Új média-kompetenciák a láthatáron – az újmédia oktatásához szükséges tanári kompetenciák

Iskolánkban lehetőségünk van a modern technika alkalmazására, minden áldásos és áldatlan hatásával, az informatikai oktatásban a tanár szervezi „szerveres megoldással”a tanulók munkáját, mely ily módon jól irányítható, ellenőrizhető. Interaktív táblával gyorsan megjeleníthető bármi, amit előkészítünk otthon vagy a netről gyorsan letöltünk, nem beszélve a sok digitális anyagról, melyek hatékonyan szélesíthetik a tanulók ismereteit a tanórán. A modern technika szerteágazó lehetőségei végtelenszámú információ megkeresésére, felhasználására módot adnak a tanulóknak otthon is, de a feldolgozás módjára, az anyag mennyiségére és minőségére, a megszerzett tudás alkalmazására vonatkozó ismereteik sokszor homályosak, illetve nehezen ellenőrizhetők lesznek.
Elvárjuk tanulóinktól a kreativitás és innovációra való készséget, kommunikációs képességük fejlődését, beszélünk kollaborációról, kutatásról és információmenedzsmentről, kritikai gondolkodásról, problémamegoldásról és digitális állampolgárságról, technológiai műveltségről, de mindezt csak olyan tizenéveseknél érhetjük el, akiket olyan általános iskolák bocsátottak ki, ahol az alapvető kompetenciákat már kialakították. Készen állnak erre az általános iskolák? S mi, benne tanító pedagógusok? Nem is fejben, de lelkileg…? Tudunk-e bevállalni ekkora felelősséget anyagi és erkölcsi bizonytalanságunkban, magunkra hagyatottan, hisz sok régióban a család már nem család, sok középiskolai tanítványom délutánonként diákmunkában dolgozik, alkoholista szülőjét kisegítendő stb. A tanárnak kell sok esetben a családi kapcsolatot egyengetni, lelki támaszának lenni a magára maradó tizenévesnek. S beszéljünk közben a tanártól elvárt kompetenciákról is, aki a tanuló tanulását és kreativitását támogatja, tanulók tanulását megtervezi, fejleszti és értékeli, a digitális korszak folyamatait modellezi, részese a szakmai fejlődésnek stb. –éhbérért! A 21. században akkor fog jól működni az újmédia, ha mindenhol igény lesz rá, mert a tudás megszerzésével meggyőzően javulni fognak az emberek életkörülményei, a tudásnak presztízse lesz, s a tanárt megbecsült szakembernek tekinti a társadalom minden rétege.

Arról, hogy módosul(t) a tanári szerep, számtalan előadáson hallhat(t)unk. Az, hogy megtaláljuk a helyes egyensúlyt, személyiségünkben rejlik. Lehet a tanár személyisége nem nyitott az új, a modern iránt? Végre valami, amibe alig kell, ha kell egyáltalán, motiváló energiát fektetni. Persze eleinte az, ami új, az kissé idegen, kételkedve fogadjuk. Szerencsére a gyerekek nyitottabbak, fogékonyabbak az újra. Elengedhetetlen továbbra is a jól, előre megtervezett tanulásszervezés, tanulásirányítás, de legyünk felkészülve az együttanulásra is. Milyen boldog a gyermekarc, ha sikerül számunkra valami újat, hasznosat mutatnia. Legyünk felkészültek, de ne szégyelljük, ha mi is tanulunk.
Az oktatási intézményeknek ki kell használniuk a pályázatok nyújtotta lehetőségeket akár az eszközeinek fejlesztésére, akár a humán erőforrás szellemi frissítésére. Szakmai berkeinkben még gyakran passzív ellenállásába (esetleg tiltakozásba) ütközik több előadó, aki információs és kommunikációs technológiára, digitális kompetenciára interaktív és mobil eszközökre tesz utalást. A gyerekek körében ez a veszély sem őket, sem bennünket nem fenyeget.