A táblai vázlat, a táblai rajz legtöbbször valamilyen konkrét tananyag-feldolgozásához kapcsolódik és a tanítási folyamattal egyidőben készül, mintegy része az alkalmazott tanítási módszernek. A vázlat a tananyag lényegét tartalmazza logikailag rendezett, rendszerint problémára orientált módon. Tárgykörtől függően a rövid, szöveges megállapítások mellett rajzos illusztrációk, logikai sémák stb. segítik a tömör, lényegre törő megfogalmazást. Fontos körülmény, hogy a tananyag tanítási logikája szerint, mintegy tanulási­, feldolgozási algoritmust nyújtva, a jegyzetelésre szánt táblavázlat a tanítási órán készüljön. A hagyomány szerint a vázlatkészítéshez általában fekete táblák, fehér és színes kréták állnak rendelkezésre.

 

Az újabb vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy zöld táblán sárga krétával készített rajznak, vázlatnak jobb a figyelemfelkeltő hatása, és ezzel összefüggésben maradandóbb az elsajátítás.

 

Újabban filctollal írható fehér táblák, papírtáblák (flipchart) is használatosak és forgalmaznak olyan elektronikus táblákat is, amelyeknek tartalmát számítógép digitalizálja és rögzíti az utókornak.

Az egyes szaktárgyi témakörök még további rajzeszközök használatát is igénylik (körző, vonalzó, sablonok stb.). Ismerünk speciális, szaktárgyhoz kapcsolódó jelekkel előrajzolt táblákat is (hangjegyírásra alkalmasan vonalazott, négyzetrácsos stb.), amelyek használata elviekben nem tér el egymástól. A táblai vázlat, a rajz célja, hogy segítse a megértést, a lényeg megragadását, az összefüggések felismerését; tegye lehetővé az otthoni tanulás érdekében a felidézést; segítse elő az ismeretek rögzítését és könnyítse meg az ismétlést. Fontos követelmény, hogy a táblavázlat, legyen esztétikus, olvasható, könnyen áttekinthető, tagolt, rendezett, ne sértse a vizuális logikát. Szöveges része legyen rövid és tömör, amely jól kivehető struktúrát mutat. A lényegkiemelés érdekében különböző egyezményes jelzéseket használjon, pl. aláhúzás, bekeretezés, színezés.. Egész mondatokat ritkán tartalmazzon. Mind a vázlat, mind a rajz összefüggő egységes egészet alkot, ami a szerkezeti elrendezésben is nyilvánuljon meg, jelrendszere, nyelvezete szorosan kapcsolódjék a tanítás egész folyamatához, azzal egységes egészet alkotva.

 

A színeket és jeleket célszerű konzekvensen, meghatározott ismeretelemekhez, általánosítási szintekhez, logikai műveletekhez stb. rendelni. A táblai vázlatot, rajzot elsősorban a frontális osztálymunka során célszerű alkalmazni: bizonyos megszorításokkal a kiscsoportos foglalkozások levezetését is segítheti, különösen a frontális tevékenységbe való átmenet során. (Pl. különböző mérési eredmények, különböző forrásanyagok stb. összefoglaló értékelésekor lehet hasznos módszer). A táblai vázlatnak, a táblai rajznak mint oktatási médiumnak ellene szól az a tény, hogy készítésük időigényes (a tanítási órából veszik el az időt), esztétikai kivitelük nem éri el az előre elkészített információhordozók minőségét stb. Alkalmazásáról azonban nem mondhatunk le számos előnyös tulajdonsága és minimális eszközigénye miatt. Vannak a tanítási-tanulási folyamatnak olyan, témához kötődő momentumai, amelyeket szinte kizárólag táblai munka keretében célszerű megoldani. A szerkesztési problémák tárgyalásakor, vagy ahol a rajzolás menete maga is informatív tartalmú, az óraközi táblai munka mintegy lehetséges algoritmus nyújt a probléma megoldásához. A tanári tevékenység ebben az esetben mintaként szolgál a tanulók számára. Könnyű belátni, hogy egy előre elkészített információhordozón ezt a folyamatot sokkal nehezebb ugyanolyan hatékonysággal megmutatni.

A faliképek igen elterjedt, házilag is könnyen elkészíthető szemléltető eszközök. Rendszerint egy-egy nagyobb tanítási egység lényeges momentumait tartalmazzák. Nem ritkán rövidebb jól körülhatárolható tartalmi egység jellemző tényezői is képezhetik e szemléltető eszközök tárgyát, szöveges, képes vagy egyszerre minkét megjelenési formában. Néhány fontosabb fajtája a tanítási folyamatban elfoglalt hely szerint:

• Egyszerű szemléltető képek. Az új tanítási témakörhöz kapcsolódó egyszerű v. összetett információt hordozó anyagok. Vagy az aktuális tananyag feldolgozását segítik, vagy annak a tantervből kivezető relációit mutatják be.

  

• Összefoglaló-, összehasonlító faliképek, táblázatok. Több tanítási egység lényeges elemeit, vagy egy nagyobb tanagyag részkonklúzióit előre meghatározott rendező elv szerint egymás mellé szerkesztve tartalmazzák. Az ilyen szemléltető képek információtartalma rendszerint nagy, pl. periódusos rendszer.

  

• Dekorációs faliképek. Valamely tantárgyhoz, tudományághoz, gyakorlati alkalmazáshoz vagy népszerű tevékenységhez kapcsolódó, általában erős emocionális hatást kifejtő képek. Kívánatos, hogy hatásuk elsősorban a tanítási tartalom befogadását segítse. Bár az ilyen képek információtartalma csekély, szerepüket mégsem szabad alábecsülni.

• Poszterek. Célszerű megkülönböztetni az olyan faliképeket, amelyek egy jól körülhatárolható tanítási anyag teljes körű tematikus feldolgozását adják. A feladatot rendszerint hat-tíz lépésben oldják meg, ahol az egyes egységek általában vizuálisan szemléltetett, szöveggel is magyarázott lényeges momentumok. Többségükben e lépések önálló információtartalommal is rendelkeznek.

  

• Falitérképek. Számos tantárgy tanítása (történelem, földrajz stb.) során nélkülözhetetlen a falitérkép használata.

  

A térképek nemzetközi egyezményekben rögzített jelrendszer segítségével mérethűen ábrázolják a tanítási egységhez kapcsolódó objektumokat, területeket, országokat, földrészeket stb. Alapvető alkalmazási szabály, hogy mielőtt a tanítás segédeszközeként megjelenne a térkép, meg kell tanítani a tanulókat „térképet olvasni". Ez a tudás legalább olyan fontos, mint a térképről szerezhető és a tantárgyhoz kapcsolódó ismeret, hiszen más területeken, pl. a mindennapi életben is jól használható. Fontos megjegyezni, hogy a falitérkép alkalmazása frontális osztálymunka során csak a kézi atlasz egyidejű használatával igazán hatékony.

A faliképek fontosabb szerkesztési, tervezési elvei a következők: A kép tartalma, vizuális megfogalmazása feleljen meg az életkori sajátosságoknak, tanítási célkitűzéseknek és a kívánatos esztétikai elveknek, és az olvashatóság kritériumának. A kép szerkezetében világos, áttekinthető, célratörő legyen. Lehetőleg kevés lényegtelen információt tartalmazzon. A színkombinációk összeállításakor az általánosítási szintek egyértelmű leképezése mellett vegyük figyelembe azok hozzáillesztési lehetőségét a többi információhordozóhoz is. Formai kivitelezéskor tartsuk szem előtt a felhasználás színhelyét. A terem geometriája (nemcsak a nagysága, hanem az alakja is fontos, hiszen egy folyosó oldalfalán, ill. végén elhelyezett képek más-más távolságból láthatók jól) és a megvilágítottsága közösen határozzák meg a betűnagyságot, betűvastagságot, színezést, információmennyiséget stb.

Használatosak még a tanítási anyaghoz aktuálisan kapcsolódó, kisméretű nyomtatott szemléltető anyagok; nyomtatott ábrák, fényképek, rajzok, szemléltető albumok. Tartalmi szempontból a legkülönfélébbek lehetnek, így forrásdokumentumok, grafikonok, táblázatok, képzőművészeti alkotások stb. Frontális bemutatásuk korábban episzkóppal, olvasókamerával történt, ha a kép, dokumentum területe azt lehetővé tette. Ugyanakkor igen jól alkalmazható ez a szemléltetési módszer a kiscsoportos és az egyéni ismeretszerzés segítésére. Mivel a bemutatás technikai eszközöket nem igényel, egyszerű az előkészítő munka és rövid a hozzáférési idő. Természetesen a tanítási-tanulási folyamatba való beillesztésről más anyagok (pl. feladatlap, programrészlet stb.) felhasználásával kell gondoskodni.

Jól bevált vizuális szemléltetőeszköz az applikációs tábla és készlet. Az applikációs ábrák papírból, fából, fémből, textíliából stb. készült alakzatok, amelyek formájuknál, szerkezetüknél, színüknél, sokaságuknál fogva valamilyen általánosításra alkalmas, szaktárgyhoz kapcsolódó információt hordoznak. Különösen az alsófokú (ide értve az óvodai foglalkozásokat) és az általános iskolai képzés tematikájához kapcsolódnak szorosabban. Ugyanakkor jól használható e tanítási eszköz a középfokú képzés speciális területén is. Az applikációs ábrák bemutatásához applikációs táblára, vagy írásvetítőre van szükség. Ha az ábrák rögzítését a rájuk ragasztott mágnessel kívánjuk megoldani, natúr, vagy zománcozott vastábla szükséges. Ha a szövetből készült ábrák tapadó képességét használjuk fel a rögzítésre, akkor táblaként filcet, velúrt, bársonyt stb. alkalmazhatunk. A mágneses, vagy filctáblák, és applikációs ábrák felhasználásának előnyös sajátossága, hogy a képek, ábrák, szövegek helye tetszés szerint változtatható, amely dinamikus szemléltetést tesz lehetővé; nemcsak térbeli elrendeződés mutatható be segítségükkel, hanem a szemléltetett jelenség időbeli lefolyása is érzékeltethető; végül ha a tanulók is részt vesznek az elrendezések kialakításában, e tevékenység jelentős kreativitásra készteti őket.

A legújabb vizuális eszközrendszer az interaktív tábla, más néven aktív tábla, vagy digitális tábla. Az interaktív tábla olyan, a pedagógiai folyamatban is jól hasznosítható IKT eszköz, amely egy szoftver segítségével kapcsolja össze a táblát úgy egy számítógéppel és projektorral, hogy annak vezérlése a tábláról lehetséges lesz, illetve a táblára került tartalmak háttértárolóra menthetővé válnak. Az interaktív tábla használata elsősorban a konstruktivista pedagógiának kedvez, de alapvetően egy korszerű multimédiás szemléltető eszköz. A kivetített, vezérelt objektumok, animációk, az Internet és multimédiás CD-k kínálta lehetőségek segítségével, komplex elektronikus tanulói környezetet lehet teremteni. Alkalmazásával nincs szükség külön írásvetítőre, episzkópra, táblára, CD lejátszóra, videomagnóra. Minden multimédiás elem egy felületen, integráltan jelenhet meg.

 

A valódi interaktív tábla nagyméretű vetítő felület, amely érzékelőket rejt magában. Segítségével az osztály előtt, a tábla mellől vezérelhetjük a hozzá kapcsolódó számítógépet, kihasználva annak minden előnyét. A számítógép képe a projektor segítségével a táblára vetül, az pedig érzékelni képes, hol érintettük meg a felületét. A valódi interaktív tábláknak két fő típusa létezik. Az érintésvezérelt, un. puha táblák (soft-board), és a kemény táblák (hard-board). Az angol elnevezés itt nagyon találó, és jól érzékelteti a különbséget. A soft-board táblák felülete puha, apró mikrokapcsolókat rejt magában, azt saját ujjunkkal vagy bármilyen eszközzel vezérelhetjük, mint egy érintő képernyőt. A hard-board tábla ezzel szemben lényegesen ellenállóbb, „örök" felülettel rendelkezik, és a táblát a hozzá kapott toll segítségével irányíthatjuk. A soft-board tábla esetében ezeket kattintásként érzékeli a számítógép. A kemény táblák további előnye, hogy jobban képesek visszaverni a fényt, és mivel mozgó alkatrészt nem tartalmaznak, szinte elnyűhetetlenek. A felületük szinte teljesen törhetetlen, nem kell attól tartani, hogy akár az órák közötti szünetben megsérülhetnek. A mindennapi iskolai használatnak legjobban a kemény táblák felelnek meg.

Az aktívtáblák mindennapi használatát nem csak a fizikai adottságok határozzák meg. Minden interaktív táblához mellékelnek egy-egy ún. tábla szoftvert, amelynek segítségével saját interaktív tanórákat állíthatunk össze. A táblaszoftverek használhatósága jelentősen különbözhet az egyes típusoknál. Van olyan gyártó, aki már évek óta fejleszti termékét, gyakorló iskolákban és más kísérleti helyzetekben gyűjtött tapasztalatok alapján tökéletesítve azt. Nemcsak a szoftver funkcióiban lehetnek különbségek, de a táblaszoftverrel együtt általában egy média gyűjteményt is kapunk, ami az oktatáshoz felhasználható képeket, háttérképeket, animációkat, esetenként komplett tanóra terveket is tartalmaz. Természetesen a képtárakat mi is bővíthetjük a használat során, de a folyamatosan frissíthető gyűjtemény nagy segítségünkre van a mindennapi munka során.

 

A digitális tartalmakat alapvetően négy típusba tudjuk besorolni:

• Statikus digitális tartalmak: Ezek lehetnek egy begépelt, vagy éppen beszkennelt szöveg, képek térképek, de ide lehet sorolni a diafilmeket, mozgófilmeket, hangfájlokat stb. Általában az analóg média digitalizálásával készültek. Az előre elkészített tartalom lejátszható, az indításon és a megállításon kívül más beavatkozásra nem igazán nyílik lehetőség.

• Prezentációs digitális tartalmak: Alapvetően valamilyen digitális szerkesztőeszközzel, szoftverrel készültek, számítógépes felhasználásra. Legegyszerűbb példa erre, egy valamilyen prezentáció-készítő programmal készített anyag, amely előadásunkat kíséri, illusztrálja, színesebbé teszi. Több multimédiás elemet tartalmazhatnak (kép, hang, animáció stb.), bizonyos interakcióra képesek (választás, elágazás).

• Interaktív digitális tartalmak: Általában valamely interaktív tábla bemutató készítő szoftverével, vagy programozással készített tábla-független anyag, tananyag. Mindenekelőtt interaktívak, a felhasználó beavatkozása nélkül a folyamat gyakran nem lejátszható, és nem értelmezhető. A multimédiás elemek túlsúlya, minimális szöveg kíséretében. Gyakran a tanulás és mérés összekapcsolódik a feldolgozás során.

  

• Kollaboratív digitális tartalmak: Az Internet, mint kommunikációs csatorna megteremtette a kollaboráció lehetőségét. A kollaboráció rövid lényege, hogy a felhasználó a meglévő tartalomnak nem csak használója, hanem fejlesztője is lehet.

Az interaktív tananyagok készítésére számos kiadó vállalkozott, szinte minden tantárgyhoz készülnek tankönyv-, szoftver- és tábla független tematikus gyűjtemények, amelyek a tanítási óra menetébe jól beilleszthetők.

http://pszk.nyme.hu/attachments/198_interaktiv_tabla_tananyag.pdf

http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=tanulasi-03-Modszerek