőivé válnak, addig egy másik réteg teljesen leszakad. A falun élő fiatalok, az alacsony iskolázottságú, szegényebb szülők gyermekei sokkal kevesebbet használják az internet. Vagy nincs lehetőség az eszköz használatára, vagy csak zeneletöltésre, chatelésre, közösségi oldalakon való igen alacsony színvonalú társalgásra használják. Míg az egyik autonóm, aktív társasági lénnyé válik, addig a másik elmagányosodik, elszakad a valóságtól. Az intellektuális és tanulásbeli elbutulás lehetősége megnő. Össze-vissza kattintgatnak, nem figyelnek a kapott szöveg hihetőségére, pontosságára. Az internetről történő információgyűjtés során jellemzővé válik a kritikai szemlélet teljes hiánya.
A „mindenki mindenkitől tanul, illetve a mindenki mindenkit tanít” folyamatban nem lehet a felnőtt (tanár) szerepét nem figyelmen kívül hagyni. Ez a tényező is szűkítheti-tágíthatja a szakadékot. A tanárok többsége nem tagja a digitális nemzedéknek. Sokan bizonytalanul használják az „újmédiát”, mint eszközt, ezért nem is tudnak élni vele, mint módszerrel.
Míg az egyik tanulói réteg közösségi oldalt felhasználva dolgozza fel az adott tananyagot, addig vannak, akik a számítógépet sem akarják bekapcsolni, vagy mélyen elítélik, felesleges időpocséklásnak tartják az újmédia kínálta lehetőségeket.
A felelősség óriási! A lehetőséggel élni kell, akár eszközként, akár módszerként tekintünk az újmédiára.
Vízkeletiné Juhász Judit
2013. március 7. csütörtök , 10:23 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Néhány gondolat az Újmédia- eszköz vagy dramaturgia? című cikk kapcsán:
Az újmédia fogalom meghatározása már magában rejti a jelentés többféle megközelítését, a sokszínű meghatározás sejteti a téma „kimeríthetetlenségét”
Mint fogalom, utal mind a tartalomra, mind az időbeliségre, valamint az „új”jelző valamiféle megfoghatatlanságot, folyamatosságot egyaránt közvetít az én értelmezésemben. Hiszen az új
mindig lehet más, fejlődő, ami tegnap új volt, ma már kevésbé és a fejlődés eredményeképp létrejövő „új”már másat jelöl.
A fogalom megközelítése számomra pedagógusi szemléletmód alapján törvényszerű.
Napjainkban folyamatosan bővül az új taneszközök és a médiaalkalmazási lehetőségek tárháza.
Viszont egy kérdés mindenképpen felvetődik: Az újmédia megjelenése, széles körű elterjedése, az információs és kommunikációs technológiák újradefiniálják az olvasás és írás elsajátítás- tudás –
tanítás technikáját?
Hiszen egyértelmű, hogy ezen információs technikák alkalmazása, használata feltételez egy alapkészséget, melyet elsajátítunk, elsajátíttatunk a gyermekkel.
A digitális technológiák fejlődése szükségszerűvé teszi a pedagógusok szemléletmód-váltását, hiszen az információs és kommunikációs kompetenciák a műveltség alapelemei közé tartoznak.
Az olvasott tudományos cikk nagyon pontos fogalmi meghatározásokat említ és a fogalmat többféle környezetben is vizsgálja.
Valamint osztályozza a taneszközöket, generációkon keresztül eljutva az interaktív kapcsolatot megteremteni képes taneszközökig.
Ezek megjelenése mindenképpen órási lehetőséget hordoz, hiszen kétirányú információ cserére ad lehetőséget.
Rendkívül találó a papírhoz, üveghez való párhuzam megjelenítése.
Érdekes a Manovich-féle szemlélet megismerése, melyben látható, hogy az újmédiát hogyan dramaturgizálja, hogyan határoz meg és mely alapelveket a fogalomhoz. Egyet kiragadva, például a moduláris szerveződés az egyik alapelv, mely valamiféle speciális részekre bontást jelent a megismerés feladatkörében.
Itt lelhető fel a párhuzam, hiszen az óravezetés is egyfajta dramaturgia, hiszen szerkezeti felépítést követ.
A felvetődő kérdés, mely szerint az újmédia az elektronikus tanulás kárára vagy hasznára jön létre és fejlődik percről percre?
A mai világban a gyerekek ki vannak téve a média áradatának .Az ideális mindenképp az lenne, ha csak a hasznos információk jutnának el hozzájuk.
A pedagógusok szerepe és feladata a szakszerű médiaoktatás kell, hogy legyen, kritikai készségfejlesztés, tudatosság kialakítása.
Tanítsák meg a gyerekeket az információk szűrésére, a negatív, személyiségromboló hatások ellensúlyozására.
Azonban a pedagógusnak is fel kell készülnie, folyamatosan tanulnia kell, hogy képes legyen az eszközök használatának gyors megtanulására, hiszen az újmédia hatalmába kerítette az iskolákat.
Vízkeletiné Juhász Judit
Ped.ért.mérés szak. levelező I. félév
Bendik Tamás (dzyx31)
2013. március 6. szerda , 20:36 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tisztelt Tanár Úr!
Tanulmányát nagy érdeklődéssel olvastam. Olyan embernek tartom magam, aki fogékony a technika vívmányai iránt, aki megpróbálja a rendelkezésre álló digitális technikát, mint technikai eszköz használni.
Számomra, és úgy gondolom sok vidéki iskola számára is a fogalom különírt formája a meghatározó, ami a technológiára vonatkozik. Az IKT eszközök, ezen belül is az interaktív táblák megjelenése iskolánkban mindösszesen másfél éves múltra tehető.
Szintén tapasztalatból mondhatom, hogy a városokban lévő hatások – legyen az akár technikai, akár társadalmi – vidékre késéssel érkeznek. Így taneszközeinkben bár már megjelenik az ötödik nemzedék, alapvetően a programozott oktatás és a nyomtatott taneszközök vannak jelen.
Egyet értek az Európai Parlament állásfoglalásának indoklásával is, mely szerint „a közösségi médiumok a nyilvánosság új formáit teremtik meg”, illetve „új nyilvános szférát hoznak létre.” Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a fiatalok egy része nem mérlegeli, a kitárulkozásának következményeit, az intim szférájának határait feszegeti. Ezt a jelenséget inkább károsnak semmint hasznosnak ítélem. Talán ezt is tanítani kellene?
Úgy gondolom, hogy rutinból nem lehet tanítani, legfeljebb vannak olyan helyzetek, melyek kezelését az elmúlt évek tapasztalatai alapján meg lehet oldani. Így szerintem csak egy képlékeny dramaturgiát lehet összeállítani, meghagyva a rögtönzés lehetőségét. Ha így nézem az újmédia alkalmazását jobban megértem azon kollégáimat, akik ettől tartózkodnak. Egy informatika terén kevésbé járatos felhasználó könnyen zavarba hozható, ha lefagy a gép, vagy ha kihagy az Internet, esetleg egy-egy előugró ablak zavarja az óra menetét. Egy-egy elkalibrált tábla vígjátékot eredményezhet, ahol rögtön borul a dramaturgia, és az „előadás” is könnyen kudarcba fordulhat. Az is elképzelhető, hogy a „nézőnek” kell megmentenie az előadást és kérdéses, hogy a tanár hogy éri meg, és hogyan dolgozza fel ezt a helyzetet.
A kollégákat fel kellene készíteni az újmédia-kompetenciák elsajátítására. Sajnos a továbbképzések terén ritka az ilyen irányú lehetőség. (A TIOP-os pályázat, melynek keretében az interaktív tábláinkat használatba vehettük mindössze egynapos, tíz órás továbbképzést biztosított, a többit önképzés keretében kellett megoldanunk.)
Sajnos azt kell mondanom, számomra az újmédián alapuló elektronikus tanulási környezetek és módszerek fehér foltnak minősülnek. Iskolánkban leginkább – ha a kulcsmozzanatokat tekintjük – a teljesítményértékelés van jelen, hisz rendelkezünk digitális iskola elérhetőséggel. Ugyanakkor ennek használata, ha a motivációt vesszük alapul a szülők szempontjából elenyésző, a tanulóinknál a nullával egyenértékű, míg kollégáim számára ennek vezetése a fekete bárány.
Ezzel együtt azt is el kívánom mondani, hogy a lehetőség adott, mert az alkalmazott rendszer rendelkezik az e-learnignek nevezett összetevőkkel, és ezt a közeljövőben érdemes lesz kipróbálni.
Bukó Beatrix
2013. március 6. szerda , 20:20 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Forgó Sándor tanár úr tanulmánya az információ-átörökítő szakmában tevékenykedő emberek számára ad segítséget az újmédiáról inter- és transzdiszciplináris jelleggel.
A tanulmány megismertet a fogalommal, a fogalom többféle írásmódjával és annak értelmezési lehetőségeivel. Jónak találom azt, hogy több szakterület nézőpontjából is értelmezhetjük a számunkra teljesen új kifejezést. Mivel sokféleképpen értelmezhetjük azt, szükségünk van a definíción kívül a szakirodalomra, amelyre a tanulmány utal.
Informatikatanárként elsősorban a technológiai szemlélet jellemez, de tanárként nagyon fontos, hogy megismerjem a fogalom tartalomszervezési formáit is.
Egyetértek azzal, hogy akár magánemberként, akár az iskola színterén „egyre nagyobb arányban válunk médiatermékek aktív alakítóivá, illetve magunk is előállítunk tartalmakat”. Ahhoz, hogy ezt érdemben megvalósítsuk a mindennapi gyakorlatban a szemléletváltás mellett a módszertani megújulás is szükséges.
Az írásmű kérdéseket vet fel, továbbgondolásra ösztönöz. Mi az újmédia? Milyen szerepet tölt be a tanulás kulcsmozzanatait illetően? Milyen formában tekinthető elektronikus tanulási folyamatnak, tanulási környezetnek és módszernek? Az újmédia megjelenésével hogyan érvényesíthetők a klasszikus oktatáselmélet elvei?
Ezek a kérdések a tanulmány olvasása közben folyamatosan, egymást követően vetődtek fel bennem.
Forgó Sándor tanár úr – úgy gondolom – problémafelvetésével elindít azon az úton, amelyet gyakorló pedagógusként a tanítási folyamatom hatékonysága érdekében mindenképpen végig kell járnom, bár abban az iskolában ahol én tanítok, még nem igazán jellemzi az intézmény mindennapjait az új médiumok használata. Fontosnak tartom, hogy az újmédia az ismeretátadás új formáinak alkalmazásán túl lehetőséget nyújt a szemléltetési lehetőségek megújítására, a motiváció erősítésére – mivel a mai gyerekek elég nehezen motiválhatók -, a digitális kompetencia fejlesztésére, illetve az értékrendszer formálására is. Véleményem szerint az általános iskolai oktatásban mind az 5 taneszköz-generációra szükség van, és a tanulókat meg kell tanítani az eszközök használatára a modellektől az interaktív kapcsolatot megteremteni képes taneszközökig.
Zárásként pedig hozzátenném, hogy egyetértek azzal is, hogy a hagyományos szemléltetőeszközökön szocializálódott tanárok még nincsenek birtokában az új típusú tanítási tanulási folyamat alkalmazásához szükséges tudásnak és kompetenciáknak.