A számítógép és a számítógépes oktatóprogramok oktatási célú használatának számos módszerét ismerjük. Korábban a programozott tanítást megvalósító eszközrendszernek tekintettük, azonban az Internet és a multimédia új lehetőségekhez vezettek. A hagyományos alkalmazási lehetőségek a következők:

• Számítógépes tanító és ellenőrző programok, központilag vagy házilag megírt egy-egy tanítási téma individuális feldolgozását, számonkérését számítógép segítségével biztosító oktatási anyag. Mivel a tanuláshoz és tanulásirányításhoz szükséges teljes információt tartalmazza, a tanárt maradéktalanul képes helyettesíteni.

  
  
  
  Az oktatóprogramhoz szükség szerint kapcsolódhat más információs forrás is (kísérleti eszközök, AV anyagok stb.), amelyek használatát szintén a számítógép irányítja a program szerint. A programok lehetnek lineárisak és elágazásosak.

• Szimulációs és demonstrációs programok, egy-egy jelenség, folyamat, logikai és strukturális összefüggés stb., amely algoritmizálható és matematikai módszerekkel megfogalmazható, alkalmas számítógépi bemutatásra.
  http://sulifizika.elte.hu/html/sub_tuzijatek.html
  

  

• Játékprogramok, bár nem kapcsolódnak szorosan a tanórai tanítási tevékenységhez, hatásuk, népszerűségük következtében nem hanyagolhatók el. Sokféleségük miatt a tanulóifjúság valamennyi korosztályát érintik. Számos játék a jó reflexeken és megfigyelőképességen túl a tanulók kreativitását is fejleszti, miközben ismereteik is jelentősen gyarapodnak.

• Számítógép felhasználása egyéni feladatok megoldására. A tanítási munka során célszerű olyan feladatokat is kitűzni, amelyeket a tanulók önállóan, esetleg otthon oldanak meg (pl. hosszabb számolások a matematika, geometria köréből, adatgyűjtés és feldolgozás különböző témakörökhöz kapcsolódóan stb.) Könnyű belátni, hogy ilyen munkát csak megfelelő szintű gépismeret birtokában lehet végezni. Első lépésként tehát a géppel történő kommunikáció szabályait kell megtanítani a tanulóknak, és csak ezt követően célszerű önálló feladatokat adni.

Az e-learning - nevéből adódóan - „elektronikus tanulást" jelent. Gyakorlatilag az elektronikus eszközökkel és szolgáltatásokkal támogatott tanítási-tanulási formát jelenti, mely az utóbbi időszakban egyre inkább elterjed és kihat az oktatás minden területére. Az e-learning fogalmát sokan és sokféleképpen értelmezik. Gyakorlatilag ebbe a kategóriába tartoznak mindazon oktatási, képzési, tanulási módszerek, folyamatok és eljárások, amelyek az új ismeretek átadása és elsajátítása során elektronikus alapú eszköz és szolgáltatásrendszert alkalmaznak. Tágabb értelemben tehát az e-learning eszköztárába tartoznak mindazon elektronikus rendszerek, melyek használata alkalmazható a tanítási-tanulási folyamatok támogatására. Ilyenek például a tv, rádió, a számítógép is.

Az elektronikus tanulás folyamatainak támogatása ugyanakkor a számítástechnikai eszközök, illetve a hálózatok, az Internet kialakulásával és folyamatos elterjedésével alakulhatott ki és terjedhetett el széles körben. A számítástechnikai eszközökkel támogatott oktatás statikus formája az a helyzet, melyben az oktatóanyag valamilyen digitális adathordozón (pl. CD, DVD stb.), vagy hálózaton jut el a tanulókhoz, melynek lejátszásához, illetve a tananyag elsajátításához a hallgató számítógépet használ. Az e-learningnek ezt a formáját a szakirodalom CBT-nek (Computer Based Training) hívja. Ebben az esetben a tananyag oktatója és a tanuló között semmilyen kapcsolat nincs, és menedzselt, tervezett, szervezett és kontrollált oktatásról csak a programozott tanítás értelmében beszélhetünk. A CBT-t tekintjük az e-learning korai formájának, mely azonban mind a mai napig alkalmazható és elérhető. Természetesen a közoktatás gyakorlatában éppen ennek van létjogosultsága a tanítás-tanulás egyes individuálizált szakaszaiban. A számítógépes hálózatok fejlődése azonban megteremtette annak lehetőségét, hogy az elektronikus tanulás szervezett formában, valódi képzésmenedzsmenttel támogatva kerüljön felhasználásra. Ezt a szakirodalom „Online learning"-nek, vagy WBT-nek (Web Based Learning) nevezi. Jelentősége a szakképzésben és a felsőoktatásban kiemelkedő.

Az e-learning lehet szinkron, vagy aszinkron. Ennek a felosztásnak az alapja a tanár és a tanuló egymással való időbeni és térbeli kapcsolata. Szinkron módszernek tekintjük mindazon oktatási formákat és tevékenységeket, melyek során a tanár és a tanuló egy időben, de egymástól térben elkülönülve oktat, illetve tanul. Ilyen például az ún. „virtuális osztályterem", amely nagyon sokban hasonlít a jelenléti oktatáshoz, ugyanakkor lehetőséget teremt arra, hogy az oktató és a tanuló között akár nagy térbeli távolságot is áthidaljon. Ezzel szemben az aszinkron módszer alkalmazása a tanár és a tanuló időbeni és térbeli teljes elkülönülését feltételezi, tehát a tanár elkészíti a tananyagot, és azt a tanuló annak a szerveren történő elhelyezése után saját ütemezésében sajátítja el.

 

Egy másik felosztás alapja a tanulóknak a tanulási folyamatban történő részvételének jellege, mely szerint megkülönböztetünk egyéni, saját ütemben történő tanulást („self-paced learning") és ún. kooperatív tanulási módot („collaborative learning"). Ez utóbbi feltételezi a tanulók egymással való kapcsolatát, és a fentebb említett módon tovább bontható aszinkron (pl. fórum, stb.) és szinkron (pl. virtuális osztályterem, alkalmazás-megosztás) módokra. Az elektronikus alapú oktatás alkalmazásának legfontosabb előnyei a következők:

• Csökkennek az oktatáshoz, képzéshez kapcsolódó járulékos (pl. utazás, szállás stb.) és adminisztrációs költségek.

• A hatékony képzési módszer (egyéni tanulási utak és módszer, testre szabott tudásátadás, egyénre szabott tananyagok).

• Globális a hozzáférés a tudáshoz (a szükséges tudás a kívánt időben a megfelelő embernek, az adott üzleti cél szükségletei szerint).

• Az oktatási tartalom folyamatosan bővíthető és könnyen, folyamatosan megújítható. A tanulási folyamat nyomon követhető, és a megszerzett tudás számonkérhető.

• A tanulás bárhol és bármikor saját ütemben folytatható. Az elektronikus oktatás, és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások a tanulási kultúrába beépülnek, és motivációs tényezőként hatnak.

 

 

Learning Object (LO): A megközelítés lényege, hogy meghatározzuk a tartalom legkisebb önállóan is értelmes egységeit. Ehhez a tananyag dekompozíciója útján jutunk el. Amit kapunk, az a tananyagelem, más néven learning object, röviden LO. Tananyagelem lehet egy kép, egy filmjelenet, egy animáció, egy képlet, egy szöveg és így tovább. A szövegnél a legnehezebb megállapítani, hogy hol van az a határ, amikor már nem lehet tovább bontani. Az a legkisebb tartalom, ami még felhasználható önálló didaktikai feladat megoldására. A tananyagelemek nem tartalmazhatnak utalást más tananyagelemre, nem hivatkozhatnak szövegkörnyezetükre, mert akkor sérül az újrahasznosíthatóságuk.

Metaadat: Bár a tananyagelemek nem hivatkozhatnak egymásra, a közöttük fennálló logikai kapcsolat megteremtésére több eszközünk is van. Az egyik ilyen eszköz a metaadat, amely leírja, és egyben azonosítja is a tananyagelemeket. E logikai kapcsolódás megteremtésére három szinten kínálkozik lehetőség. A leglazább egy előre kiválasztott besorolási, osztályozási rendszer szerinti azonosítás, amely alapján azonos „jelentéskörbe" sorolunk tananyagelemeket. Ezt a meghatározást tovább pontosíthatjuk kulcsszavazással, s végül lehetőség van arra, hogy konkrétan hivatkozzunk egy vagy több kapcsolódó tananyagelemre. A metaadatok segítségével az anyagok tulajdonjogainak nyilvántartása is lehetséges.

E-learning rendszer: Az e-learning rendszerekre hazánkban a keretrendszer (helyesebb a képzésmenedzsment rendszer) kifejezés terjedt el. Azokat az alkalmazásokat értjük alatta, amelyeken keresztül a különböző szerepkörbe tartozó felhasználók (adminisztrátorok, szerzők, oktatók, tutorok és tanulók) hozzáférnek a tananyaghoz. Ezek az alkalmazások rendre moduláris felépítésűek, és attól függően, hogy mire helyezik a hangsúlyt, illetve annak függvényében, hogy hogyan alakul funkcionalitásuk, másképpen hívjuk őket.

Learning Management System (LMS): Tanulásirányítási rendszer. Feladata, hogy azonosítsa a felhasználókat, és jogosultságaiknak megfelelően hozzáférést biztosítson számukra a kurzusaikhoz, naplózza a felhasználók tevékenységeit. Kiemelkedően fontos a tanulói tevékenységek és -teljesítményadatok naplózása. A szabványokhoz igazodó LMS szerverekre jellemző, hogy a szabványos tananyagot kurzusként tárolja.

Content/Course Management System (CMS): Tartalomkezelő rendszer. A tartalomkezelő rendszerek nem alkalmasak az e-learning esetében megszokott tevékenységek naplózására. Bár jogosultságkezelés ezekben is van, de a naplóadatokból nem lehetséges elegendő pedagógiailag releváns információt kinyerni, valamint inkább dokumentumkezelésről beszélhetünk esetükben, mint interaktív e-learning tananyagokról. A CMS sokszor állhat LMS hátterében, annak tartalomkezelését biztosítva.

Learning Content Management System CMS): Tanulási tartalomkezelő rendszer vagy tananyagkezelő rendszer. Jellegzetessége, hogy bár azonosításra itt is van lehetőség, de elsősorban a tananyagelemek tárolása a feladata és csak másodlagosan a tanulástámogatás. Mindig tartalmaz szerzői modult, amely segítségével a tárolt tananyagelemekből tananyagstruktúrákat, kurzusokat lehet építeni. Az LCMS rendszerek is naplóznak, ennek a tananyagelemeken végzett manipulációk nyomon követése a feladata. Ugyanakkor nemcsak e-learning rendszerek számára képes publikálni, hanem CD/DVD, illetve nyomtatható formában is. LMS szerverrel együtt alkalmazva ideális e-learning rendszer.

Virtual Learning Environment (VLE): Virtuális oktatási környezet. Az e-learning keretrendszerekben az a modul, amely a felhasználók - elsősorban a tanulók, oktatók, tutorok - számára kommunikációs felületet és együttműködési lehetőséget nyújt. Biztosítja azokat az eszközöket (fórum, e-mail, üzenetváltás, faliújság stb.), amelyek segítségével a hagyományos osztálytermi oktatásban megszokott tanítási-tanulási és szociális tevékenységek (pl.: kérdésfeltevés, megerősítés, fogadóóra stb.) kvázi elvégezhetők, illetve helyettesíthetők. Az aszinkron képzési forma esetében a tanuló hálózaton keresztül, saját ütemezése szerint halad a tananyag feldolgozásával. Ugyanakkor lehetősége van online eszközök használatára is. A szinkron képzés a résztvevők egyidejű jelenlétét feltételezi. Ebben az esetben többnyire élő video-, illetve hangkapcsolatot építenek ki a virtuális osztályterem résztvevői között.