1. Jacobson – A nyelvi modell (1960)
A nyelvészetben Roman Oszipovics Jacobson orosz származású amerikai nyelvész, szemiotikus, irodalomkutató[1] hatféle tényezőt különített el. A feladót, a címzettet, az üzenetet, a kódot, a kontextust[2] (az összefüggést a valósággal) és a kontaktust (a fizikai csatornát).
A feladó az, aki a címzettnek valamilyen üzenetet küld. A közös kód szükséges ahhoz, hogy mindkét fél számára érthető legyen az üzenet. A kontextus biztosítja az összefüggést. A kontaktus a fizikai csatornát jelenti.
A modell hasonlít a lineáris és háromszög modellekhez is. Az üzenet jelentésével és belső struktúrájával foglalkozott. Átmenetet teremtett a folyamat és a szemiotikai iskola között.
A Jacobson-féle nyelvi kommunikációs modell
A modell kiemeli a hatékony kommunikáció meghatározóit, ugyanakkor a visszacsatolást nem említi meg. Vitathatatlan érdeme viszont, hogy megnevezi a nyelvi kommunikáció alapfunkcióit. (Emotív-érzelmi, konatív-felhívó, fatikus-fenntartó, metanyelvi, poétikai és referenciális-közlő, tájékoztató funkciókat különböztet meg.)[3]
· a referenciális funkció a kontextusra irányul, a megismeréssel kapcsolatos, számos üzenetben ez az uralkodó, mivel a kommunikáció célja az ismeretátadás
· az emotív vagy expresszív funkció a feladóra, illetve az üzenet tárgyára utal, kifejezi a eladónak a magatartását azzal kapcsolatosan, amiről beszél
· a konatív funkció a címzettre irányul, felszólítást, parancsot hordoz
· a fatikus funkció a kontaktusra irányul, célja a kommunikáció létrehozása, fenntartása, a csatorna működésének ellenőrzése
· a metanyelvi vagy magyarázó funkció feladata a kód ellenőrzése, annak ellenőrzése, hogy a felek értik-e egymást
· a poetikai funkció magára a közleményre irányul, a kifejezésre (Jacobson, 1969).”
A modell bipoláris felépítésű. A kommunikációs aktus alapelemeiből indul ki, vagyis abból a hat tényezőből, amire szükség van a kommunikáció létrejöttéhez. A tényezőkhöz funkciókat rendel hozzá. A kommunikátor és a befogadó interakcióba kerül, amely lehet verbális, nonverbális illetve vizuális.