Bevezetés
Az újmédia fogalomrendszere a kezdeti tömegkommunikációs (McQuail, 2003; Castells, 2004) átalakult, a hálózatba kapcsolt digitális információs és kommunikációs technológiák leírására használatos terminológia (Európa Parlament) követte.
Az ezredforduló (peleo és neotelevíziót)[1] korszakát követő, kiegészítő 21. század médiahasználóit körülvevő interaktív, hibrid konvergens és hálózatokba szerveződő médiumokból összeálló médiakörnyezet alapvető változásokat idéz elő, amelyek érintik a tartalmakat.(Myat, 2016)
Toffler (2001) a Harmadik hullám című könyvében definiálja a „gyártó-fogyasztó”, prosumer (a producer és consumer összevonásából adódó) meghatározást, ami abban nyilvánul meg, hogy a passzív fogyasztó egyfajta alkotóvá is válik azáltal, hogy maga alakítja és határozza meg fogyasztását. Rheingold[2] (2005) az új online kommunikációs színterek forradalmi szerepét emeli ki a kollektív együttműködésben.
Myat[3] így ír erről: „A politikai elit által kontrollált nemzeti médiaintézmények mellett egyre fontosabb szereplővé válnak a globális, tartalmat elő nem állító, azokat csupán közvetítő cégek – mint a Google és a Facebook –, és ezek válnak a meghatározó közvetítő médiumokká a színtereiken megosztott professzionális és médiahasználói tartalmak révén.” A szerző hangsúlyozza, hogy „a modern elméletek passzív befogadójáról kialakított képet is szükséges újragondolni a késő-modern média fogyasztójának esetében, aki szükségletei alapján szelektálva, tudatosabb és kritikusabb módon viszonyul a média tartalmaihoz.
A szerző a késő-modern médiakörnyezetet kapcsán megállapítja, hogy a modernista megközelítések a késő-modern médiakörnyezetben újra-gondolását igényelve szükségessé válik a kollaboratív-közösségi médiaelmélet (kmm)[4] diszciplína megalapozása, fő motívum a kollaborációban, a médiahasználók közösségi együttműködésében ragadható meg.
Az újmédia manovichi (Manovich, 2001) értelmezése már a tartalomszervezés adatbázis-logikán alapulva arra szolgálhat, hogy kiterjesszük az újmédia fogalmának technológiai determináción (eszköz, webkettes alkalmazások) alapuló felfogását, a számítógép által szervezett újmédia-környezet adta új, spontán narratíva-alkotás dramaturgiájára.[5]
Az újmédia alapú tartalomszervezés azonban számol a felfedezéses tanulással, a véletlenen alapuló tartalomszervezéssel is.[6] (Aczél Petra szerint a szerencsés felfedezés következtében eredeti kutatási célunktól függetlenül, a véletlen segítségével juthatunk jelentős tudományos eredményekhez. A véletlenszerű felfedezés, a keresés szándékától független rátalálás az interfészen bolyongóknak, az újmédia böngészőinek alapélménye.(Aczél, 2010)
1. Az újmédia területei (Forgó 2013)
Értelmezésem szerint “ […]az újmédia fogalma nem csupán egy korszak (modern, poszt- és késő modern) kronologikusan fejlődő médiakörnyezet (offline, online eszközöket és hálózati alkalmazásokat) változatait jelenti, hanem az adatbázis-logikán alapuló felhasználói (civil) tartalomszervezés/előállítás egyéni és közösségi lehetőségét is, melyben a narratíva-alkotás sajátos egyéni változatai jelennek meg”. (Forgó, 2014)
Egy kutatás eredményei
Az információközvetítő szakmák újmédia kompetenciái, az újmédia lehetőségei című kutatás[7] azt a kérdéskör határozta meg, hogy korunkban a tudásátadás milyen formában valósul, valósulhat meg. A kérdést illetően bizonytalanság van, mert az online világ végtelennek tűnő tudáselemeinek integrálása már túlmutat az osztálytermi IKT-eszközökön és a hálózatalapú tanulásszervezési formákon. Habár az Europen Schoolnet 2006-os felmérése megállapította, hogy az „IKT-eszközökkel jobban ellátott iskolák teljesítménye magasabb, mint kevésbé felszerelt társaiké mára az arányok fontosabb szerepet kaptak, mint az eszközök. (Lengyelné, 2014). Kijelenthetjük, hogy az újmédiára jellemző véletlenszerűség kezelése és a véletlen tanulási formák keretbe foglalása nyitott kérdés a tanárképzésben. A spontán, sokszor a véletlenen alapuló, felfedező tanulási formák mind olyan faktorok, amelyek kutatása elengedhetetlen mind a tanulók, mind pedig a most felnövekvő pedagógusgeneráció számára.[8] Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen jelen van a mindennapjainkban, és az oktatási kultúrának is viszonyulni kell hozzá. Az újmédia rendszerének egy elképzelt hierarchikus rendszerében a hálózat révén az összekötő csatornák bármelyik pillanatban megnyílhatnak, és változást okozhatnak az addig stabil rendszerekben (Molnár, 2017).
Így tehát nem elégedhetünk meg csupán az eszközhasználat módszertani kérdéseivel, hanem azzal is számolni kell, hogy a hagyományos oktatási folyamatra oly jellemző narratív logika mellé hogyan építhető fel a digitalizáció révén kialakult, adatbázisalapon történő tartalomszervezés logikája. E szemlélet túlmutat a hagyományos szemléltetési és tevékenykedtetési formákon, hisz az online világ előre nem prognosztizálható tartalmaival kell számolni a pedagógiai tervezőmunka során.
Míg a multimédiás megjelenítés a prezentáláson alapuló szemléltetést támogató – esetenként egyéni tanulói/felhasználói interaktivitáson alapuló formát öntve –, kiegészítő tartalommegjelenítést tett lehetővé, az újmédia rendszer online környezetében, a tanulás-tanítási folyamatban előre megtervezett mondanivalót felválthatják, kiegészíthetik a szabadon (véletlenül keletkező) kibontakozó (emergens) tartalmak és tartalomszervezési formák. (Bessenyei és Szirbik, 2011)
Az újmédiára jellemző véletlenszerűség kezelése és a véletlen tanulási formák keretbe foglalása nyitott kérdés a tanárképzésben. A spontán, sokszor a véletlenen alapuló, felfedező tanulási formák mind olyan faktorok, amelyek kutatása elengedhetetlen mind a tanulók, mind pedig a most felnövekvő pedagógusgeneráció számára. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen jelen van a mindennapjainkban, és az oktatási kultúrának is viszonyulni kell hozzá. Az újmédia rendszerének egy elképzelt hierarchikus rendszerében a hálózat révén az összekötő csatornák bármelyik pillanatban megnyílhatnak, és változást okozhatnak az addig stabil rendszerekben (Molnár, 2017).
2. Hierarchikus vö. wirearchikus hálózati tanulás (Forgó, 2017)[9]
Pillanatkép; a tanulási egységek, mikrotartalmak szinergiájáról, ahol a tartalmak nemcsak a taxatíven – egyfajta ‘gravitációs’ súllyal jelennek meg rendszerben –, hanem teret kapnak a ‘légiesült’ éppen hálózati szerveződés alatt lévők is.
A hierarchikus (taxatívekkel) ellentétben a wirearchikus[10] rendszerek jellemzője – az interaktív infokommunikációs technológiák révén – , hogy lehetővé tegyék a tudáson, a bizalmon, a hitelességen és az eredményeken alapuló hatékony folyamatokat, cselekvéseket. Az újmédia rendszer online környezetében, a tanulás-tanítási folyamatban előre megtervezett mondanivalót felválthatják, kiegészíthetik a szabadon (véletlenül keletkező, a tervezett úttól eltérő) kibontakozó emergens tartalmak, tartalomszervezési formák, narratívák.
A narratíva rendezőelvként is felfoghatóan azonban ennek túlzott alkalmazása ellentétes hatást vált ki, és korlátozhatja az alkotófolyamatot. Fontos, hogy a narratívára, mint egy ernyőre gondoljunk, és ne a tananyaggal azonosítsuk. Ellentét mutatkozik továbbá az adatbázislogika és a narratíva között, amely kérdés feloldása egyelőre nem megoldott.
A narratíva azonban jótékony hatással van az adatbázisokra, amelyek sok azonos szintű differenciálatlan elemből állnak, és ennek a narratíva révén tudunk értelmet adni, amely logika alkalmazása így segíti a tanulást és megváltoztatja a tanulás és a tanórák dramaturgiáját, hozzájárulva az egyéni tanulási utak kiépítéséhez.
A kutatás tervezése során annak a célkitűzésnek kellett megfelelni, hogy a tanárképző intézménybe járók mellett képet tudjunk kapni az információátörökítő szakmákban tevékenykedők IKT- és újmédia-érintettségéről, hiszen Magyarországon és az Európai Unióban óriási az igény az IKT kompetenciákkal rendelkező szakemberekre. (Lengyelné, 2013) Az információátörökítő szakmákban (tanár, informatikus könyvtáros, mozgókép-. és médiakultúra, kulturális örökség szakos hallgatók körében) időszerű volt feltárni, hogy az információs társadalom „gyakorlásához” milyen elengedhetetlen értelmező, alkalmazó és kreatív, fejlesztő készségek szükségesek, különös tekintettel a pedagógusok előmeneteli rendszeréhez kapcsolódó digitális kompetenciára épülő indikátorokra (Molnár, 2014b).
Olyan tananyagmodulok szükségesek melyek révén lehetővé válik az oktatásban (köz-, felsőoktatás és felnőttképzés) tevékenykedő kollégák módszertani kultúrájának frissítésére, online tevékenykedtetési formák segítségével. Ismereteik birtokában képessé válnak az online térben (a böngészéstől a megosztásig) az oktatási célok megvalósítására, változatos tanulásszervezési és oktatási-tanulási módszerek segítségével, nyitott (FB, g+) és zárt (Moodle, Yoomla, Drupal) oktatási keretrendszerek tulajdonságainak ismerete alapján.
Összességében a paleo, és a neotelevízió elemeken túl, a hibrid médiumok mellett megjelennek – az együttműködésen alapuló közösségi színtereket, médiakörnyezetet és használatot vizsgáló diszciplínák (pszichológiai, szociálpszichológia, szociológia, hálózatelmélet) – kiemelt szerepet tulajdonítva, a médiakutatás és kommunikációelmélet „kommunikáció rituális modelljének (Carey 1989/1992)[11], a használat–kielégülés modelljének (Katz et al. 1974/2007)[12] és a kommunikáció participációs elméletének (Horányi 2009)[13] kiindulópontjait alkalmazza.[14]
A hálózatelméleten alapuló tanulás és az interaktív tévé, mobil eszközök oktatásban történő megjelenésével – újragondolást igényel, kiegészítésre a szorul az újmédia rendszer.[15]
Újra kell gondolni a kompetenciarendszert, egyfajta hálózatalapú és/vagy újmédia kompetenciákra is fel kell készíteni hallgatóinkat/diákjainkat. A rendszer elemei azonban nem egymásra épülve, hanem véletlenszerűen fraktálos, cirkulárisan kiterjedő kompetenciarendszerré kiterjedve alakulnak, melyben fő motívum a kollaborációban, a médiahasználók közösségi együttműködésében ragadható meg.(Myat i.m.)
A közösségi médiapedagógia az újmédia-világ digitális hálózatokban rejlő interaktív lehetőségek révén – személyek közötti fizikai jelenlét nélkül – megvalósuló közösségi cselekvés, amely a nyilvános tartalomszervezési és kifejezési formák (narratívák) során keletkező tartalmak és fogyasztásuk pedagógiai, médiaelméleti, hálózatelméleti, médiainformatikai (MIL) és egyéb társtudományok (pszichológiai, szociálpszichológia, szociológia, hálózatelmélet, médiakutatás) segítségével összefüggéseket tár fel a nevelés célrendszere és feladatrendszere függvényében. (Forgó 2018)
3. A közösségi médiapedagógia területei
Az újmédia területeinek SWOT-analízise
A kutatás során az EKF Médiainformatika Intézet szakjainál (informatikus könyvtáros, a mozgóképkultúra BA és MA szintű képzés és a Kulturális örökség MA szak) a szaktárgyi tematikák alapján definiáltuk az újmédia többdimenziós tényezőit, amelyeket az erősség, gyengeség, lehetőség és veszély indikátorok mentén ismertetünk.
Az újmédia területeinek meghatározásánál az eszközök és a tartalomszervezés indikátorokat vettük figyelembe, amely alapján három területet határoztunk meg: (1) az új médiumok mint lokális fizikai eszközök; (2) az új médiumok mint hálózati eszközök; valamint (3) a narratíva és az adatbázis-logika együttese.
| A NARRATÍVA ÉS AZ ADATBÁZIS[16] -LOGIKA EGYÜTTESE | |||
| Külső tényezők | Belső tényezők | ||
| Lehetőségek | Veszélyek | Erősségek | Gyengeségek |
| Az adatbázisok nagy mennyiségű adatot tartalmaznak.
Adatbázist mindenki létrehozhat. A narratíva rendezőelv. Az adatbázis-logika fellazítja a kötött rendszereket. |
Az adatbázis azonos szintű, differenciálatlan elemek halmaza.
A túlzott narratíva korlátozó tényező is lehet. Az adatbázis-logika nem viseli el a narratívát és nem egyenlő a tananyaggal. |
A narratíva értelmet ad az adatbázisoknak.
Az adatbázisok segítik a tanulást. Az adatbázis-logika megváltoztatja a tanulás, a tanórák dramaturgiáját. Az adatbázis-logika segítheti az egyéni utak kialakulását a tanulásban. |
Az adatbázis-logika szerinti tanulás eredménye esetleges.
Az adatbázis-logika túlzott érvényesítése nehezíti az értékelést. |
4. A narratíva és az adatbázis-logika együttese újmédia terület SWOT-analízise
Összegzés
A tanulmány az újmédia rendszer adta késő-modern médiakörnyezetet (kmm) megjelenésével megjelenő, a modernista megközelítések a késő-modern médiakörnyezetben újra-gondolását igényelve, kiemeli kollaboratív-közösségi médiaelmélet és ez alapján a közösségi médiapedagógia diszciplína megalapozásának szükségességét, melynek fő motívuma a kollaborációban, a médiahasználók (tanárok és diákok) közösségi együttműködésében ragadható meg.
Az újabb kutatások abba az irányba mutatnak, hogy az adatbázis és narratíva szimbiózisa köré szerveződik az interaktív narratíva[17] mely nemcsak a digitális történetmesélés, tartalomalkotás, hanem az adaptív tanulási stratégiák kidolgozása alapjául is szolgálhat.
Irodalom
Aczél Petra (2010). Világtalan hír. Retorikai felvetések műfajról, objektivitásról, újmédia-hírszövegről. Vigília, 11. 75. évf. 805-813. Letöltés: http://www.vigilia.hu/regihonlap/2010/11/aczel.html (2015. 11. 22.)
Bloom, B. S., Engelhart, M. D., Furst, E. J., Hill, W. H., ésKrathwohl, D. R. (1956): Taxonomy of educational objectives: The classification of educational goals. Handbook 1: Cognitive domain. David McKay, New York.
Bessenyei István és Szirbik Gabriella (2011): Hálózatok, társas tudás, konnektivizmus. Oktatás-Informatika 3. évf. 1–2. sz. 20-30. Letöltés: http://www.eltereader.hu/media/2013/05/Okt_inf_2011_1_2_opt.pdf (2017. 11. 22.)
Castells, M. (2004): The Rise of the Network Society. Blackwell, Malden (USA). Idézi Nyíri Kristóf: Castells The information age (recenzió). In: Kondor Zs. és Fábri G. (2003): Az információs társadalom és a kommunikációtechnológia elméletei és kulcsfogalmai. Századvég, Budapest. A budapesti Kommunikációs Főiskola tankönyvei, 6.
Európa Parlament, 2010 : Újságírás és új média – európai közszféra létrehozása: In: Az Európai Parlament 2010. szeptember 7-i állásfoglalása az újságírásról és az új médiáról – az európai nyilvános szféra kialakítás. http://bit.ly/13LoP4B
Forgó Sándor (2012): Új médiakompetenciák a láthatáron: – az újmédia oktatásához szükséges tanári kompetenciák. In: Nádasi András (szerk.) Agria Media 2011 Információtechnikai és Oktatástechnológiai Konferencia és Kiállítás és ICI-11 Nemzetközi Informatikai Konferencia. Líceum, Eger. 213-220.
Forgó Sándor (2013): Az újmédia hatása az óraszervezésre. Blogbejegyzés. Forgó Sándor blogja. Letöltés: http://forgos.ektf.hu/2013/10/14/az-ujmedia-hatasa-az-oraszervezesre/ (2016. 11. 11.)
Forgó Sándor (2014): Az újmédia-környezet hatása az oktatásra és a tanulásra. Könyv és nevelés, 16:(1) 76-85.
Forgó Sándor (szerk.,2016): Az információközvetítő szakmák újmédia-kompetenciái, az újmédia lehetőségei. Líceum, Eger. 196.
Forgó Sándor: Új médiakörnyezet, újmédia-kompetenciák. In: Forgó Sándor (szerk.): Az információközvetítő szakmák újmédia-kompetenciái, az újmédia lehetőségei. Eger: Líceum Kiadó, 2017. 9-25. 152 p. http://publikacio.uni-eszterhazy.hu/107/
Gálffy Csaba (2016): Gigantikus gépitanulás-adatbázist ajándékoz a Yahoo. http://bit.ly/2FZ4xgo. vö. https://yahoo.tumblr.com/post/137282204964/yahoo-releases-the-largest-ever-machine-learning. (2017. 11. 22.)
Herzog Csilla és Racsko Réka (2016): Tablettel támogatott oktatás általános iskolában: eredmények a tanulók és a pedagógusok körében. Iskolakultúra, 16. 10. 3-22.
Husband, Jon (2013). “What is Wirearchy“. http://wirearchy.com/what-is-wirearchy/ (2017. 11. 22.)
Tóth Zoltán (szerk.): Kis-Tóth Lajos, Gulyás Enikő és Racsko Réka (2014): Változó tanulási környezetek és módszerek. In: Új kutatások a neveléstudományokban 2014: Oktatás és nevelés – Gyakorlat és tudomány. 131-146.
Koltay Tibor (2010): Az új média és az írástudás új formái. In: Magyar Pedagógia, 110. évf. 4. szám 301. –309.
Lengyelné Molnár Tünde (2014): Az információs és kommunikációs technológiák mint tanulástámogató rendszer. In: Könyv és Nevelés, 16:(1) pp. 86-95.
Lengyelné Molnár Tünde (2016). Digitális írástudás fejlesztése a könyvtárakban. In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 63:(2) 65-72.
Lengyelné Molnár Tünde (2013) 16. ICT as an Education Support System Quantitative Content Analysis Based on Articles Published In Emi. IEEE ACCESS 2013: 1-9. (2013) Educational Media (ICEM). Singapore, Szingapúr: 2013.10.01 – 2013. 10. 04.
Manovich, Lev (2001): The Language of New Media. MIT Press, Cambridge. vö. Lev Manovich: Az adatbázis mint szimbolikus forma. Apertúra, 2009/ősz. Letöltés: http://apertura.hu/2009/osz/manovich; (2016. 08. 31.)
Matt Soar & Monika Gagnon (2014): Database, Narrative, Archive; – Seven interactive essays on digital nonlinear storytelling http://dnaanthology.com/anvc/dna/index
McQuail, Denis (2003): A tömegkommunikáció elmélete. Osiris, Budapest. 117.
Molnár György (2014a): Az újmédia digitális, időszerű, tartalmi kérdései, OKTATÁS-INFORMATIKA VI:(2) pp. 29-39.
Molnár György (2014b): Új kihívások a pedagógus életpálya modellben különös tekintettel a digitális írástudásra, In: Torgyik Judit (szerk.) Sokszínű pedagógiai kultúra: II. Neveléstudományi és szakmódszertani konferencia. Komárno: International Research Institute, pp. 365-373. (ISBN:978-80-89691-05-0)
Molnár György (2017): Az innovatív hálózati tanulás rejtelmei a közösségi média valamint a medializált hálózatok támogatásával a digitális nemzedékek körében, In: Éva Borsos, Zsolt Námesztovszki, Ferenc Németh (szerk.) A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar 2017-es tudományos konferenciáinak tanulmánygyűjteménye [Zbornik Radova Nachnih Konferencija Uchitel’skov Fakulteta na Magarskom Nastavnom Jeziku 2017]: Tanulmánygyűjtemény [Zbornik radova] [Book of selected papers], Szabadka: Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, 2017. pp. 978-992. (ISBN:978-86-87095-76-2)
Pók Katalin V. (2003): A média és a posztmodern. www.inco.hu/inco7/media/cikk0h.htm (2016. 11. 11.)
Toffler, A. (2001): A harmadik hullám. Typotex, Budapest.
[1] Umberto Eco: Már nem átlátszó a képernyő. http://mek.niif.hu/00100/00125/html/06.htm
[2] Rheingold, H. [2002]: Smart Mobs: The Next Social Revolution. Basic Books
[3] Myat Kornél: Kollaborációs-közösségi médiaelmélet Participáció és közösségi együttműködés a késő-modern médiakörnyezetben http://phd.lib.uni-corvinus.hu/937/1/Myat_Kornel.pdf. p.159.
[4] Myat Kornél: Médiaelméletek és a késő-modern médiakörnyezet.
http://www.mediakutato.hu/cikk/2010_02_nyar/04_mediaelmelet
[5] vö. Forgó Sándor (2013) Az újmédia hatása az óraszervezésre. Blogbejegyzés. Forgó Sándor blogja. Letöltés: http://forgos.ektf.hu/2013/10/14/az-ujmedia-hatasa-az-oraszervezesre/ (2016. 11. 11.)
[6] Aczél Petra (2010): Világtalan hír. Retorikai felvetések műfajról, objektivitásról, újmédia-hírszövegről. Vigília, 75. 11. 805-813. Letöltés: http://www.vigilia.hu/regihonlap/2010/11/aczel.html (2016. 11. 11.) vö: Forgó Sándor (2014): Az újmédia-környezet hatása az oktatásra és a tanulásra. Könyv és nevelés, 16:(1) 76-85.
[7] Lásd bővebben a humán teljesítménytechnológiai (Human Performance Technology) kutatások és képzésfejlesztés címet viselő, TÁMOP-4.2.2.C-11/1/KONV-2012-0008 azonosítószámú projekt keretében készült résztanulmányokat. EKE, MII, Eger, 2016.
[8] V. Pók Katalin (2003) megfogalmazásában a posztmodern „…. Az „anything goes” („minden megy”) (Schutz, 2000) jegyében lerombolta például a korábban egyeduralkodó elitkultúra ideáját, a tömegkultúrát állítva mellé. A korábbi elitoktatás helyett pedig a tömegoktatás létjogosultságát ismerte el. Ugyanez történt a művészetek és a sport területén is. Az addigi elitművészet helyébe, mely keveseké volt és minden korban sajátos stílust teremtett, tömegművészeti ágakat hozott létre (pl. graffiti, vagy a zenében a rap, vagy akár a népi kismesterségek tömeges művelése), és egyben megszületett a stílus nélküli század. Sem a XX. századnak, sem a XXI.-nek nincs meghatározható stílusa, mert „minden megy”, többféle stílus, ízlés lehet egy időben érvényes.”
[9] Forgó Sándor: Új médiakörnyezet, újmédia-kompetenciák. In: Forgó Sándor (szerk.): Az információközvetítő szakmák újmédia-kompetenciái, az újmédia lehetőségei. Eger: Líceum Kiadó, 2017. 9-25. 152 p. http://publikacio.uni-eszterhazy.hu/107/ (2017. 11. 22.)
[10] Husband, Jon (2013). “What is Wirearchy“. http://wirearchy.com/what-is-wirearchy/ (2017. 11. 22.) vö: https://en.wikipedia.org/wiki/Wirearchy#cite_note-husband-1
[11] Carey, J. W. (1989/1992): Communication as Culture. Essay on Media and Society. Routledge, London–New York.
[12] Katz, E. – Jay B. – Michael G. (1974/2007/: A tömegkommunikáció használata az egyének által. In: Angelusz R. – Tardos R. – Terestyéni T. (szerk) (2007): Média – Nyilvánosság – közvélemény. Gondolat, Budapest. 210-227.
[13] Horányi Ö. (szerk.) [2007]: A kommunikáció mint participáció. AKTI – Typotex, Budapest
[14] vö.: Myat Kornél: Kollaborációs-közösségi médiaelmélet Participáció és közösségi együttműködés a késő-modern médiakörnyezetben http://phd.lib.uni-corvinus.hu/937/1/Myat_Kornel.pdf. p.159.
[15] Forgó Sándor (szerk., 2016): Az információközvetítő szakmák újmédia-kompetenciái, az újmédia lehetőségei. Líceum Kiadó, Eger. 196.
[16] Gálffy Csaba (2016): Gigantikus gépitanulás-adatbázist ajándékoz a Yahoo. http://bit.ly/2FZ4xgo. vö. https://yahoo.tumblr.com/post/137282204964/yahoo-releases-the-largest-ever-machine-learning
[17] Matt Soar & Monika Gagnon: (2014): Database, Narrative, Archive; – Seven interactive essays on digital nonlinear storytelling http://dnaanthology.com/anvc/dna/index
