Egyre szélesebb körben kerül használatra az új média (újmédia) fogalomköre. A fogalom használata során egyre inkább szűkül az értelmezés az internetmédia (webkettő), a mobil eszközök, táblagépek, és az interaktív televízió fogalomkörére. Lev Manovich ugyanakkor a The Language of New Media című könyvében az adatbázis megközelítéssel interpretálja a fogalmat. Szerinte az újmédia öt alapelv mentén határozható meg, melynek alapja a numerikus reprezentáció és a modularitás, ezeket követi az automatizálás, a variabilitás végül pedig a kulturális átkódolás. Az újmédia elméletében azt mutatja be, hogy az új média jellemzői visszavezethetők a korábbi médiumokra is de egészében mégis új minőséget hordoznak. Felfogásában a népszerű multimédiás enciklopédiák, és más ’egyéb dolgoknak’ a gyűjteményei a legkézenfekvőbb elemei az adatbázis-formáknak. Az újmédiát a narratívát felváltó egyéni elemek gyűjteményének tekinti.
Lehet-e a az újmédia fogalomkörét csupán eszköze-gyüttsere redukálni?
Hogyan lehetséges megközelíteni oktatási szempontból az újmédia fogalomkörét?
Milyen előnyei, hátrányi lehetnek az újmédia rendszerrel történő oktatásnak? Azaz milyen szempontokat kell egyáltalán a pedagogikumnak feltárni (ismeretátadás, motiválás, szemléltetés, csoportmunka, visszacsatolás “számonkérés”, hatékonyság).
1 comment
Magi Csaba
2012. április 10. kedd , 13:18 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Kreativitás és aktivitás
Sajnos, vagy természetesen nem tudok teljes körűen hozzászólni a kérdéshez, de egy szempontot szeretnék kiemelni, ez pedig az új média rendszerrel való oktatás egyik előnye, amely az eddigi módszereknél kevésbé jelentkezett.
Ez az előny az aktivitás és a kreativitás. Az egész valahol ott kezdődik, hogy az új média eszközeit (internetes felületek, okostelefonok, különböző kamerák) a felhasználók személyre tudják szabni. Sokszor az egyéni ötletek kipróbálása olyan alkalmazásokat is előhív, amire eddig senki sem gondolt, de mégis sokak számára hasznos lehet. Erre két példát szeretnék említeni.
Az első egy konkrét példa. Mindenki jól ismeri a számítógépes játékok népszerűségét (stratégiai, akció-kaland, szimulációs, stb.…), de sokáig ez csak szórakozásnak tűnt. Az utóbbi néhány évben kiderült, hogy például egy stratégia játék alapprogramját akár úgy is be lehet állítani, hogy valós csaták történéseit mutassa meg. Két évvel ezelőtt egy forradalmi, de kezdetleges próbálkozást láttam ezzel kapcsolatban, most pedig már a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet foglakozik a programmal:
„A korhű környezetben, katonai felszerelésben küzdő seregekkel újrajátszható lesz rengeteg csata, és csak a játékosok ügyességén és eszén múlik, mi történik. A virtuális játékot oktatási segédanyagként is lehet majd használni, hiszen a Magyar Nemzeti Digitális Archívum távolabbi terve, hogy a közgyűjtemények digitalizált anyagai felhasználhatóak legyenek az oktatásban” http://mandarchiv.hu/cikk/312/Jatszd_ujra__Online_tortenelmi_csatak
A másik példa a Magyar Telekom által létrehozott és támogatott innovációs labor, ami „kommunikációval és internettel foglalkozó multifunkcionális hely, ahol fiatal kutatók számára teret és eszközt biztosítunk a szabad gondolkodásra, s a kreatív csapatmunkára.” http://www.kitchenbudapest.hu
A végére maradt a lényeg, hogy mi köze lesz ennek az oktatáshoz. Minden tantárgy esetében számolnunk kellene ezekkel a kreatív lehetőségekkel, teret, keretet lehetne ezeknek biztosítani. Ilyen lehetne például egy – egy tematikus blog, pl. történelem órán: Magyarország a XX. században címmel, ahová a tanulók összegyűjthetik a különböző adatbázisokból számunkra érdekesnek tartott anyagokat, de feltölthetik saját médiaszövegeiket is. A youtube.com tele van olyan médiaszöveggel amit „amatőrök” készítettek egy-egy témával kapcsolatban. Itt jönne a tanár szerepe: egy ilyen témájú bloghoz a diákok csatlakozhatnának földrajz, rajz, illetve más órákon is, ezzel megvalósítva tantárgyi koncentrációt, ami mindig célkitűzés volt, de csak erőltetve működött. A tanár mint edző, felkészítő segíthetne elmagyarázni, elemezni a médiaszövegeket olyan szempontokból, ami az ösztönös felhasználóknak eszükbe sem jut: adatvédelem, szerzői jog, hivatkozási rend.
Természetesen ehhez szükséges, hogy a tanárok rendelkezzenek ezekkel a képességekkel. Saját iskolámban elsőként az egyes munkaközösségek hoztak létre egy-egy ilyen tematikus hálózatot, egyszerűen praktikussági okokból. Három-négy éve már ennek. A tanári hálózat alapú önfejlesztés már jól működik, talán itt az ideje áttenni a tapasztalatokat a diákok térfelére is.