1. A kommunikáció fogalmának megközelítése
A korszakokat átgondolva láthatjuk, hogy a kommunikáció fogalom olyan kifejezés, mely nagyon elterjedt a társadalom- és a természettudományokban egyaránt. A kommunikáció fogalmi meghatározása több százra tehető.
A kommunikáció sok helyen, sokféle jelentésben előforduló kifejezés, mely általános megközelítésben az emberek közötti viszonyok, kölcsönhatások szerveződésének eszköze, melynek során gondolatok, információk állandó cseréje zajlik. A kommunikáció a társadalmi élet egyik alapjelensége, nélküle társadalmi élet nem képzelhető el.
Eredeti jelentése (közöl, megad, részesít, megoszt, megbeszél, tanácskozik; közzététel, teljesítés, megadás, a gondolatok közlése a hallgatósággal) kifejezésekre vezethető vissza.
A fogalmat értelmezve sokan gondolnak kapcsolatra, információcserére, közlésre közlési folyamatra. De vajon meddig terjed a fogalom határa? Kommunikációnak kell-e tartanunk minden rendszerek közötti információcserét – az összes olyan jelenségre, amelyben információk mozognak? Így a fogalom köre kiterjed a sejten belüli folyamatoktól a kozmikus jelenségig, vagy az állati megnyilvánulásoktól kezdve a számítógépek közötti adatátvitelig. Vagy pedig szűkítsük le a kört kizárólag csak az emberi–társadalmi információcserére?
A kommunikáció valójában az egyik legfontosabb emberi életjelenség, amely minden társadalmi folyamatban szerepet játszik, s ilyenformán a kommunikációelmélet szorosan kapcsolódik hírközléshez, kibernetikához, filozófiához, pszichológiához, szociológiához, antropológiához, pedagógiához, nyelv- és irodalomtudományhoz, művészetelmélethez, esztétikához.
Az Idegen szavak és kifejezések szótárában[1] a „kommunikáció” fogalom négy jelentését találhatjuk:
A szó latin alakja communicatio, -onis fn Jelentése; 1. közzététel 2. teljesítés, megadás 3. ret a gondolatok közlése a hallgatókkal[2]. Részletesebben az alábbi ábrán láthatjuk a kifejezés származtatását.
Kommunikáció lat 1. tájékoztatás, (hír)közlés, 2. inf információk közlése és cseréje valamilyen erre szolgáló eszköz, jelrendszer (nyelv, gesztus stb.) útján, 3. ritk közlemény, összekötetés, közlekedés, érintkezés. [3]
A kommunikáció kifejezés definíciója [4]
A virtuális enciklopédia meghatározása szerint:
kommunikáció – a latin communicare, ill. communis szavakból, jelentésük: megoszt, részesít, közössé tesz, közöl (a »kommunikáció« később a nyugati nyelvekben érintkezést, közlekedést is jelentett). Vagyis a kommunikáció eredendően nem pusztán az információ továbbításának eszköze, hanem a társadalmi kohéziót szolgálja. Mint már Dewey írta a 19. sz. elején: »Nemcsak úgy áll a helyzet, hogy a társadalom átadás-átvétel [transmission] által, közlés-közlekedés [communication] által marad fenn, de joggal mondható, hogy az átadás-átvételben, a közlés-közlekedésben létezik. Több mint verbális kapcsolat van a közös, közösség, közlés-közlekedés között. Az emberek a közösen bírtak révén élnek közösségben; s a közösen birtokoltakhoz a közlés-közlekedés juttatja őket.« Hasonlóképpen Heidegger a Lét és időben: »A közlés sohasem átvitele élményeknek – például véleményeknek és óhajoknak – az egyik szubjektum bensőjéből a másikba. ... Az együttlét a beszédben már ›kifejezetten‹ megosztott...« Magyarországon az 1990-es években Kiss Ulrich SJ a "kommunikáció" szó közösítésként való fordítását javasolta. – A személyes kommunikáció napjainkban egyre inkább összefonódik a tömegkommunikáció jelenségével.
A törzsanyagot kiegészítő források URL:
http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/filoz/kommunikacio.htm
Ha ezt a kifejezést sokféle dologra, jelenségre alkalmazzuk, akkor nagy valószínűséggel mindezekben van valami közös, olyasvalami, ami miatt valamennyit ugyanaz a szó jelöli. Ebben az esetben az összekötő kapocs az a gondolat, hogy valami az egyik dologtól vagy személytől átkerül a másikhoz. Az a fajta kommunikáció, amellyel mi foglalkozunk, az információtovábbítás a szó legtágabb értelmében véve. Ennek során eseményeket, adatokat alakítanak át információvá, és juttatnak el a címzetthez.
Az emberi lét kapcsolatai: személyek , tárgyak, szerepek és az információ