A pedagógiai célokat szolgáló oktatófilm megfelelő didaktikai struktúrába rendezett, tartalmában, megjelenésében összefüggő fekete-fehér vagy színes képsorokból, jelenetekből álló információhordozó. Oktatási szempontból nem érdemes éles különbséget tenni a videofilm és az oktatófilm között, bár számos vonatkozásban különböznek egymástól. A rendkívül egyszerű előállítás-technológia kölcsönöz kiemelkedő jelentőséget a videofilmnek. A klasszikus oktatófilmeket eleve vetítésre komponálták, a képernyőre tervezett, később projektorral vetített videofelvételek, tv filmek

A filmművészet eszközeivel megfogalmazott ismeretek a tanítási célok elérését segítik. A film elsősorban arra szolgál, hogy bemutasson olyan dolgokat, jelenségeket, eseményeket, amelyek természetüknél fogva igénylik a filmes megfogalmazást, és a tanítási órán valódi megjelenítésük nem lehetséges. Az oktatófilm a szemléltetés térbeli és időbeli korlátozását képes feloldani. Az időszűkítéssel és az időbővítéssel a folyamatokat tanórai léptékek közé képes szorítani, így olyan jelenségek is megfigyelhetővé válnak, amelyekről e nélkül csak indirekt információink lehetnének. Az oktatófilm nemcsak a valóságban meglévő dolgok, események szemléltetésére képes, hanem absztrakciók, bonyolult elvek, eljárások képi megfogalmazására is. Az animációs és trükkfilmek az oktatásban különösen nagy jelentőségűek.

 

Az oktatófilmek előnyös sajátosságai: a valósághű, dinamikus, eseményszerű bemutatás, a sokoldalú szemléltetési lehetőség (mozgást bemutató képsorok, animáció, hang, felirat stb.), a technikai trükkök, különböző felvételi eljárások alkalmazása. Segítségével az emberi érzékszervek hatósugara jelentősen kiterjeszthető. Számos, egyébként direkt módon nem érzékelhető dolog megfigyelhetővé tehető e módszerek segítségével. A film tanítási-tanulási folyamatba a tartalmi tényezőkön túl a bemutatási sajátosságok miatt is jól illeszthető: pl. a kívánt részek tetszőlegesen ismételhetők, lassíthatók, képenként vetíthetők, vagyis a képek kimerevíthetők.

 

Az oktatófilm alkalmazása didaktikailag is igen széleskörű. Témájától, struktúrájától függően, számos didaktikai feladat megoldható segítségével, így a motiválás, ismeretközlés, rendszerezés, számonkérés is.

Az oktatófilmeket több szempontból lehet csoportosítani. Ismeretesek a jelenségfeltáró filmek, a komplex oktatófilmek, és a tudományos, ill. ismeretterjesztő filmek. Természetesen a játékfilmeknek is jelentós didaktikai funkciója van, ill. lehet.

A jelenségfeltáró, bemutató, rövid „single-concept" film egy-egy rövid tanítási téma komplex szemléltetését, tényfeltárását végzi el. Időtartama három-öt perc. Lehetnek hangosak, de az esetek többségében feliratos, vagy némafilmek, amelyeket a tanár kommentál. E filmek felhasználhatók motivációs hatások elérésére, új információk közlésére és számonkérésre is. Rendszerint tanári irányítás mellett és/vagy más ismerethordozó és tanulásirányító anyagokkal együttesen célszerű alkalmazni. A komplex oktatófilmek didaktikai, szakmódszertani és tantárgyi szempontok alapján készülnek. A rendelkezésre álló, professzionális oktatófilmek általában ilyenek. A klasszikus oktatófilm több didaktikai feladat megoldására is alkalmas lehet, a célja lehet motiváció, új ismeretek közlése, összefoglalás stb. Az ismeretterjesztő kisfilmek rendszerint egy témát dolgoznak fel átfogó módon, sokféle oldalról elemezve. E kategóriába soroljuk a tudományos eredmények felhasználását bemutató filmeket is. Jellemző tulajdonságuk, hogy nem kívánnak a felhasználóktól lényeges előismeretet, a megértéshez szükséges anyagot maga a film tartalmazza. Főleg tájékoztatási szándékkal készülnek, és érzelmi hatást is kiválthatnak. Az ismeretterjesztő filmeknek általában az oktatásban, csak egyes elemei használhatók fel eredményesen.

Az oktatófilm bemutatásának fontos didaktikai feltétele a következők: A film vetítése előtt feltétlenül bevezetésre szorul. Részben tartalmi okok miatt (előismeretek felidézése), részben a formanyelv, az alkalmazott megoldások miatt. Még a bemutatás előtt ki kell jelölni a megfigyelési, feldolgozási szempontokat (ezek eltérőek is lehetnek, ha kiscsoportos feldolgozásra szántuk), ki kell osztani a segédanyagokkal (feladatlap, munkalap stb.) kapcsolatos feladatokat. A vetítés alatt biztosítani kell a tanulók optimális aktivitását (jegyzetelési lehetőség, adatrögzítés stb.). E célból megállíthatjuk a film futását, magyarázatot fűzhetünk hozzá, kimerevíthetjük a fontosabb képeket. A vetítést követően értékelni kell a látottakat-hallottakat. Először egyszerű összefoglalási igénnyel, majd a kitűzött szempontok szerinti részletes feldolgozást végezzük el. Természetesen mindezt a tanulók aktív bevonásával. Az oktatófilmet vagy saját hangjával, vagy hang nélkül, ill. tanári kommentálással is vetíthetjük. Azt, hogy melyik módszert választjuk, a téma és a tanítási célok, valamint a tanulók fejlettségi szintje együttesen határozzák meg. Számos tapasztalat utal arra, hogy a rövid filmek esetében a képanyaghoz kapcsolódó párhuzamos tanári magyarázat a leghatékonyabb.

Sajátos oktatási potenciállal rendelkeznek a rögzített televízió műsorok, színházi közvetítések, ismeretterjesztő és tudományos célú előadások, kisfilmek et.c. Ezek kiválasztása, illesztése a tanítási folyamathoz, tanári feladat. A videofilmek, műsoros videó kazetták műfajilag az oktatófilmhez sorolhatók. A hálózati elérésű filmek és videofelvételek új lehetőséget teremtettek.

 

A rendkívül egyszerű előállítás-technológia, szerkeszthetőség kölcsönöz kiemelkedő jelentőséget a videofilmnek, tekintet nélkül a hagyományos és digitális technikára. Amellett, hogy egyre több különböző témájú, oktató kazetta áll a gyakorló pedagógusok rendelkezésére, örvendetesen terjed a helyi anyagok felhasználásának gyakorlata is. Széleskörűen alkalmazhatók az órai szemléltetés céljaira készült három-öt perces jelenségfeltáró, bemutató, és a komplex didaktikai feladatot ellátó videofilmek.

 

Tartalmi, szerkesztési és felhasználási sajátosságaikat az oktatófilmek kapcsán részletesen elemeztük. A digitális technika mai állapota azt a fejlődési tendenciát vetíti elénk, hogy az egyedi audiovizuális eszközök és anyagok szerepe fokozatosan csökkenni fog, és a multimédia, mint az egy eszközbe integrált „audiovizualitás" lesz hangsúlyosabb.

 

Ez viszont, a multimédia sajátosságai miatt, azt is jelzi, hogy a tanulási környezetben is jelentős változások várhatók, gyakoribb lesz az osztályteremhez kevésbé kötődő egyéni információszerzés, az egyéni tanulás szerepe megnövekszik a jövőben.

A hangosított diasorozatok, diaporáma-műsorok, önálló prezentációk olyan információhordozók, amelyek szoros tartalmi kapcsolatban álló hang-, ill. képanyagot tartalmaznak. A hatékony alkalmazás szempontjából általában különös jelentőséggel bír a bemutatás dinamikája. A tartalmi összefüggések megkívánják, hogy mind a kép-, mind a hanganyag azonos célok, és szerkesztési elvek szerint készüljön. Tehát a szöveg nem egyszerűen az aktuális képanyag magyarázatára, ill. a képek nem csupán az elmondott szöveg illusztrálására szolgálnak, hanem egységes, összefüggő, egymást kiegészítő oktatási anyagot képeznek. A hangosított diasorozat bemutatása régebben automata diavetítő, szinkronizátor és magnetofon segítségével valósult meg, a magnószalag tartalmazta a diavetítő képváltásához szükséges vezérlő jeleket is. A jelenleg alkalmazott megoldás a számítógépes prezentációs program, amelyet projektor segítségével jelenítünk meg. Nem azonos az előadást, tanári magyarázatot segítő prezentációval, amely a diaképekkel történő szemléltetés korszerű formája. A diaporáma-műsor bemutatásához egykor két, vagy több automata diavetítő volt szükséges. A vetítőgépek fényét és a képváltást igényesebb technika esetében programozható vezérlő egység működteti. A diaporáma technika lehetővé teszi az állóképek és képrészletek olyan ütemű, és helyzetű egymásra vetítését, amelynek során a keletkező áttűnések mintegy animációs hatást keltenek, és ezzel időbeli, strukturális, érzelmi és különféle logikai kapcsolatokat képesek dinamikusan érzékeltetni. A művészeti igényű anyagok rendívül maradandó értelmi és emocionális hatásokat válthatnak ki.

A hangosított diasorozat, a diaporáma műsor, és prezentációs program időben igen szigorúan programozott információhordozó, amelynek a bemutatási feltételeit nem ajánlatos megváltoztatni. A hangosított diasorozatok, audiovizuális prezentációk auditív összetevője lehet beszédhang, zene v. egyszerre mindkettő. Az oktatási célú hangosított diasorozatok egy-egy rövidebb tanítási téma teljes körű komplex feldolgozását adják, mintegy lineáris oktatóprogramként működve. Alkalmazási módszerüket tekintve a tanárt helyettesítik az órán. A képanyag szigorúan a témához kapcsolódik, annak különböző sajátosságaihoz, értelmezéséhez szükséges szemléltetési bázisát képezik. Az auditív komponens szöveges része a tantervi és életkori sajátosságoknak megfelelő szaknyelvet használja. Ha van zenei rész, általában témához illő háttér-zene, de illusztratív jelleggel is bírhat. Az anyag időtartama rendszerint tíz, maximum húsz perc lehet. Az oktatási hangosított diasorozathoz, prezentációhoz, kapcsolódhatnak más tanítási segédeszközök is, pl. feladatlapok, munkalapok.