1. Bevezető
Képzeld el - mondja Szókratész Glaukonnak - egy föld alatti, barlangszerű szálláson, - amelynek bejárata a fény felé tárul, és olyan tág, mint a barlang - embereket, gyerekségüktől fogva lábuknál és nyakuknál megbéklyózva, hogy egy helyen kell ülniük és csak előre nézhetnek[...].
Ha valamelyiküket feloldoznák és kényszerítenék, hogy álljon fel, forgassa a nyakát, lépkedjen, pillantson a fénybe, mindezt kínlódva tenné, és a nagy sugárzástól képtelen volna észrevenni, aminek az árnyékképét látta. [...] és azt hinné, hogy az előbb látott dolgok sokkal igazabbak voltak, mint amelyeket most mutattak neki.
Vajon meddig merészkedhetünk be Platón barlangjába? Szókratész legnevesebb tanítványának barlanghasonlata szerint az emberek nem látják a valódi dolgokat, csak árnyképeiket, tudásuk téves, ideavilág az érzéki megismerés számára megragadhatatlan. A platóni ideavilágnak - melyben az érzéki megismerés megragadhatatlan - jellemzőjén túl a hasonlatnak van egy egyre inkább szimbolikus jelentése.
1. kép: Platón barlanghasonlata
2. kép: Posztmodernkori analógia
Ez a barlangbéli idea (egyféle leképzett, látszólagos) világ, melyben „az emberiség javíthatatlanul ott lődörög..."[...]2 valójában nem egy medializált világ, melynek rabjaivá váltak, ezért sokkal igazibbnak tűnnek a dolgok, mint a természeti, megtapasztalt világban? Hol kezdődik a kommunikáció és meddig tart? Az elmélkedés monologisztikus jelenségétől közvetlen érzéki megismerésen át, az elvont ideákon keresztül akár a virtuális világig terjedhet? Ezekre a kérdésekre keressük a választ. Mi a kapcsolata a megismeréshez vezető utakkal, a bennünk lezajló élményekkel, a másokhoz fűződő kapcsolataink értelmezésében? A történet egyfajta adalék a kommunikáció elméletéhez. A megkötözötteket, ha felszabadítanánk és kiengednénk akkor azt hinnék, hogy az előbb látott árnyképek igazabbak voltak, mint a valódi világ fényei.
A kommunikációelmélet gyakorlat az informatikai tárgyakhoz hasonlóan olyan alapozó elméleti és gyakorlati stúdium, amely tartalmazza a kommunikációval foglalkozó tudományok alapelemeit, gyakorlati kérdéseit, illetve más, az információval kapcsolatos tudományterületeket.
A kommunikációelmélet, illetve gyakorlat elméleti ismereteket és gyakorlati kompetenciákat közvetítő tárgy, amely nemcsak tények és vélemények megismertetésével foglalkozik, hanem kommunikációs gyakorlási lehetőségeket is nyújt, bővítve ezzel az Ön szakmai műveltségét, látókörét. A tankönyv segítséget kíván adni ahhoz, hogy megismerje a kommunikáció ismeretrendszerének biológiai, technikai és társadalmi meghatározottságát azért, hogy el tudjon igazodni az információs társadalom kommunikációs helyzeteiben és rendszerében.
A tanulmányaikat most megkezdő a hallgatóknak a kommunikációelméletről, kommunikációs alapokról olyan összképet kívánok adni, amelynek révén lehetővé válik a kommunikációs kompetencia3 kialakítása.
E könyv segítségével megismerheti a kommunikáció általános elméleti, gyakorlati ismérveit.
A kurzus célkitűzései
Célom az, hogy a kommunikációtanban kialakítsam a tanulókban az egységes teoretikus és empirikus látásmódot. A kommunikációtudomány fő erővonalainak felvázolásával a kommunikáció egyetemességéről kívánok szólni, míg a törésvonalak a kommunikáció technikai és társadalmi jellegénél jelentkeznek.
A jegyzetben központi elemként jelen van a kommunikációs folyamat sémája, ugyanakkor nem mutatom be a kommunikációs és tömegkommunikációs eszközök használatát, csak a lehetőségeiket tárom fel.
Bemutatom a személyes és nyilvános kommunikációs formákat, szólok a tömegkommunikáció és a médiaintegráció hatásairól.
Ismertetem a mediális közlések kialakulását, valamint a médiatechnológiák alkalmazásait.
Szeretném, ha a kommunikáció tárgy ismeretanyaga hasznos támpontot adna a hallgató önismeretéhez, a társas életben való eligazodáshoz, hogy megfeleljen az informatizálódó társadalom kulturált közlési elvárásainak. A kommunikáció egyetemességének elve alapján a közvetlen emberi kommunikáción kívül ismeretet kap a hallgató az élővilág kommunikációjáról, a korszerű kommunikációtechnikai, a társadalmi és kulturális vonatkozású kommunikációról, valamint a tömeg- és telekommunikáció fogalomköréből is.
Ha megismeri és elsajátítja a közlési formák (közvetlen - szóbeli, test általi - mediális, írásos - képi) ismérveit, akkor ismereteit hatékonyan tudja alkalmazni a mindennapi munkája, találkozásai, nyilvános szereplései alkalmával.
1: Platón összes művei. 2. kötet. Budapest, Európa Kiadó, 1984. 355-460.
2: Sontag, Susan: A fényképezésről. Platón barlangjában. Budapest, Európa Könyvkiadó, Modern Könyvtár, 1977. 9.
3: Kompetenciaterületek: szóbeli, írásbeli, idegen nyelvi, audiovizuális, interperszonális, közönségkapcsolatok, telekommunikáció, kiadvány-előállítási és kiadási technológiák ismerete. (A Nat 2007-es változatában szereplő kulcskompetenciák: 1. anyanyelvi 2. idegen nyelvi 3. matematikai 4. természettudományos 5. digitális 6. a hatékony, önálló tanulás 7. szociális és állampolgári 8. kezdeményezőképesség, vállalkozói kompetencia 9. esztétikai és művészeti tudatosság és kifejezőképesség.