http://publikacio.uni-eszterhazy.hu/107/
Forgó Sándor: Új médiakörnyezet, újmédia-kompetenciák[1]
In: Forgó Sándor (szerk.): Az információközvetítő szakmák újmédia-kompetenciái, az újmédia lehetőségei. Eger: Líceum Kiadó, 2017. 9-25. 152 p. http://publikacio.uni-eszterhazy.hu/107/
Az újmédia rendszer online környezetében, a tanulás-tanítási folyamatban előre megtervezett mondanivalót felválthatják, kiegészíthetik a szabadon (véletlenül keletkező, a tervezett úttól eltérő) kibontakozó emergens tartalmak, tartalomszervezési formák, narratívák.
HIERARCHIKUS VÖ. HÁLÓZATI TANULÁS
Pillanatkép: a tanulási egységek, mikrotartalmak szinergiájáról, ahol a tartalmak nemcsak a taxatíven – egyfajta ‘gravitációs’ súllyal jelennek meg rendszerben -, hanem teret kapnak a ‘légiesült’ éppen hálózati szerveződés alatt lévők is.
Bevezetés
Értelmezésem szerint az újmédia nem csupán az eszközöket és a felhasználói interaktivitáson alapuló tartalomszervezést és közösségi tartalommegosztást foglalja magában, hanem adatbázisalapon szerveződő új narrációs – óravezetési – technikákat is. Így tehát nem elégedhetünk meg csupán az eszközhasználat módszertani kérdéseivel, hanem azzal is számolni kell, hogy a hagyományos oktatási folyamatra oly jellemző narratív logika mellé hogyan építhető fel a digitalizáció révén kialakult, adatbázisalapon történő tartalomszervezés logikája, mely túlmutat a hagyományos szemléltetési és tevékenykedtetési formákon, hisz az online világ előre nem prognosztizálható tartalmaival kell számolni a pedagógiai tervezőmunka során. Míg a multimédiás megjelenítés a prezentáláson alapuló szemléltetést támogató – esetenként egyéni tanulói/felhasználói interaktivitáson alapuló formát öntve –, kiegészítő tartalommegjelenítést tett lehetővé, az újmédia rendszer online környezetében, a tanulás-tanítási folyamatban előre megtervezett mondanivalót felválthatják, kiegészíthetik a szabadon (véletlenül keletkező) kibontakozó tartalmak és tartalomszervezési formák. (Vö. http://forgos.uni-eszterhazy.hu/2013/10/14/az-ujmedia-hatasa-az-oraszervezesre/).
A véletlenül keletkező, az elemek váratlan összeadódásának értelmezéséből következő, a tervezett úttól eltérő emergens jelenségek amelyek „az innovatív új személyes tudások keletkezésének valódi lendületét” képezhetik. ( vö. Bessenyei 2011)[2]
