Aktivizálás: A didaktikai alapelvek egyike. Olyan szervező, irányító pedagógiai tevékenység, melynek célja a tanulók belső (pszichés) aktivitásának, öntevékenységének kialakítása.

Attitűd: Tartós beállítódás, értékelhető viszony valamilyen tárgy, személy, jelenség, gondolat vagy érték irányában. Csak következtetni lehet rá a személy cselekedetei, reakciói alapján.

Bemenet-szabályozás: A tanítás-tanulás tantervi cél és követelményrendszerének bemenetre orientált (input) rendszerű szabályozása, ahol a tanterv a feldolgozandó oktatási tartalomra koncentrál. Az input tantervek fontos feladatnak tekintik a tanári munka részletes szabályozását, pontosan meghatározzák a tananyagot és gyakran a feldolgozásra szánt időt is.

Differenciálás: A tanulók egyéni sajátosságaira tekintettel levő pedagógiai tevékenység.

Ellenőrzés: A tanulási teljesítmény megállapítására vonatkozó információgyűjtés. Az elért teljesítmény egybevetése valamilyen előre meghatározott egységgel.

Előadás: Szóbeli közlési módszer, amely egy-egy téma logikus, részletes, viszonylag hosszabb ideig tartó kifejtésére szolgál. Szerkezete: 1. bevezetés = kapcsolatfelvétel és figyelemfelkeltés, célközlés, előismeretek, rendező elvek. 2. kifejtés = a tananyag strukturált (hierarchikus vagy szekvenciális) közlése, többsíkú elemzése és összehasonlítása, a figyelem fenntartása (változatosság, kérdések, segédanyagok stb.). 3. következtetés, összegzés = lényeg összefoglalása, fontos elemek kiemelése, tanulói kérdések megválaszolása, kapcsolás az előzményekhez és a következő anyagrészekhez.

Értékelés folyamata: Célfogalmazás és módszerválasztás, információgyűjtés, az információk elemzése és értelmezése, a döntések ill. minősítések megfogalmazása.

Értékelés: Az ellenőrzés eredményeinek értelmezése és ítéletalkotás arról, hogy ezek mennyiben felelnek meg a kitűzött céloknak. Minősítő funkciója van! Fajtái: diagnosztikus (helyzetfeltáró), formatív (formáló-alakító-javító) és szummatív (összegző).

Értékrelativista pedagógia: A nevelési vagy oktatási célként kitűzött értékek viszonylagosságára, az örök értékek létezésének tagadására, épülő nevelésfilozófiai felfogás. E liberális pedagógia hívei szerint bármely nevelési célt a többség pillanatnyi akarata tesz érvényessé vagy érvénytelenné.

Házi feladat: A tanulók önálló, a tanítási órák között végzett tevékenységén alapuló oktatási módszer. Szerepe az oktatás hatékonyságának növelése. Alkalmazásának feltételei: szabályállítás és gondos kijelölés, mértékletesség és megoldhatóság, szülői ellenőrzés és kooperáció, tanári ellenőrzés és értékelés.

Ismeret: A világmindenségről a megismerés kognitív folyamatának eredményeként az ember pszichikumában képződő lenyomatok: képek, adatok, tények, összefüggések, absztrakciók, normák és paradigmák.

Iskolaszerkezet: A közoktatás rendszerének belső struktúrája. Összetevői az iskolatípusok milyensége, időarányai és egymás közötti átjárhatósága.

Jártasság: Az ismeretek alkalmazásának egyik művelete, gyakorlottság, gyakorlati felkészültség. Új feladatok, problémák megoldása ismereteink kombinatív felhasználása útján.

Képesség: Egyéni adottságoknak tevékenység gyakorlása révén történő kifejlődése. Területei: motoros, kognitív, kommunikációs, érzelmi.

Képzés: Az elsajátított ismeretek gyakorlati alkalmazására irányuló pedagógiai tevékenység. Általános- ill. szakképzés, mint a társadalmi gyakorlatra történő felkészítés két fő területe.

Készség: A tanulás (gyakorlás) eredménye: teljesítményképes tudás. A cselekvés automatizált eleme, mely a tudat közvetlen ellenőrzése nélkül funkcionál. Fajtái: írás-, olvasás-, beszéd-, manuális-, szenzomotorikus-, intellektuális és összetett készségek.

Kimenet-szabályozás: A tanítás-tanulás tantervi cél- és követelményrendszerének kimenetre orientált (output) rendszerű szabályozása, ahol a tanterv a tanulók által elérendő követelményekre koncentrál. Az output típusú tantervek kevésbé részletesek, az oktatási célok megvalósításához különböző, a pedagógus által választott tartalmakon keresztül lehet eljutni, melyet vizsgával ellenőriznek.

Kompetencia: Képességeken és tanult ismereteken, attitűdökön és viselkedésen alapuló jártasságok és készségek összessége.

Kognitív motiváció: A tanulók értelmére (érdeklődésére, kíváncsiságára, tudásvágyára) ható motiváció.

Mérés: Az ellenőrzésnek olyan módszere, amelynek során mérőeszközöket (teszteket) alkalmazunk, hogy az ellenőrzés során feltárt eredményeket kvantifikálni (számszerűsíteni) tudjuk. Követelményei: objektivitás, validitás (érvényesség) és reliabilitás (megbízhatóság).

Motiváció és motiválás: A motiváció azon különböző eredetű indítékok együttese, melyek a tanulót a tanulásra rávezetik, tanulási elhatározását, kedvét ébren tartják. A motiválás a tartós motivációk kialakulását szolgáló eljárások összessége.

Nagy Sándor céltaxonómiája: Ismeret, jártasság, készség, képesség és magatartás (értékrendet tükröző viselkedés).

Nemzeti alaptanterv: A tartalmi szabályozás jogszabállyal (kormányrendelettel) kiadott eszköze, amely a közoktatási rendszer minden szereplőjére egyaránt érvényes. A kimenet-orientált (output típusú) Nemzeti Alaptanterv az iskolai oktatás tartalmát tíz komplex műveltségi terület köré rendezi. 1995-ben emelték jogerőre és 2003-ban és 2006-ban több ponton is módosították.

Nevelés: „Az emberi személy kibontakoztatására és tökéletesítésére irányuló tudatos tevékenység, amely meghatározott világnézeti alapon segíti és szolgálja az egyén és közössége célkitűzéseinek megvalósítását." (Csanád Béla) „A nevelés értékközvetítés és értékteremtés, melynek keretében a pedagógiai tevékenységek során konkrét érték születik, az egyén konstruktív életvezetése." (Bábosik István)

Normatív pedagógia: Értékelvű pedagógia, mely az alapvető etikai normákat (Tízparancsolat, természetes erkölcsi törvény, kategorikus imperatívusz stb.) követve jelöli ki a nevelési célokat és feladatokat, és ezeknek rendeli alá a pedagógiai tevékenységet.

Oktatás szervezési módjai vagy munkaformái: A frontális munka: olyan szervezési mód, amelyben az együtt tanuló/tanított gyerekek, ifjak tanulási tevékenysége párhuzamosan, egy időben, gyakran azonos ütemben folyik a közös oktatási célok érdekében. Az egyéni munka: az egyes gyerekek önállóan megoldandó egyéni feladatokat kapnak. Öt változata: egyedül végzett munka, rétegmunka, teljesen vagy részben egyénre szabott munka, individualizált munka. A párban folyó tanulás: lényege, hogy két tanuló működik együtt valamely tanulmányi feladat megoldása érdekében. Változatai: páros munka és a tanulópár. A csoportmunka: 3-6 fő közös munkában old meg kapott vagy vállalt feladatokat. A csoport tagjai között pozitív hatású kölcsönös függési, felelősségi és ellenőrzési viszonyok jönnek létre és a tanulók kommunikatív és kooperatív készségeit is fejleszti.

Oktatás szervezeti keretei: A hazai oktatás alapvető és rugalmas szervezeti kerete az osztály. A társas kényszerképződményből az osztály-főnök alakít szociális egységet Osztálybontás: az osztályt két vagy több csoportra bontják fel az intenzívebb oktatás érdekében. A nívócsoportos oktatás: párhuzamos osztályok tanulóiból egyes tantárgyakból hasonló színvonalú csoportokat hoznak létre. A team-oktatás: két vagy több osztály számára szervezett közös tanítás, melyet a hasonló elsajátítási szinten levő tanulókkal történő kiscsoportos foglalkozás követ. A tanárok intenzív együttműködését követeli meg. A projektoktatás: az osztályoktól független, feladat-centrikus szervezeti keret, melyben a tanulók az általuk választott komplex témát önállóan dolgozzák föl.

Oktatás: „A tanulás-tanítás egysége." (Nagy Sándor) A tanulás tudománya és a tanítás művészete. (Skinner) „Ismeretek szerzésére és alkalmazására irányuló közlés, magyarázat, rendszerezés, ismétlés, ellenőrzés és értékelés, vagyis rendszeres tanulásirányító tevékenység." (Pedagógiai Lexikon)

Oktatási célok: A tanulók tudásában és személyiségfejlődésében bekövetkezett tervezett változások, amelyek a tanítási-tanulási folyamat eredményeképpen valósulnak meg a korszerű műveltségfelfogást reprezentáló művelődési anyag fel-dolgozása során.

Oktatási folyamat makro-struktúrája: Ismeretszerzés (figyelemfelkeltés, célkijelölés, előzetes ismeretek, új ismeretek), alkalmazás (tények, jelenségek sokoldalú elemzése, feladat- és problémamegoldás), rendszerezés (fogalomalkotás, következtetés és általánosí-tás), rögzítés (ismétlés, összefoglalás, logikai kapcsolás, ismeretszintézis), ellenőrzés (tudásfelmérés, teljesítménymérés, szintmérés stb.) értékelés (diagnosztikus, formatív, szummatív).

Oktatási módszerek kiválasztásának szempontjai: Az oktatás és tanulás törvényszerűségei (ld. oktatási folyamat), az oktatási célok sajátosságai, a tananyag tartalma, a tanulók különböző tulajdonságai, a külső tárgyi lehetőségek, feltételek és a pedagógus felkészültsége, módszertani kultúrája.

Oktatási módszerek: Az oktatási folyamatnak állandó, ismétlődő összetevői, a tanár és tanuló tevékenységének részei, amelyek különböző célok érdekében eltérő stratégiákba szerveződve kerülnek alkalmazásra. (Oktatási módszer az előadás, a magyarázat, az elbeszélés, a tanulók kiselőadásai, a megbeszélés, a vita, a szemléltetés, a projekt, a kooperatív tanulás, a szimuláció, a szerepjáték, a játék, a házi feladat.)

Oktatási stratégiák: Sajátos célok elérésére szolgáló módszerek, eszközök, szervezési módok és formák olyan komplex rendszere, amely koherens elméleti alapokon nyugszik. Fajtái: célközpontú- és szabályozáselméleti stratégiák.

Óraterv, óravázlat: A tanítási óra tananyagának, didaktikai feladatainak, szervezési módjainak, stratégiáinak, módszereinek és egyéb tennivalóinak a tanár által történő írásbeli megtervezése. Feladat- és időterv.

Osztályozás: Az értékelésnek az a módszere, amellyel a tanulókat besoroljuk a mért teljesítményük értéke szerinti csoportokba. Lehetővé teszi a teljesítmények összehasonlítását. Célja annak megállapítása, hogy milyen mértékben felelt meg a tanuló az iskolai tanulás eredményeképpen az előírt követelményeknek, s amit elért, elegendő-e a to-vábbhaladáshoz.

Szemléltetés, demonstráció: Olyan szemléletes oktatási módszer, amelynek során a tanulmányozandó tárgyak, jelenségek, folyamatok észlelése, elemzése történik. Szerepe: a képszerű gondolkodás fejlesztése, a fogalomalkotás megalapozása, a tanulói érdeklődés felkeltése, a gyakorlati alkalmazás bemutatása. Az eredményes alkalmazás feltételei: kapcsolódás a megelőző anyagrészekhez, strukturált és jól követhető bemutatás, lényegre irányított figyelem, tanulói aktivitás kiváltása, megfelelő visszacsatolás és rögzítés.

Taneszköz: Információhordozó oktatási médium, a tanítás-tanulás folyamatában felhasználható, az oktatás céljainak eléré-sét segítő tárgy. A taneszközök felosztása: háromdimenziós, nyomtatott és oktatástechnikai eszközök. A taneszközök tulajdonságai: dokumentumszerűség, manipulálhatóság és sokszorozhatóság.

Tanítás: A pedagógus célirányosan megvalósított tervező, szervező, szabályozó és értékelő tevékenysége. Az ismeret-szerzésben való rendszeres vezetés, melyhez a gyermek érdeklődésének mesterséges, azaz didaktikai hatásokkal történő irányítása társul.

Tanmenet: A tanítás-tanulás menetének egy tantárgyra vagy műveltségi területre, egy tanulócsoportra és rendszerint egy tanévre vonatkozó, a tárgyat tanító pedagógus által történő írásos megtervezése.

Tanterv: A nevelés és hangsúlyosan a tanítás-tanulás teljes iskolai időtartamra szóló terve. Egyrészt pedagógiai dokumentum: az iskolai műveltség foglalata, közvetítő eszköz a kultúra és az iskola között. Másrészt az oktatásirányítás szabályozási eszköze (pl. a Nemzeti Alaptanterv és az iskolafenntartó által jóváhagyott helyi tantervek = Intézményi Pedagógiai Programok).

Tanulás: A tanuló tudatos és aktív közreműködése az oktatás folyamatában. Az elméleti és gyakorlati ismeretek, jártasságok és készségek elsajátítása, a képességek kialakulása, meghatározott viszonyulások, érzelmi és akarati tulajdonságok fejlődése, magatartásformálódás.

Tanulási motiváció: Az egyén önszabályozó folyamatainak része, amelyben a tanuló (metakognitív, metamotivációs és viselkedési szempontból) aktív részese saját tanulási folyamatának. Ez a tanuló által meghatározott folyamat önszabályozó interakciókon keresztül valósul meg.

Tanulási törvények: A tudományosság, a motiválás, az aktivizálás, az érthetőség, a fokozatosság, a rendszeresség, a szemléletesség, a tartósság, a differenciálás, a visszacsatolás és a megerősítés elve.

Tartalmi szabályozás: A pedagógiai fejlesztésnek, hangsúlyosan a tanítás-tanulás kötelező érvényű tartalmának és követelményrendszerének központi vagy helyi szinten történő szabályozása.

Tematikus terv: A didaktikai feladatoknak a tananyag egy-egy nagyobb tematikus egységére vonatkozó tanítási-tanulási terve.