1. A közlési folyamatok kimenetele, változatai
Vajon kommunikációnak nevezhető-e az a tevékenység, ha valaki egy mozivászon előtt ül, vagy amikor valaki egy jelenségről tényeket gyűjt?
Az utóbbi még semmiképpen nem nevezhető kommunikációnak, csupán megfigyelésnek. Az előbbi ugyanakkor kommunikáció, bár nincs visszajelzés a két fél között, – de figyelembe véve azt tényt, hogy a kommunikációs folyamat a tudatban ered és tudatban végződik–, ez esetben befogadásról, egyirányú közlésről beszélünk. Azt az információátviteli folyamatot, amelynek csak a végpontján van tudat, megfigyelésnek, azt amely kezdőpontján van tudat, azt vezérlésnek nevezzük. Ha mindkét oldalon van tudat, akkor teljesül a kommunikáció feltétele. A kommunikáció mozzanatai közé soroljuk a kódolást-dekódolást, a választ és a visszacsatolást.
A közlési folyamat végbemenetele szempontjából a kommunikáció négy változata különíthető el. Az egyoldalú – amikor a közlő nem tudja, hogy üzenete eljutott-e a fogadóhoz. A részleges – amikor a közlő észleli, hogy a fogadó „vette” az üzenetet, de válasz nem érkezik. A teljes – melynek során a fogadótól értékelhető válasz érkezik. Körkörössé, interaktívvá pedig akkor válik, amikor a közlő a feladótól érkező választ beépíti a következő cselekedetébe.
A teljes, részleges, illetve egyoldalú kommunikáció attól függ, hogy van-e a csatornában zaj, s ha van, milyen mértékben akadályozza az üzenet továbbjutását.
1.) Az egyirányú kommunikáció szintjén a közlő aktív, a befogadó viszont többnyire passzív résztvevője a folyamatnak.
Az alapvető „közlő – csatorna – befogadó” modell a helytálló ebben az esetben, ahol az egyirányú kommunikáció van túlsúlyban. A befogadó erre reagál, de erről a közlőnek nincs tudomása. Ebben a modellben azonban nem szerepel a visszacsatolás. Egyszerűsítve a folyamat az alábbiakba sűríthető:
Az egyirányú kommunikáció folyamata és szereplői
A vevő (vezérlésnél vezérelendő rendszer) lehet egy másik tudat vagy egy anyagi rendszer. A vezérlési folyamat megköveteli azt, hogy tudat legyen a kezdőpontján, de nem szükségszerűen a végpontján. (A közlés történhet az élő szervezeten belül, élő szervezetek között, ember és gép között, valamint ember és gép által. Ez utóbbi valamilyen közvetítő médium segítségével történik, tehát mediális közlés. l. később).
A kommunikációt tudatban eredő és a tudatban végző felfogás szerint (Toda, Masado)[1], ha az információátvitel végpontján van tudat, azt megfigyelésnek, amennyiben a kezdőpontján, azt pedig vezérlésnek, nevezzük. Vezérlés az irányításnak a célokat figyelembe vevő, előre elkészített terv alapján történő és döntően visszacsatolás nélküli fajtája. A visszacsatolás teljes hiánya ill. csak korlátozott jelenléte miatt a vezérlés esetén (ellentétben a szabályozással) nincs mód a megalapozott, menet közbeni korrekciókra.
2.) A részleges kommunikáció során – a közlő észleli, hogy a fogadó vette az üzenetet, de válasz nem érkezik. (Magában nyugtázza valaki a közleményt. Napjainkban egy elküldött SMS-ről meg tudjuk állapítani, hogy megkapta-e a másik fél azt.)
A forrás és a vevő között az üzenet áramlik, mely a vevőtől vissza jut – a feed-back révén – a forráshoz
3.) Teljes a folyamat, amennyiben a befogadótól válasz érkezik – és értékelhető visszacsatolásként vissza is jut hozzá. A kommunikációs folyamat ezzel azonban nem fejeződik be. Sőt ezzel kezdődik a kommunikációra oly jellemző párbeszédes kapcsolat.
A forrás és a vevő között az csatornában az üzenet áramlik, mely a befogadótól vissza jut – a visszacsatolás révén – a közlőhöz. A közlő a visszacsatolás birtokában szabályozza a mondanivalóját.
4. A körkörös kommunikáció során visszacsatolás révén a közlő információhoz jutva, hasznosítja tapasztalatát a vevő befolyásolásában. Ezért információt kell kapnia minden olyan változásról, amely a vevő helyzetében a ő kommunikációjának jóvoltából következett be. E művelet révén a közlő és befogadó között már információcsere történik. Visszacsatolások lehetnek a testtartás, mimika, hanghordozás. Intézményi kommunikáció esetén például az intézmények és közönségük kapcsolatának közvélemény-kutatással foglalkozó és a közleményeik hatását elemző szakemberek által használt visszacsatolási technikák, módszerek (kérdőívek, interjúk).
Amennyiben felhasználja a közlő az információt, szabályozásról beszélünk, melynek szintjén megjelenik a szabályzó újra feldolgozó tevékenység, mely tulajdonképpen kölcsönhatás interakció. Interakciónak nevezzük az emberek társas helyzetben lezajló, kölcsönös, egymáshoz viszonyított rendszerét.
Akkor nevezik valamely személy viselkedését interaktívnak, ha az egy másik személy időben közvetlenül rákövetkező viselkedését befolyásolja. Az interakció tehát kölcsönhatás, akciók és reakciók együttese.
A visszacsatolás irányítástechnikai
fogalom, melynek során valamely működő objektum (vagy cselekvő élőlény) bemenő
jelére (érzékelésére) hatással van a kimenő jele (cselekvése). (L. Bertalanffy).
[1] Toda, Masano: A kommunikáció fogalma. In: Horányi Özséb (szerk.): Kommunikáció I-II. Válogatott tanulmányok. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1977. p. 88.