A mozgóképszerkesztés két terültre bontható: animáció és videó szerkesztésre. Az animáció általunk létrehozott egyes képek sorozata, mely gyors (2-4-8-15 képkocka/másodperc) egymás utáni lejátszás során a mozgás hatását kelti.

Animáció készítése

Az állóképek ismertetése után mindenképpen szót kell ejteni az animációkról is. Az animáció mint műfaj egyidős a filmtörténettel. Az animáció a képek életre keltését jelenti. Ma már a szórakoztatóipar szinte minden területén használják: a rajzfilmkészítéstől egészen az amatőr számítógépes felhasználásig. A képsor folyamatossága, zökkenőmentessége érdekében statikus elemeket mozgatnak. Az animáció mint technika minden gyermek számára ismerős. Gondoljunk a tankönyvek lapszélein megelevenedő oldalszámokra vagy figurákra.

Míg kezdetben csak nagy számítógépek tudták elvégezni a képek generálását, ma már alapszinten PC-kel is készíthetők. Egy mai multimédiás játék elképzelhetetlen lenne a látványos animációk nélkül. Nagyon sokoldalú lehetőségeket nyújt, segítségével szinte minden látványt el lehet érni a képernyőn.

Itt nem térünk ki részletesen erre a műfajra, mivel különálló iparágnak tekinthető. Egy komolyabb animáció elkészítése túl nagy feladat ahhoz, hogy bárki el tudja végezni. Egyszerűbb programok is léteznek ugyan, de az ezekkel készíthető animációk is jóval egyszerűbbek, mint a komolyabb szoftverekkel készült társaik. A számítógépes animáció főbb felhasználási területei: feliratok, egyszerű objektumok mozgatása, főcímek, inzertek, játékprogramok jelenetei, tudományos szemléltetés, speciális látványok, navigációs elemek készítése.

A médiaismeret fejezetben megállapítottuk, hogy a figyelemfelhívás legerőteljesebb változata a mozgás. Míg a szövegszerkesztésnél lehetetlen ezt a jelenséget produkálni, a prezentációs programokkal már lehetséges az objektumok megelevenedése.

Az animációnak két fő változata van:

A frame alapú animáció esetén a képernyő meghatározott szegmensében, ablakban jelenik meg a megelevenedett képsor, amely lehet egy hagyományos celluloidfilmen készült képsor, pl. egy Walt Disney rajzfilm, de lehetséges számítógéppel előállított animáció is.

Az objektumanimáció során a képernyő bármely pontján (tehát nem egy médiaablakban), a legváratlanabb módon és időben jelenik meg, miközben magára vonja a figyelmet, hangsúlyt ad a mondanivalónak, vagy akár időben lejátszódó folyamatot képes szemléltetni.

 

Szoftver	Cég	Alkalmazásuk
3D Studio Max	Autodesk	3D képek, animáció
QuickTime	Apple	hang, animáció és videó
Move 5.0	Corel	kétdimenziós animáció
Motion 3D 6.0	Corel	háromdimenziós mozgások
Gif Animator	Microsoft	WEB, multimédia
Pixar PXF	Pixar	3D képek, animáció
Cinema 4D	Maxon	3D képek, animáció
XSI	Softimage	3D képek, animáció
Maya	Autodesk	3D képek, animáció

14. táblázat: Animációs programok

 

A hagyományos és a számítógépes animáció

A celluloidfilmeken a mozgás valódiságának és a villogásmentes kép elérésének érdekében másodpercenként 24 képet rögzítenek. A képfrekvencia ezen értéke a vetítési távolságtól is függ. Annál nagyobb képfrekvenciára van szükség, minél nagyobb a vetítési távolság. A videotechnikában másodpercenként 25 képet visznek át a mozgásérzet kielégítése érdekében.

Egy kisebb képernyőjű monitoron a fentiek miatt nem feltétlenül szükséges ez az érték. Ha 24 fps értékkel dolgoznánk, akkor könnyen kiszámolható, hogy 1 perces animáció esetén 1440 állóképre volna szükség. Tehát a számítógépes animációk során nem szükséges és nem is lehetséges a mozgófilmeknél használatos értékkel dolgozni. A számítógépes animációk készítésénél is használják a rajzfilmtechnikában használatos fogalmakat:

Kulcsképek (keyframes): az animáció jellegzetes (kulcs) pontjai, melyek a mozgás jellegétől függően a mozgássor jellemző fázisait mutatják. Ilyen kezdő kulcskép lehet egy sétáló figura esetén a bal lábra helyezett testsúly, míg a záró a jobb lábra helyezett súlypont.

Képsorozat létrehozását – mely a kulcsképek közötti menetet alakítja ki – tweeningnek nevezik.

A számítógépes animáció során, a klasszikus animáción túlmenően kihasználják a rétegtechnikát is.

A background transparent effektussal a mozgó figura hátterét átlátszóvá teszi, így a főmotívum kiemelkedhet.

Az ink olyan festési paraméter, mellyel változtatható a szereplők megjelenési tulajdonsága.

Az animációk tervezésekor figyelembe kell venni a lejátszó rendszer adatátviteli sebességét, hisz a képek egymásutánisága nem lépheti át az MPC (2-3) szabvány specifikációit.

 

Videó szerkesztése

A videóállományokkal történő tevékenységek egy része a videószek­vencia lejátszását, illetve a képkockák szerkesztését jelenti. A lejátszás – videóanyag bemutatása – több kérdést vet fel. A nagy állományméretet képviselő mozgókép (amely állóképek sorozata) lejátszásához tömörítésre van szükség. Így a videófeldolgozás leglényegesebb momentuma a tömörítési eljárás kiválasztása.

Több módszer közül választhatunk. A vektorkvantálásos módszereken alapuló tömörítőkön (pl. Cinepack) keresztül a DCT alapú algoritmusokat használó eljárásokon (pl. MPEG) át a kevert – szín-mintavétele­zéses, pixeldifferenciálásos, vektorkvantálásos módszer – megoldásokig (pl. Indeo).

Windows környezetben igen elterjedt a Microsoft Video for Windows szerkesztőprogramja, mely a következő lehetőségeket kínálja:

A Videdit-tel videószekvenciák dolgozhatók fel.

A Vidcap-pel videószekvenciák „foghatók be” tetszés szerinti videó­forrásból (videómagnó, TV, kamera).

A Bitedit-tel az egyes filmkockák képpontonként dolgozhatók fel.

A Paledit-tel a videóklipek színei dolgozhatók fel.

A Waveedit-tel pedig a videófájlok hangszekvenciái.

A Runtime verzió lehetővé teszi a videók lejátszását, de csak néhány editáló funkciót tartalmaz.

A Video for Windows jellemzője, hogy az adatokat általában közvetlenül a tárolóeszközről olvassa be, ezért a képminőséget meghatározó paraméter az adatok átviteli sebessége a merevlemezről és merevlemezre. A videóklipeket ugyan el lehet raktározni a memóriában is, ehhez megfelelő méretű RAM (minimum 32 Mbyte) szükséges.